hirdetés
hirdetés
COPD

Nincs új a nap alatt. Pápai Páriz Ferenc, a 17. század polihisztora 1687-ben kinyomtatott magyar nyelvű orvosi munkájában, a Pax Corporisban már tökéletesen leírta a COPD jellegzetességeit: „A hurutról… gyakran szokott esni szorulás a tüdőben különbféle okokból, úgymint enyves sűrű phlegmától, apró mirigyes csomóktól… A tüdőnek nyavalyái közül az hurutnál semmi gyakrabban meg nem esik, sem ennél bajosabb nincsen, sem pedig ami tovább tartson. A hurut némely száraz, némelyben pedig sok phlegmát hány ki az ember…”.

Tüdőgyógyászat

A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

Az otthon szerzett pneumónia az egyik leggyakoribb, a veszélyeztetett po­pulációban magas halálozással járó infekció. A közlemény a tüdőgyulladás mikrobiológiai diagnosztikájának és a biomarkerek használatának áttekin­tése után foglalkozik a ma javasolt antibiotikumok mellett a kezelés újonnan felmerült kérdéseivel, a kardiovaszkuláris komplikációkkal, a makrolidok és a kortikoszteroidok mint biomodulánsok terápiás szerepével.

hirdetés
Tüdőgyógyászat

Minden gyakorló orvosnak jártasnak kell lennie a tüdőhallgatózás tudomá­nyában, mert a kórelőzménnyel együtt ez az alapja az első tüdőgyógyászati véleménynek. A különböző légzési és mellékzörejek egyértelmű azonosí­tása azonban nem mindig egyszerű – és figyelmet kell fordítani a nemzet­közileg elfogadott nómenklatúra használatára is.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) krónikus, irreverzibilis, progresszíven dest­ruáló tüdőbetegség, amely légzési elégtelenséghez és halálhoz vezet. Prog­nózisa általában rossz, 2–5 év átlagos túléléssel. Randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a pirfenidon szignifikánsan lassítja a betegség progres­szióját, az FVC-érték és a 6 perces járástávolság csökkenését, és egyetlen készítményként csökkenti a mortalitást. A klinikai és követéses vizsgálatok­ban, valamint a mindennapi alkalmazás során a pirfenidon biztonságosnak és hosszú távon is megfelelően tolerálhatónak bizonyult. Ez az egyetlen készítmény IPF-ben, amelynek hatásosságát és biztonságosságát valóélet-vizsgálatok is alátámasztják.

Tüdőgyógyászat

A korábbi évtizedekben a tüdőt, illetve az alsó légutakat bakteriológiai szempontból gyakorlatilag steril területnek gondolták. Napjainkra bizonyossá vált, hogy jelentős baktériumflóra van jelen még az egészséges tüdőben is. A tüdő mikrobiomján a légutakban, valamint a tüdőparenchimában élő mikrobák összességét értjük. Ezek a mikroorganizmusok leggyakrabban baktériumok, vírusok vagy gombák.

COPD

Az életvégi döntéseket egyre inkább befolyásolják a betegjogok, elsősor­ban az önrendelkezési jog. Az emberek szeretnének egyénileg dönteni a saját sorsukról az életük végén. 

COPD

A pulmonológiai rehabilitáció (PR) a krónikus légzőszervi betegségben szenvedők kezelésének meghatározó komponense, melynek gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, és kezdetben a tbc miatt légzésrokkantak számára hasznos ismereteket tartalmazta. 

COPD

A COPD rendkívül heterogén betegségcsoport, két fenotípusa az emfizéma és a krónikus obstruktív bronchitisz. A napi gyakorlatban általánosan használt légzésfunkciós paraméterek és a GOLD 2011 kritériumok nem minden esetben magyarázzák a betegség súlyosságát és lefolyását. 

COPD

A COPD morbiditási és mortalitási mutatói aggasztóak, egészségügyi költ­ségei egyre jelentősebbek. Gyógyszeres kezelésében megjelent a klinikai fenotipizálás és az ehhez igazodó személyre szabott kezelés igénye. 

COPD

A COPD világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, kórfejlődése hosszú, oki terápia nincs, a fenntartó, tüneti kezelés drága. A COPD nem az időskor betegsége, hanem a terhesség alatt kezdődő, a tüdő gátolt fejlődésével folytatódó, külső károsító tényezők hatására kialakuló légúti funkciózavar és tüdőparenchima-pusztulás. 

hirdetés

books.medicalonline


hirdetés
hirdetés