hirdetés

A legnagyobb kihívás aktuálisan a tüdőgyógyászat számára a COVID-19 pandémia kapcsán az akut respiratorikus kórállapot hatékony kezelése, a beteg állapotának stabilizálása, a szövődmények elhárítása, a tartós légzésfunkciós károsodás és a globális (kardiopulmonális és a vázizomzatot érintő) funkcióvesztés mérséklése. 

 

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egy idült megbetegedés, melynek terápiás kimeneteleit nagyban megszabja a hosszú távú adherencia. Kutatások bizonyítják, hogy a COPD fenntartó kezelés során a magasabb szintű adherencia a kórházi felvételek számának, illetve az ellátási költségeknek a csökkenésével társul. Gyengébb adherencia esetén ugyanakkor a tünetek súlyosbodására, a kórházi felvételek számának növekedésére, a mortalitás és az ellátási költségek emelkedésére kell számítani.

Az egészségügyi ellátás során, a kielégítő terápiás kimenetelek és betegelégedettség elérése érdekében alapvető fontosságú a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció orvos és betege között. A kezelés eredményességének javításában fontos eszköz a kommunikációs diszkordancia okainak feltárása és lehetőség szerinti megszüntetése. Ez különösen az alapellátásban megkerülhetetlen feladat, hiszen a háziorvos az első és gyakran egyetlen személy, akivel a beteg kapcsolatba kerül ez egészségügyi ellátó rendszer tagjai közül.

A cystás fibrosis (CF) az egyik leggyakrabban előforduló ritka genetikai betegség Magyarországon. Az elmúlt évtizedekben a diagnosztikus és terá­piás lehetőségek lehetővé tették a betegek élettartamának és életminősé­gének javulását, azonban a betegség jelentős terhet ró a családokra, ezért a gondozás multidiszciplináris csapatmunkát követel meg, melynek egyen­értékű, oszlopos tagjai az alapellátásban dolgozó kollégák, dietetikusok, gyógytornászok, pszichológusok, CF specialisták és nővérek. Írásunkban a Magyarországon a 2021-es évben bevezetett génmodulátor terápia és a 2022-es évben bevezetendő újszülöttkori szűrés kapcsán ismertetünk néhány gondolatot, kiemelve a korai diagnózis fontosságát.

A Magyarországon Genuair néven ismert, légzés-aktivált multidózisos szárazpor inhalátor jelenleg vagy önmagában a hosszú hatású muszkarinreceptor agonista (LAMA) aklidinium vagy ennek formoterollal való kombinációjának adagolására szolgál, krónikus obstruktív tüdőbetegek (COPD) kezeléséhez. Farmakodinamikai okokból ezek napi kétszeri adagolása javasolt. Az eszköz kialakítása lehetővé teszi, hogy a felhasználó egyértelmű jelzést kapjon a hatóanyag betöltéséről, az effektív alkalmazásról, a készülék kiürüléséről és megfelelő védelmet nyújt a véletlenszerű dózis túllépés ellen. Magnussen és munkatársai a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján tekintették át a beteg-elégedettséget. Eredményeik alapján a Genuair használata gyorsan elsajátítható és könnyű. Kevesebb technikai hiba jelentkezik, mint egyes egyéb belégzőknél és magas a betegek elégedettségi szintje.

A hörgőtágító terápiával együtt alkalmazott inhalációs szteroid a COPD-s betegek nem minden csoportjánál bizonyult hatékonynak. Fontos, hogy ott indikáljuk, ahol az exacerbációk csökkenése várható tőle. Ugyancsak fontos, hogy azon betegeknél, akik nem profitálnak belőle, leépítésre kerüljön. Az Európai Tüdőgyógyász Társaság szakmai ajánlása evidenciák alapján javasolja, hogy 1) azoknál a nem gyakran exacerbáló betegeknél, akiknek a perifériás vérében az eozinofil sejtek száma nem éri el a 300/µl-t, építsék le az inhalációs kortikoszteroidot (ICS), 2) NE hagyják el, ha a beteg perifériás vérében az eozinofil sejtek száma eléri vagy meghaladja a 300/µl-t, 3) az ICS leépítése után erősen ajánlott egy vagy két bronchodilatator folyamatos használata.  

Az asztma a légutak egyik leggyakoribb krónikus megbetegedése, amely­nek diagnózisa a különböző fenotípusok miatt komplikált. Emiatt szükséges a kórképek mögött megbújó mechanizmusok minél pontosabb feltárása, a gyulladás kialakulásában részt vevő sejtek – így az eozinofilok – funkcióinak még alaposabb megismerése.

A súlyozott gén-koexpressziós hálózati analízis a génexpressziós profilok és fenotípusok közötti összefüggések feltárására alkalmas bioinformatikai módszer. Jelen vizsgálatban a súlyos asztmában szerepet játszó gének elemzésén túl igyekeztek meghatározni az asztma progressziójának hátterében meghúzódó rejtett mechanizmusokat és kulcsfontosságú géneket is.

Eddig még nem történtek kutatások annak tisztázására, a cardiopulmonalis terhelési teszt milyen szerepet játszhat a fizikai terhelhetőséget korlátozó mechanizmusok tisztázásában gyermekkori súlyos asztma eseteiben. A szerzők a csökkent fizikai aktivitás okait tárták fel olyan esetekben, amikor a kezelés nem eredményez kielégítő tüneti kontrollt, illetve a csökkent terhelhetőség az elégtelen betegségkontroll egyetlen manifesztációja. Az adatok alapján a fizikai aktivitás korlátozottsága nem tekinthető a hiányos asztmakontroll jelének.

A COVID-19 már több mint egy éve van velünk, és egyre többet tudunk mind a kórokozóról, mind pedig a betegség lefolyásáról és az idő múltával a betegség rövid és hosszabb távú következményeiről is. Jelen tájékoztatónk az akut betegség lezajlása kapcsán és után előforduló szövődményeket veszi sorra.

Már az elején fontos leszögezni, hogy a COVID-19-fertőzéssel kapcsolatos ismereteink, tapasztalataink folyamatosan bővülnek, változnak. A tájékoztató alapját a jelenleg rendelkezésre álló ismeretek képezik.

A Covid-19 pandémia idején minden krónikus betegség esetén felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a Covid-19 is leginkább pulmonális szövődménnyekkel járt. A szerző a közleményben összefoglalja a Covid-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók asztma exacerbációt okoznak, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt magasabb morbiditási vagy mortalitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia. 

hirdetés

books.medicalonline