hirdetés

A COVID-19 betegség akut fázisán túl, az infekciós tüneteket megelőzően és azokat követően korai és késői neurológiai tünetek megjelenésére kell számítanunk. Az akut szakban valószínűleg direkt gyulladásos és auto­immun folyamatok, míg a korán (hetekkel később) és későn (hónapokkal, akár évekkel később) megjelenő neurológiai tünetek hátterében para- és posztinfekciós mechanizmusok játszanak szerepet. A COVID-19-et kísérő neurológiai tünetek felismerése és értelmezése azok további gondos kli­nikai megfigyelésén, a betegek követésén és a majdani epidemiológiai vizsgálatok eredményein múlik.

Az alábbiakban rövid összefoglalást adunk a járvány első évének tapasz­talataiból, elsősorban a járvány első hullámában leginkább sújtott orszá­gokban (Kína egyes tartományai, Olaszország, Spanyolország, USA, Nagy- Britannia) lezajlott kutatások eredményei, egyéb friss kutatási eredmények, valamint egyes könnyen elérhető statisztikák alapján.

Az új biológiai terápiák – így a tumornekrózis faktor-alfa gátlók és a chekpoint-inhibitorok – bevezetésével emelkedik a iatrogén demielinizációk gyakorisága. A iatrogén központi idegrendszeri gyulladások prognózisa azonban kedvező, mivel jól reagálnak az alkalmazott biológiai gyógyszer felfüggesztésére és szteroidra, de nekrózis faktor-alfa gátló kezelés mellett, illetve chekpoint-inhibitorok újraindításakor hosszú távú monitorozás szükséges. 

 

Rezisztens hypertoniában gyakoriak a neurokognitív károsodások, különösen a végrehajtó működés deficitjei. Az aerob fitnesz, a mikrovaszkuláris funkció és a cerebrovaszkuláris kockázati tényezők a neurokognitív funkció független befolyásoló tényezői. 

Az izomgyengeség oka sokszor nehezen azonosítható. Ha a valódi izomgyengeséget elkülönítettük a fáradtságérzéstől és a fájdalommal összefüggő motoros zavaroktól, neurológiai, reumatológiai, endokrin, genetikai és fertőzéses kórképek, gyógyszer- vagy toxinhatással összefüggő okok jönnek szóba. Időskori tünetegyüttes az esendőség és a harántcsíkolt izmok megfogyatkozása. 

A világjárvány kezdetén azonnal felmerült a gondolat, hogy a méregdrágán és lassan kifejleszthető új gyógyszerek helyett a már orvosi használatban lévő molekulák között kellene gyors segítséget keresni. A klorokvin kudar­ca miatt még nem érdemes lemondani erről a megközelítésről. Mostanra egyre inkább úgy tűnik, az antidepresszívumok is komolyan beszálltak a COVID-19 elleni versenybe.

 

hirdetés

A DPP4-inhibitorok és GLP1-receptor-agonisták újrapozicionálása forradalmi áttörést jelenthet az idegrendszeri regenerációval, illetve a neuroprotektív aktivitással foglalkozó kutatások terén.

 

A vaszkuláris elváltozásoknak a neurodegenerációhoz való hozzájárulását megismerve alternatív lehetőségeket találhatunk a demencia késleltetésé­re. Ebben a megfigyeléses kereszt- és hosszmetszeti vizsgálatban a maga­sabb LDL-koleszterin korrelált a neurodegeneráció biomarkereivel, illetve a sztatinszedés az enyhe kognitív károsodás jobb kimenetelével járt együtt.

 

A nyugtalan láb szindrómát (RLS) az öngyilkosság és az önsértő gondolatok rizikófaktoraként tartják számon, de az összefüggés mögött meghúzódó mechanizmusokat eddig nem azonosították hitelt érdemlően. Úgy tűnik, hogy a kapcsolat független a depressziótól, az alvászavaroktól és egyéb vizsgált tényezőktől.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

A szerzők tudomása szerint ez a vizsgálat az első, mely a pregabalin költ­séghatékonyságát elemezte a neuropathiás komponenst is tartalmazó idült nyaki fájdalom enyhítésében.

Az immunrekonstitúciós terápák lényege az immunrendszer „megújítása” egyes alkotóelemeinek depléciójával, így rövid kezeléssel tartós remis­szió érhető el.

Az elhízás kezelésében az életmódváltás kitüntetett szereppel bír, ugyanakkor sokrétű erőfeszítést kíván. Az alacsony intenzitású pszicho­lógiai intervenciók alkalmazása mind az alap-, mind pedig a szakellátás­ban elősegíti a súlyfelesleggel élő páciensek kezelési együttműködését.

hirdetés
hirdetés

books.medicalonline