hirdetés

Végstádiumú májbetegségekben és akut májelégtelenségben a különféle konzervatív kezelési módszerek csak átmeneti megoldást jelentenek. Az egyetlen, hosszú távú túlélést jelentő gyógymód a transzplantáció. Napjainkban a májátültetést követő átlagos 5 éves, ún. kumulatív túlélés 80%-nál nagyobb. Az indikációs terület egyre szélesebb. A májtranszplantációs túl­élési eredményeink a jó nemzetközi statisztikáknak megfelelőek. A graft-és betegtúlélés további javításában a testre szabott immunszuppressziós kezelés bevezetésének nagy jelentősége van.

A következőkben néhány aktuális kérdésre próbálok meg válaszolni a mö­göttes adatok rövid ismertetésével. Remélem, hogy ez a rendhagyó kér­dezz-felelek emészthető módon segít a problémák tisztázásában, és a napi betegellátásban felmerülő gondok közepette sorvezetőként szolgálhat a gyulladásos bélbetegségek és a COVID-19 kapcsán.

A súlyos akut légúti tüneteket okozó COVID-19 megbetegedés egyik legfon­tosabb extrapulmonális manifesztációja a tápcsatornai érintettség. Ennek jelentősége a tünetek mellett abban is áll, hogy a tápcsatorna különböző szakaszain változó sűrűséggel megtalálható ACE2 receptorok is szerepet játszhatnak a virusfertőzés és -átadás folyamatában. A különböző szer­vek eltérő érintettséget mutatnak, a főbb tünetek a hasmenés, hányinger, szaglásvesztés, étvágytalanság és az anorexia. Az emésztőszervi panaszok és a légúti tünetek nem járnak mindig együtt, időben is elkülönülhetnek. A cikkben röviden áttekintjük a COVID-19 kapcsán a tápcsatornában meg­figyelhető fontosabb jelenségeket.

A közlemény a colitis ulcerosa terápiájában alkalmazott öt biológiai szer hosszú távú biztonságosságára vonatkozó eredményeket foglalja össze.

Prospektív, randomizált, placebokontrollos tanulmány igazolta, hogy stabil szív-ér rendszeri betegség miatti DOAC- és/vagy ASA-kezelés során a tápcsa­tornai vérzés szempontjából kis kockázatú betegeken a protonpumpagátló szignifikánsan (csaknem 50%-kal) csökkentette a gastroduodenalis léziókból származó vérzéseket, de nem befolyásolta érdemben az egyéb felső tápcsatornai események előfordulási arányát.

A cikk részletesen elemzi az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai és álta­lános sebészeti kórkép, az akut cholecystitis etiológiáját, epidemiológiáját és lehetséges kezelési megoldásait, valamint a műtét időnként előforduló szövődményeit. 

A coeliakia a magyar lakosság több mint egy 1%-át érintő autoimmun kór­kép, melynek jelen ismereteink szerint egyetlen kezelési módja az egész életen át tartó szigorú gluténmentes diéta. 

A minőségi kolonoszkópián a megfelelő indikációval, kellően előkészített vastagbél teljes egészét aprólékosan áttekintő vastagbéltükrözést értjük, melynek során az összes neoplasztikus lézió teljes egészében eltávolítás­ra került.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szerek nélkülözhetetlenek a mozgásszervi betegségek kezelésében. Az NSAID szerek alkalmazása azon­ban a tápcsatorna nyálkahártyájának károsodásával, beleértve peptikus fekélybetegség képződésével és szövődményeinek kialakulásával járhat. A mellékhatások és szövődmények megelőzése során a gasztrointesztinális kockázati tényezők mellett elsősorban a kardiovaszkuláris kockázatot is fi­gyelembe kell venni. A hatékony gastroprotectiót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész hazai útmutató vagy ajánlás. A közlemény a leg­újabb evidenciák tükrében, gasztroenterológus és reumatológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az NSAID-kezeléssel kapcsolatos legfontosabb útmutatásokat.

Biztató, statisztikailag szignifikáns eredményeket mutatott az atezolizumab és a bevacizumab kombinációban történő alkalmazása irreszekábilis hepatocelluláris carcinomában a III. fázisú IMbrave150 klinikai vizsgálat adatai szerint. 

 

Ahhoz képest, hogy elfogadjuk a mikrobiom szerteágazó befolyását az életünk legalapvetőbb területeire, meglepően könnyelműen nyúlunk az e folyamatok befolyásolását célzó terápiákhoz. 

Az akut pancreatitis legtöbbször magától elmúlik, és csak csekély morbidi­tási, mortalitási kockázattal jár. 

Obszervációs vizsgálatok a protonpumpagátlók (PPI) tartós használatával kapcsolatban számos mellékhatás lehetőségét vetették fel.