hirdetés

Megkaphatná-e azokat a gyógyszereket egy magyar beteg is, amikkel az amerikai elnököt kezelték, miután kiderült, hogy COVID-19-beteg? Mik voltak ezek, és elérhetők-e nálunk? Bár a WHO egyiket sem tartja igazoltan hatásosnak, mégis, vészhelyzet van! A WHO alkalmazása arra használható, hogy képezzük magunkat a betegség kapcsán, még magyarul is, oklevelet is kapva a kurzus elvégzéséről. 

 

Látványosan bővülnek napjainkban a telemedicina lehetőségei, a személyes találkozás nélküli orvosi szolgáltatásokra egyre nagyobb az igény. Ezeket, valamint a látássérült embereknek szóló okostelefonos segítségnyújtást mutatja be a jelenlegi közlemény. 

 

Egy szexuális okoseszköznek nevezett, játékosságot is alkalmazó tárgy biztosan nevezhető mobiltelefonhoz kötődő orvosi eszköznek akkor, ha szexuális diszfunkciót javít. Kérdés az, hogy a mobile health körébe sorolha­tó-e akkor is, ha kizárólag a szexuális egészség megőrzésében nyújt hasznot avval, hogy javítja az önkielégítés vagy a szexuális párkapcsolat örömét.
hirdetés

Medikusként vagy kezdő orvosként alig várta, hogy újraéleszthessen va­lakit, és ez az érzés mára megkopott? Ha változtatna ezen, itt az alkalom!

Amíg nincs a SARS-CoV-2 ellen védőoltás, addig az elrejtőzés – szociá­lis távolságtartás – az egyik fő megoldás ellene. Hogyan támogatja ezt okostelefonon futó alkalmazás Dél-Koreában, Indiában, Izraelben és Szin­gapúrban, állami segítséggel?

Az első részben adatokat mutattam arra, hogy mennyi a megfelelő napi lé­pésszám. Hogy nem húzható rá ugyanaz mindenkire.

Valójában mennyi a megfelelő lépésszám? Ráhúzható-e egy mennyiség mindenkire? Egészségmegőrzésre és fogyásra is ugyanaz a célszám? Mér­hető-e ez okostelefonra eleve telepített alkalmazással, esetleg más appot érdemes letölteni, vagy lépésszámláló kell inkább hozzá? A kitűzött napi lépésszám elérése-mérése tényleg életet ment? A kétrészes közleményben ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni.

Véleményem szerint jelenleg a legfontosabb lehetőség az, amikor az al­kalmazott kezelések ellenére nem gyógyuló, daganatban szenvedő be­teg számára egy alkalmazáson keresztül az orvos, de akár maga a beteg is tudna magának olyan gyógyszervizsgálatot keresni, amibe még folyik a betegbeválasztás. Találtam erre kezdetleges, de előremutató példákat. Ezeket is bemutatom.

Ha hazánkban elérhető lenne pl. a hepatitis C fertőzés diagnózisában az ún. betegágy melletti laboratóriumi diagnosztika, az jelentősen növelné a megtalált betegek számát. Nem kellene megvárni a – jó esetben – na­pokkal később kapott eredményt (és az újabb orvos–beteg találkozást), hanem, ha már a rizikós beteget el lehetett érni, azonnal lehet cselekedni. Óriásit lendített ezen is az okostelefonhoz kötődő mobile-Health. Ezt mu­tatom be itt.

Négyéves lett a mobile-Health egészségmegőrzésben és gyógyításban betöltött szerepével foglalkozó rovat. Ideje átgondolni, mit nyújt jelenleg a betegeknek és az egészségügyi szakembereknek: mire képes, mire nem, mire használják a betegek, és mit gondolnak róla ők maguk. Segíti-e a be­tegellátást az okostelefon? Miért töltik le az alkalmazásokat szorgalmasan, de miért nem használják őket rendszeresen? És a legfőbb dilemma: lehet-e valahogyan választani a több mint 300 ezer elérhető alkalmazásból?

Képes-e jelenleg a mesterséges intelligencia arra, hogy pontosan diag­nosztizálja a bőrrákot? Vagyis: lefényképezve a kérdéses elváltozást, biztos diagnózist kapunk-e? A válasz egyelőre még tagadó. De sok bőrbetegségre már érdemi választ tudunk kapni. Arra pedig feltétlenül alkalmas több applikáció, hogy kövessük vele az észlelt bőrelváltozást, ami sok esetben kritikus a diagnózishoz és a kezeléshez is.
hirdetés
hirdetés
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz