hirdetés
hirdetés
hirdetés
Nefrológia-urológia

Az Orvostovábbképző Szemle új számának Szimpózium rovata a háziorvosok érdeklődésére számító három, látszólag különböző nefrológiai témát tárgyal. Az első közlemény a háziorvosi gyakorlatban előforduló típusos vizeleteltérésekre hívja fel a figyelmet három esetismertetés kapcsán. Az észlelt vizeleteltéré­seket azonban nemcsak urológiai, ha­nem – mint azt a másik két közlemény is mutatja – örökletes kórképek, pri­mer vagy szisztémás vesebetegségek is okozhatják, amelyek már gyermekkor­ban is megnyilvánulhatnak. A cikkek és kommentárok egyúttal lehetőséget adnak az újabb nefrológiai ismeretek, elsősorban az idült vesebetegség (chronic kidney disease, CKD) új irányelvének bemu­tatására, elsősorban a hazai háziorvosi gyakorlat szempontjából.

Az urológiai gyakorlatban a prosztatitisz a leggyakoribb betegség az 50 évesnél fiatalabb férfiak körében. Általánosságban a „prosztatitisz” va­lamilyen infekció következtében kialakult kórképet jelent, de az újabban használatos „krónikus prosztatitisz/kismedencei fájdalom szindróma” diagnózis hátterében multifaktoriális, gyakran ismeretlen tényezők állnak. Jelen munkánkkal e kórképek pontosabb megismerésében igyekszünk segítséget nyújtani.

A noktúria a betegek életminőségét jelentősen befolyásoló panasz. A ré­gimódi szemlélettel szemben, amely a noktúriát egyértelműen az urológia tárgykörébe sorolta, ma már egyértelmű, hogy számos, különböző szakmákat érintő betegségcsoport állhat mögötte, ami megnehezítheti a háttér teljes körű feltérképezését. Az eredményes kezelési terv kialakításához szükséges a lehetséges okok azonosítása, és a helyes differenciáldiagnózis érdekében nélkülözhetetlen a részletes anamézisfelvétel és a folyadéknap­ló vezetése. Összefoglaló közleményünk célja, hogy a noktúria modern kezelési elveinek bemutatásával segítséget nyújtson a témával foglalkozó szakemberek számára. 

hirdetés
Andrológia, urológia

Az emberi testben számos lokalizációban vizsgálták és kutatták a mikrobióták (a jelen lévő mikroorganizmusok) és a mikrobióták összessége által alkotott mikrobiom jelentőségét. A velünk, rajtunk és bennünk élő mikrobák védő és tápláló szereppel is bírnak, időnként azonban veszélyt jelentenek. Napjaink kutatásainak egyik iránya ennek a rendszernek, ennek az egyensúlynak megfejtése.

Autoimmun betegségekben fokozott az akut veseelégtelenség kockáza­ta. Például ANCA asszociált vaszkulitiszben akár a 90%-ot is elérheti az intrarenális akut veseelégtelenség kialakulásának valószínűsége. A jelen­tős mértékű károsodások elkerülésének fontos feltétele a gyors és pontos diagnózis. De mikor kell vaszkulitiszre gondolni? És mi a helyes terápia?

Nefrológia-urológia

A vizeletvizsgálat alapvető eszköze számos szisztémás és genitourinális betegség kivizsgálásának. Ha mikroszkópos hematúriát gyanítunk, a tesztcsíkkal nyert ered­ményt mikroszkópos vizsgálattal is igazolni kell. Nyilvánvaló ok hiányában a mikro­szkópos hematúria kivizsgálásának része a vesefunkció vizsgálata, a húgyúti kép­alkotás és a cisztoszkópia. Ha sztent van az uréterben, csak vizeletvizsgálat alapján nem állítható fel a húgyúti gyulladás diagnózisa. 

Nefrológia-urológia

A MEST szövettani pontrendszer javította az IgA-nefropátia prognózisának becslé­sét. Gyermekkori nefrózis szindrómában rituximabbal meghosszabbítható a reci dívamentes időszak. Lupusznefritiszben eddig nem sikerült igazolni az abatacept terápiás válaszarányt javító hatását. Sjögren szindrómában a glomerulonefritisz je­lentkezése időbeli összefüggést mutat a limfómák kialakulásával. 

Nefrológia-urológia

Az autoszomális domináns policisztás vesebetegség (ADPKD) a leggyakoribb öröklött vesebaj. A terápiák célpontjai a renális, húgyúti és egyéb manifesztációk. Fontos a magas vérnyomás korai kimutatása és kezelése. A húgyúti fertőzések te­rápiájában a leghasznosabb antibiotikumok a fluorokinolonok. ADPKD-ben a ve­sekövesség és az intrakraniális aneurizma lényegesen gyakoribb, mint az általános népességben. Az ösztrogént tartalmazó orális fogamzásgátlókat és a menopau­zában adott ösztrogéneket az ADPKD-s betegek legfeljebb kis dózisban kaphat­ják. ADPKD nagy kockázata esetén a vese ultrahangvizsgálata a választandó szűrési módszer.

A herezacskó fájdalmas teriméi sürgős kivizsgálást, a here állományán belü­li terimék haladéktalan urológiai beutalást tesznek szükségessé. Herecsavarodásra utal a gyors kezdet, a hányinger és hányás, a magasan elhelyezkedő here; a herék megőrzéséhez 6 órán belüli műtétre van szükség. A here- vagy mellékhere-gyulla­dás tünetei lassabban bontakoznak ki, az ultrahang fokozott vérátáramlást jelez. Ha az akut kezdetű fájdalommal jelentkező betegnél a fizikális és az ultrahangvizsgá­lat nem tár fel jellegzetes eltérést, a herefüggelékek megcsavarodására kell gon­dolnunk. A here rosszindulatú daganatait 15%-ban kíséri fájdalom. A lágyéksérvek a herétől különállóan tapinthatók. 

 

Nefrológia

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.

Az Orvostovábbképző Szemle októberi számában három közleményt olvashatnak a nefrológia témakörében. Az első cikk témája a víz- és elektrolitháztartás zavarai, a második a genetikai eredetű vesebetegségek kutatásának új eredményeiről szól, a haramdik pedig a hosszú távú lítiumkezelés renális mellékhatásáival foglalkozik.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

books.medicalonline