A COVID-19 járvány és az 1-es típusú diabetes
A COVID-19 világjárvány első 18 hónapjában a finnországi gyermekek és serdülők körében emelkedett az 1-es típusú diabéteszesek száma, a diabétesz súlyossága pedig fokozódott.
Dr. Mikael Knip és munkatársainak eredményei arra utalnak, hogy a megbetegedések száma és a diabéteszes ketoacidózis gyakoriságának növekedése inkább a világjárvány kezdetén bevezetett megelőző intézkedésekkel, például a bezárással és a fizikai távolságtartással függ össze, semmint a SARS-CoV-2 közvetlen hatásával, hisz a diagnózis felállítása előtt csak keveseknél igazolódott SARS-CoV-2 fertőzés.írja a The Lancet Diabetes & Endocrinology.
A szerkesztőségi kommentár azonban rámutat, hogy a vizsgált populáció egynegyedét nem tesztelték SARS-CoV-2 fertőzésre. Azt is megjegyzik, hogy a vírust korábbi vizsgálatokban összefüggésbe hozták az 1-es típusú diabétesz kialakulásával, és hogy a gyermekeknél a T‑sejtválasz heterogenitása miatt nem feltétlenül 100%-os a szeropozitivitás. A SARS-CoV-2 vírus gyulladásos folyamatok előidézése vagy a hasnyálmirigy béta-sejtjeit közvetlenül romboló hatása révén is szerepet játszhat az 1-es típusú diabétesz kialakulásában. Az is bizonyított, hogy még az enyhe SARS-CoV-2 fertőzések is növelik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Knip és munkatársai összehasonlították a finn gyermekdiabétesz-regiszter adatait a 2020. március 1. és 2021. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozóan a 2014-2019-es évek azonos időszakainak adataival. A 18 hónapos járványos időszakban összesen 785, 15 évesnél fiatalabb gyermeket diagnosztizáltak 1-es típusú diabétesszel, az 54 hónapos összevont referencia-időszakban pedig összesen 2096-ot.
Az 1-es típusú diabétesz a világjárvány idején 100.000, 15 évnél fiatalabb gyermekből 61,0‑et érintett, ami jelentősen magasabb, mint a referencia-időszakban mért 52,3/100 000-es érték. A két időszakot összehasonlítva az életkorral és nemmel korrigált előfordulási arány 1,16 volt, ami szignifikáns (P<0,0006).
A diagnózis felállításakor a világjárvány idején szignifikánsan több gyermeknél fordult elő diabéteszes ketoacidózis (30,8% szemben a 22,6%-kal; P<0,001), és szignifikánsan gyakoribb volt a súlyos ketoacidózisos esetek száma is (8,8% szemben az 5,6%-kal; P = 0,009). A világjárvány idején 1-es típusú diabétesszel diagnosztizáltak közül több beteg glutaminsavdekarboxiláz-antitest tesztje lett pozitív a diagnózis felállításakor, mint a világjárvány előtt diagnosztizáltak közül (P<0,001).
Az 583 gyermek (az 1. típusú diabétesszel diagnosztizáltak 25,7%-a) közül, akiknél SARS‑CoV-2 antitesteket vizsgáltak (két különböző antitestteszttel), csak 5 gyermeknél (1%) igazolódott, hogy a diagnózis előtt akut COVID-19 betegségben szenvedtek.
Előzetes adatok arra utalnak, hogy az 1-es típusú diabétesz aránya csökkent a finn gyermekek körében, mióta a világjárvány miatti zárlatot 2021 nyarán feloldották. A 2021 szeptembere és 2022 februárja között 211 új esetet regisztráltak, míg 2020. március 1. és 2021. augusztus 31. között 301-et.
Knip elmondta, hogy az úgynevezett biodiverzitás-hipotézis szerint a mikrobiális expozíció és a fertőzések a korai gyermekkorban fokozhatják az autoimmun betegségekkel szembeni védelmet. A társadalmi zárlat kapcsán a kontaktok számának csökkenése jelentősen csökkentette a gyermekek akut fertőzéseit, ami növelhette az 1-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát.
Mások úgy nyilatkoztak, hogy a vizsgálatban megfigyelt összefüggést nem szabad ok-okozati összefüggésnek tekinteni, különösen olyan biomarkerek vagy mikrobióta-összehasonlítások nélkül, amelyek potenciálisan alátámaszthatnák a megfigyelés biológiai hitelességét. A pontos mechanizmusok azonban, melyek megmagyarázzák, hogy a közösségi távolságtartással kapcsolatos intézkedések hogyan befolyásolják a biológiai diverzitást, még nem ismertek.
