A Magyar Orvostársaságok és Egyesüle­tek Szövetsége (MOTESZ) által koor­dinált Szív és Érrendszeri Nemzeti Program és számos alprogram sikeresen valósította meg a lakossági egészség-felvilágosítást, az egészségmegőrzés feladatainak is­mertetését és ezeken keresztül a beteg­ségmegelőzést.^1–3A korábbi években az „Éljen 140/90 alatt!” program,⁴az „Ereink Védelmében (ÉRV)” Program, a Nemzeti Diabétesz Program, a Stroke Program, az Infarktus Regiszter, az elhízás és a kolesz­terincsökkentés, illetve a „Mozgás = Egész­ség” programjai mindezek megvalósulási színterei, lehetőségei voltak.

Nagy fába vágta fejszéjét a londoni olimpia idején a brit kormány, ami­kor David Cameron akkori miniszterelnök bejelentette, hogy „The 100,000 Genomes Project” néven óriási, úttörő vállalkozásba kezdenek. A program során százezer genom szekvenálásával példa nélküli adatbázist hoznak létre, mivel a genetikai adatokhoz a betegek állapotát és teljes kórtörté­netét is hozzárendelik, így minden eddiginél teljesebb kép alkotható első­sorban a daganatos, valamint a ritka betegségekről. Nézzük, hogy áll most ez a gigászi projekt, és hogyan lehetett kivitelezni, megtervezni azt – mert a program indításakor sem a megfelelő hardverkapacitás, sem a szükséges technológia nem állt rendelkezésre, de még a megfelelő szakembergárda nagy részét is ki kellett képezni!

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2016. november 14–15-én tartotta azt a workshopot, melynek keretében a big data felhasználási lehetőségeit tárgyalták a gyógyszerfejlesztés és gyógyszeripari szabályozás területén. A rendezvényt megnyitó Guido Rasi professzor, az EMA főigazgatója ki­emelte, hogy a közeljövőben elkerülhetetlen lesz ezeknek az adatgyűjtési és ismeretbővítési eszköztáraknak az alkalmazása. Használatuk, hozzá­férhetőségük és a kinyert eredmények viszont számos kérdést vetnek fel, ezeket a résztvevők négy szekcióban tárgyalták, majd panelbeszélgetésben foglalták össze. Következzenek a szekciók sarkalatos pontjai és a workshop legfontosabb megállapításai!

A szerző a hazai egészségügyi alapellátás 1992. július 1-jén bevezetett reformja utáni negyed évszázad eredményeit ismerteti a tudásmegosz­tás szempontjából. Egyértelműen bizonyítható, hogy a praxisok önállóvá válásával az egészségügyi alapellátás megítélése kedvezővé vált, a csa­ládorvosok tekintélye megnőtt. Ennek megerősítésére szolgált a 25 évvel ezelőtt indult, győri kezdeményezésű Alapellátási Szabadegyetem, mely folyamatosan és rendszeresen megtartott akkreditált szakmai továbbkép­zései révén a tudásmegosztás országos modelljévé vált.

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya a közel­múltban társadalmi vitát kezdeményezett az orvoslás és az egészségügy alapvető kérdéseiről. Jelen tanulmány – a szerző előadásából kiindulva – az orvoslás céljait, e célok önkéntes és szabad követésének jelenlegi és jövőbeni lehetőségeit, fenntarthatóságát vizsgálja.