A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

Az otthon szerzett pneumónia az egyik leggyakoribb, a veszélyeztetett po­pulációban magas halálozással járó infekció. A közlemény a tüdőgyulladás mikrobiológiai diagnosztikájának és a biomarkerek használatának áttekin­tése után foglalkozik a ma javasolt antibiotikumok mellett a kezelés újonnan felmerült kérdéseivel, a kardiovaszkuláris komplikációkkal, a makrolidok és a kortikoszteroidok mint biomodulánsok terápiás szerepével.

Minden gyakorló orvosnak jártasnak kell lennie a tüdőhallgatózás tudomá­nyában, mert a kórelőzménnyel együtt ez az alapja az első tüdőgyógyászati véleménynek. A különböző légzési és mellékzörejek egyértelmű azonosí­tása azonban nem mindig egyszerű – és figyelmet kell fordítani a nemzet­közileg elfogadott nómenklatúra használatára is.

Az életvégi döntéseket egyre inkább befolyásolják a betegjogok, elsősor­ban az önrendelkezési jog. Az emberek szeretnének egyénileg dönteni a saját sorsukról az életük végén.