A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

Az új biológiai terápiák – így a tumornekrózis faktor-alfa gátlók és a chekpoint-inhibitorok – bevezetésével emelkedik a iatrogén demielinizációk gyakorisága. A iatrogén központi idegrendszeri gyulladások prognózisa azonban kedvező, mivel jól reagálnak az alkalmazott biológiai gyógyszer felfüggesztésére és szteroidra, de nekrózis faktor-alfa gátló kezelés mellett, illetve chekpoint-inhibitorok újraindításakor hosszú távú monitorozás szükséges. 

A világjárvány kezdetén azonnal felmerült a gondolat, hogy a méregdrágán és lassan kifejleszthető új gyógyszerek helyett a már orvosi használatban lévő molekulák között kellene gyors segítséget keresni. A klorokvin kudar­ca miatt még nem érdemes lemondani erről a megközelítésről. Mostanra egyre inkább úgy tűnik, az antidepresszívumok is komolyan beszálltak a COVID-19 elleni versenybe.

A DPP4-inhibitorok és GLP1-receptor-agonisták újrapozicionálása forradalmi áttörést jelenthet az idegrendszeri regenerációval, illetve a neuroprotektív aktivitással foglalkozó kutatások terén.

A vaszkuláris elváltozásoknak a neurodegenerációhoz való hozzájárulását megismerve alternatív lehetőségeket találhatunk a demencia késleltetésé­re. Ebben a megfigyeléses kereszt- és hosszmetszeti vizsgálatban a maga­sabb LDL-koleszterin korrelált a neurodegeneráció biomarkereivel, illetve a sztatinszedés az enyhe kognitív károsodás jobb kimenetelével járt együtt.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.