A peritoneális dialízis hatékony, választható terápia végstádiumú vese­elégtelenségben. A kezelés egyik nem túl gyakori, de súlyos szövődménye a peritoneo-pleurális kommunikáció következtében kialakuló hidrotorax. A szerzők fél éve dializált betegnél kialakult peritoneo-pleurális kommu­nikáció kimutatásáról számolnak be. A 63 éves nőbetegen ismétlődő jobb oldali hidrotorax miatt elvégzett peritoneum szcintigráfia SPECT/CT vizsgálat peritoneo-pleurális kommunikációt igazolt. Ezt követően terápiaváltás tör­tént, a beteg hemodialízis kezelésben részesül. A peritoneum szcintigráfia SPECT/CT hasznos módszer a peritoneo-pleurális kommunikáció igazolására.

A cikk a Guillain–Barré-szindróma nem típusosan lezajló esetét mutatja be, amely elsősorban kétoldali arcidegbénulásban és fokozott ínreflexekben nyilvánult meg, végtaggyengeség tünetei nélkül. Az intravénásan alkalma­zott immunglobulin-kezelésre a nőbeteg jól reagált.

Allopurinol alkalmazásakor – nagyon ritkán – életveszélyes hiperszenzitivitási szindróma léphet fel. Ha indokolt az allopurinolkezelés, figyeljünk a vesefunkcióra, és kis adaggal indítsuk a kezelést, a beteg szoros megfi­gyelése mellett. Esetünkben a hiperszenzitivitási szindróma súlyos máj­elégtelenségbe torkollott, és a gyors májtranszplantáció mentette meg a beteg életét.

Az álcázott hipertónia a magasvérnyomás-betegség speciális formája: a rendelő­ben mért vérnyomás normális, a rendelőn kívüli (pl. ambuláns 24 órás monitorozás­sal [ABPM]) mért értékek viszont magasak. A szokásos módon végzett egyszeri vér­nyomásmérés eredményei és a hétköznapi körülmények között uralkodó tényleges vérnyomás között lényeges eltérés is lehet. Az ABPM-mel kizárható a „fehérköpeny-hipertónia” és felismerhető az álcázott hipertónia, amely az alábbi két esetben munkahelyi stressz miatt lépett fel.