AWorld Health Organization (WHO) 2020. március 11-én az új koronaví­rus-betegséget (novel coronavirus disease 2019) a COVID-19-et a 21. század második pandémiájának minősítette.

A koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásairól szinte napról napra derülnek ki új információk. A fertőzés maradandó károsodásokat okozhat a szervezetben, nemcsak időseknél és krónikus betegeknél, hanem fiataloknál is. Akár a fer­tőzöttek 10–35%-ánál a megbetegedést követően újra tünetek jelentkeznek, melyek 3 hónapon túl is akadályozhatják a betegek megszokott életvitelét és a munkába való visszatérését. Az elkövetkező időszakban a COVID-19 utáni rehabilitációra egyre nagyobb szükség lesz. A döntően tüdőgyógyászati re­habilitáció 3–6 hétig is tarthat. Az ellátórendszernek fel kell készülnie a poszt- COVID-19 korai diagnózisára, gyógyszeres és rehabilitációs kezelésére.

A COVID leggyakoribb hosszú távú tüdőgyógyászati tünetei: köhögés, kö­petürítés, fáradékonyság, terhelési nehézlégzés. A poszt-COVID szindróma akkor is felléphet, ha az akut szakasz enyhe, vagy akár tünetmentes volt. A poszt-COVID tüdő-fibrosis általában súlyosabb fertőzésen átesett, idő­sebb, társult betegséggel, dohányzási anamnézissel is rendelkező férfiaknál alakul ki. A poszt-COVID szindróma többnyire magától megoldódik, de addig jelentősen befolyásolja a beteg életminőségét, fizikai teherbírását. Célunk a pontos követési, kivizsgálási menetrend felállítása a betegek vé­delme és az egészségügyi költségek optimalizálása mellett. Az elhúzódó tüneteket mutató betegeket célszerű poszt-COVID ambulanciára utalni.

Szimpózium - Diabetológia

A smouldering myeloma (SMM) tünetmentes, klonális plazmasejtbetegség, mely változatos arányban alakulhat át agresszív myeloma multiplexszé (MM). Az elmúlt években a betegség diagnosztikája, kritériumrendszere és ennélfogva a kezelése is sokat fejlődött, így többek között új diagnosz­tikus elveket dolgoztak ki, új prognosztikai faktorokat ismerhettünk meg.

A COVID-19-pandémia idején minden krónikus betegséggel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a COVID-19 is leginkább pulmonális szövődményekkel járt. A közlemény összefoglalja a COVID-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók az asztma exacerbációját idézhetik elő, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt megnövekedett morbiditási vagy mor­talitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia.

A polycythaemia vera (PV) a három őssejt eredetű mieloid malignus be­tegség egyike. Jellemzője az erythrocytosis, melyet leukocytosis és thrombocytosis is kísérhet. Artériás és vénás vérrögök képződhetnek, a kórkép leukaemiába vagy myelofibrosisba mehet át. A Janus-kináz-2 genetikai mutációja majdnem mindig kimutatható. 

Ebben a számban ismét egy csokor bőr­gyógyászati témájú cikket nyújtunk át az olvasóknak. Az írások témája elég szerteágazó, olvashatunk az egészséges embereket is érintő bőrápolási kérdéseket feszegető cikket, téma az egyik leggyako­ribb bőrbetegség, a psoriasis kezelése, ismertetjük tapasztalatainkat egy viszonylag új antidiabetikus terápia bőrgyógyászati mellékhatásával kapcsolatban, és végül, de nem utolsósorban a vitiligóról ír egy kolle­ga, ami most, nyár elején időszerű téma.

A hematológiai malignitások immunterápiája az utóbbi 6 évben robbanás­szerűen fejlődött. A rendelkezésre álló CAR-T sejtes kezelések eddig kezel­hetetlen betegcsoportokban is rendkívül hatásosak, meghosszabbíthatják a betegek túlélését, akár tartós betegségmentességet is elérhetünk velük. 

A hematológiai betegségek diagnosztikájának is alappillérét képezi a be­tegek fizikális vizsgálata és az ennek során észlelt tünetek helyes értelme­zése. A közleményben a teljesség igénye nélkül részletezem a hematológiai betegségek legfontosabb klinikai tüneteit, az általános állapottól a bőrel­változásokon, nyirokcsomó-nagyobbodásokon, nyálkahártya-eltéréseken, a hasi szervek anomáliáin át egészen az ízületi deformitásokig.

Az írás a mindennapi higiénia és az egészséges bőr biztosításában alap­vető szerepet játszó barrier funkció fenntartását, valamint a fürdés bőr­gyógyászati aspektusait vizsgálja. Ezeknek a tényezőknek fontos szerep jut a csecsemőgondozásban és a különböző gyulladásos bőrbetegségekben szenvedők életében is.

A protonpumpagátló (PPI) szerek a sav­szekréció-gátlás és a gyomornyálkahártya-védelem (gastroprotectio) „aranystandard­ját” képezik, napjainkban világszerte, így Magyaror­szágon is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport. Az in­dokolatlanul hosszú ideig alkalmazott PPI-kezelés során, különösen időskorban a társbetegségekkel és a gyógyszer-inter­akciók nagyobb kockázatával is számolni kell. A korábban felmerült legtöbb mellékhatás esetében az összefüggések bi­zonytalanok, mivel a rendelkezésre álló adatok rendszerint retrospektív, obszervá­ciós, epidemiológiai vagy kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli tanulmányokból származnak.

Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak a psoriasis terápiás lehető­ségei, az újabb és újabb biológiai gyógyszerek alkalmazásával egyre több betegnél érhető el a teljes vagy csaknem teljes tünetmentesség. Jelen összefoglalóban kitérünk arra is, hogy a COVID-19-pandémia mennyiben befolyásolta a betegek kezelését.

A vitiligo a bőr leggyakoribb szerzett depigmentációs rendellenessége, prevalenciája az átlagpopulációban 0,5–1%. Poligénes öröklődésű kórkép, genetikai prediszpozícióra utal a családi halmozódás (15–30%). A terápia célja a progresszió megállítása, a repigmentáció iniciálása és fenn­tartása, de az eredmény sokszor nem tartós

A bullosus pemphigoid (BP) az időskor hólyagos betegsége, mely szá­mos tényezővel, többek között bizonyos gyógyszerek szedésével mu­tat összefüggést. Az utóbbi években egyre több beszámoló született az antidiabetikumként alkalmazott dipeptidil-peptidáz-gátlók, más néven gliptinek által kiváltott BP-ről.

A Föld lakosságának 1%-át érintő hepatitis C vírusfertőzés jelentős egyéni és társadalmi probléma. Napjainkra gyógyíthatóvá vált, a vírus elpusztí­tása nem előrehaladott stádiumú májbetegek számára teljes gyógyulást jelent, egyben megelőzi a vírus átvitelét. 

Az eozinofil gastroenteritis (EGE) viszonylag ritka betegség, amelyet a gyomor-bél traktus eltérő mélységű eozinofil infiltrációja, ennek követ­keztében létrejövő krónikus gyulladás és heterogén gasztrointesztinális tünetegyüttes jellemez. A diagnózis a panaszok, a laboratóriumi leletek, a képalkotók és a szövettan eredménye alapján állítható fel. 

A colorectalis polypok megítélése, a bennük levő esetleges malignus transz­formáció, illetve annak submucosalis inváziója meghatározza az endoszkó­pos stratégiát és egyben a páciens sorsát is. Mindez óriási felelősséget je­lent, ezért ezzel kapcsolatos ismereteinket folyamatosan fejleszteni kell.

A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

books.medicalonline