A HbA1c-ingadozás veszélye cukorbetegségben
A 4 éves időszak alatti nagyobb HbA1c-ingadozások cukorbetegekben az átlagos HbA1c-szintektől függetlenül a későbbi halálozási kimenetel jelentősen megnövekedett kockázatával jártak együtt.
Az átlagos HbA1c-szintekben tükröződő glikémiás kontroll fontossága jól ismert a cukorbetegség kezelésére vonatkozó irányelvekben; egyre több bizonyíték utal azonban arra, hogy az HbA1c-variabilitás fontos lehet a különböző mikro- és makrovaszkuláris kimenetelek szempontjából is.
Liza Bowen és Iain Carey (School of Health & Medical Sciences, City St George's, University of London, London, Anglia) munkatársaival populációs alapú kohorszvizsgálatot végeztek, hogy megkeressék a magas HbA1c-variabilitás prediktorait, és értékeljék a magas HbA1c-variabilitás és a cukorbetegek összhalálozása közötti kapcsolatot. Munkájuk eredményeit a Diabetes Research and Clinical Practice című szaklapban tették közzé online 2025. május 6-án.
A Clinical Practice Research Datalink adatbázisból 20 347 T1D-s (átlagéletkor 52,9 év; 57,4% férfi) és 409 821 T2D-s (átlagéletkor 67,5 év; 55,8% férfi), 31 éves vagy idősebb beteget vontak be a vizsgálatba. Minden résztvevőnél 2011-2014 között legalább négy HbA1c-mérést végeztek legalább 30 nap különbséggel, és 2015-től 2017-ig követték őket a későbbi halálozási eredmények szempontjából.
Az HbA1c-variabilitási pontszámot úgy számították ki, hogy megmérték az egymást követő mérések között az időben legalább 0,5%-os (vagy 5,5 mmol/mol) HbA1c-ingadozás gyakoriságát, százalékban kifejezve; az HbA1c-variabilitási pontszám becslését négy szintre osztották: 0-tól < 20-ig, 20-tól < 50-ig, 50-től < 80-ig és 80-100-ig.
A variabilitás általában magasabb volt T2D-ben, a T2D-s betegek 38%-ának, míg a T1D-s betegek 33%-ának volt ≥ 50-es HbA1c-variabilitási pontszáma.
A magas HbA1c-variabilitás prediktora a fiatalabb életkor, az elhízás, a társbetegségek és a hátrányos helyzetű területeken való lakóhely volt mind a T1D, mind a T2D esetében, míg a nem fehér etnikai hovatartozás csak a T1D esetében volt a magas variabilitás prediktora.
A magasabb vagy alacsonyabb HbA1c-variabilitási pontszám (≥ 80 vs. < 20) a T1D-s betegek esetében közel háromszoros, a T2D-s betegek esetében pedig kétszeres kockázatnövekedéssel járt együtt (kockázati arány [HR] T1D esetében 2,78; 95% CI, 2,15-3,60; HR T2D esetében 1,91; 95% CI, 1,83-1,99).
Az átlagos HbA1c-szintek hatása a halálozásra kevésbé volt kifejezett, mint az HbA1c-variabilitásé.
"Függetlenül attól, hogy a variabilitás csökkenthető-e, a halálozási kockázatra gyakorolt erős hatása miatt az HbA1c-célokba beépíthető, vagy fokozott nyomon követést és támogatást válthat ki" - írták a szerzők.
A vizsgálatba csak olyan cukorbetegeket vontak be, akiknél 2011 és 2014 között legalább négy HbA1c-mérést végeztek az alapellátásban. A T1D-s betegeknél valószínűleg további HbA1c-méréseket rögzítettek a kórházi nyilvántartásokban, amelyek nem szerepeltek az alapellátási adatállományban.
Forrás:
A1c variability and all-cause mortality in type 1 and type 2 diabetes: A population-based cohort study using electronic health records https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0168822725002438