A cukorbetegek kezelésének nehézségei
A WHO felmérése szerint a világ cukorbetegeinek csaknem fele nem is tud arról, hogy diabéteszben szenved.
- A HbA1c-ingadozás veszélye cukorbetegségben
- A hiperglikémiás krízisállapotok korszerű kezelése
- Új megközelítés a cukorbetegség kezelésében
- Cukorbetegek szürkehályogműtéte
- Diabétesz-gyógyszer halálos méregből
- A szemaglutid kardiovaszkuláris előnyei
- Berberin a "természet Ozempic”je?
- A diabetológia fejlődése az elmúlt tíz évben
- Mesterséges intelligencia segítheti az inzulinadagolást
- Cagrilintid + semaglutid a diabezitás megelőzésére
- A COVID-19 járvány és az 1-es típusú diabetes
- Orális inzulinadagolás mikromotoros minitablettákkal
A The Lancet Diabetes & Endocrinology folyóiratban szeptember 8-án jelent meg a Institute for Health Metrics and Evaluation kutatóinak tanulmánya, amelynek fő megállapítása, hogy a cukorbetegségben szenvedő globális népesség jelentős része diagnosztizálatlan marad, vagy nem részesül optimális ellátásban.
Az Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) és az intézettel együttműködő szervezetek egy 204 országra, mindkét nemre és a 2000-2023 közötti időszakra kiterjedő elemzése azt is megállapította, hogy 2023-ban a becslések szerint a 15 éves és idősebb cukorbetegek 44%-a nem is tudott betegségéről, nem volt tisztában az állapotával. Az aluldiagnosztizáltság a fiatal felnőttek körében volt a legnagyobb – annak ellenére, hogy ebben a korcsoportban nagyobb a hosszú távú szövődmények kockázata.
A felmérés szerint a diagnosztizált betegek 91%-a részesült valamilyen gyógyszeres kezelésben, ami egy igen kedvező adat, az viszont már jelentősen rontja az összképet, hogy a kezelésben részesülők mindössze 42%-ának sikerült optimálisan kontrollálni a vércukorszintjét. Ez azt jelenti, hogy globálisan a cukorbetegeknek mindössze 21%-a részesül optimális kezelésben.
A két évtized alatt bekövetkező javulás ellenére a kutatás jelentős regionális különbségeket is feltárt a diagnózis és a kezelés terén, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban. A magas jövedelmű Észak-Amerikában volt a legmagasabb a diagnosztizálási arány, míg a magas jövedelmű ázsiai-csendes-óceáni térségben a diagnosztizáltak körében a legmagasabb a kezelési arány.
Érdekesség, hogy az optimális vércukor-kontroll elérésének legmagasabb aránya Dél-Amerikában volt a kezelt betegek körében. Ezzel szemben Közép-Afrikában, a szubszaharai térségben volt a legnagyobb a hiányosság a diagnózis terén, ahol a cukorbetegek kevesebb mint 20%-a volt tisztában az állapotával.
“2050-re várhatóan 1,3 milliárd ember fog cukorbetegséggel élni, és ha közel felük nem tudja, hogy súlyos és potenciálisan halálos egészségügyi problémája van, a diabétesz könnyen csendes járvánnyá válhat” – összegzett Lauryn Stafford, a tanulmány első szerzője.
Tekintettel arra, hogy az esetszámok milyen gyorsan emelkednek, a kutatás hangsúlyozza, hogy sürgősen támogatást kell nyújtani a fiatalabb populációk szűrőprogramjai számára, valamint a gyógyszerek és a vércukorszint-mérő eszközök elérhetőségének biztosítása érdekében, különösen a hátrányos helyzetű régiókban.
A WHO 2022-ben deklarált távlati célkitűzései között szerepel, hogy 2030-ra globálisan a cukorbetegek 80%-át klinikailag diagnosztizálják.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Nearly half of those with diabetes may be unaware they have the disease
Irodalmi hivatkozás:
Global, regional, and national cascades of diabetes care, 2000–23: a systematic review and modelling analysis using findings from the Global Burden of Disease Study, The Lancet Diabetes & Endocrinology (2025). DOI: 10.1016/S2213-8587(25)00217-7
