Öregedés 1-es típusú diabéteszben
A mérföldkőnek számító DCCT vizsgálat új szakaszba lépett, és egy viszonylag új jelenségre összpontosít: az öregedésre 1-es típusú diabéteszben.
A Diabetes Control and Complications Trial (DCCT)/ Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications (EDIC) hosszú távú megfigyelési nyomonkövetéses vizsgálat 2022-2027 közötti új finanszírozása az 1-es típusú diabétesz olyan aspektusainak vizsgálatára irányul, amelyek az öregedéssel kapcsolatosak, és amelyek a 2-es típusú diabéteszben is gyakoriak, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a zsírmájbetegséget és az alvási apnoét.
Az eredeti randomizált DCCT klinikai vizsgálat eredményei - amelyeket 1993. szeptember 30‑án a New England Journal of Medicine-ben tettek közzé - bebizonyították, hogy az 1-es típusú diabéteszben hosszú távon kialakuló szem-, vese- és idegszövődmények megelőzésének vagy lassításának kulcsa a korán elkezdett intenzív glikémiás kontroll. Emellett az EDIC számos további fontos eredményt hozott, többek között azt is, hogy a korai szigorú glikémiás kontroll csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot és meghosszabbítja a túlélést 1-es típusú diabéteszes betegeknél. És bár az EDIC-ben kezdetben megfigyelt „metabolikus emlékezet” jelensége azt jelenti, hogy a korai glikémiás kontroll fontos, a későbbi EDIC-adatok alapján soha nem késő elkezdeni az intenzív glikémiás kontrollt.
A DCCT és az EDIC - mindkettőt a National Institutes of Health finanszírozza 27 helyszínen az Egyesült Államokban és Kanadában - együttesen megváltoztatta az 1-es típusú diabéteszes betegek ellátását, és továbbra is fontos információkat biztosít a klinikai gyakorlathoz. A DCCT előtt, 1930 és 1970 között az 1-es típusú diabéteszes betegek körülbelül egyharmadánál alakult ki látásvesztés, és minden ötödik embernél veseelégtelenség és/vagy szívinfarktus lépett fel. A stroke és az amputáció is gyakori volt, mondta a DCCT/EDIC elnöke, Dr. David M. Nathan, aki azt is elmondta, hogy az 1-es típusú diabétesz ellátásában elért összes előrelépés azért történhetett meg, mert ez a vizsgálat rávilágított a folyamatos glükózmonitorozás (CGM), új inzulinok, fejlettebb inzulinpumpák fontosságára. A tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy a szigorú glikémiás kontroll alatt álló csoportban hasonló a halálozási arány az általános populációban tapasztaltakkal.
Az 1441 DCCT-résztvevő átlagéletkora 1983-ban 27 év volt a kiindulási időpontban, amikor véletlenszerűen intenzív inzulinterápiára vagy hagyományos kezelésre osztották őket. Az 1375 résztvevő (96%), akik 1994-ben az EDIC-ben folytatták, átlagosan 35 éves volt, amikor a hagyományosan kezelt csoportot intenzív glikémiás kontrollra tanították. Ma, az 1075 EDIC résztvevő átlagéletkora 63 év. Az EDIC kezdetén mindössze 11 résztvevő halt meg, és idén már csak 250-en (17%) haltak meg.
Jelenleg a kohorsz mintegy 36%-a túlsúlyos, 40%-a pedig elhízott, ami az általános népességet tükrözi, a HbA1c-értékük pedig átlagosan 7,3%.
Az EDIC vizsgálat a következő 5 év során arra helyezi a hangsúlyt, hogy megértse az 1-es típusú diabétesz klinikai lefolyását az idő és az életkor előrehaladtával, és növekvő túlsúly mellett, ami fokozatosan érinti az 1-es típusú diabéteszben szenvedő egyéneket, és potenciálisan hosszú távú káros következményekkel jár. 2022-2027 között új vizsgálati módszereket alkalmaznak majd, többek között kardiopulmonális terheléses vizsgálatot, 2D Doppler echokardiográfiát és karotisz-femorális pulzushullámsebességet fognak használni a szívelégtelenség központi funkcionális és strukturális változásainak számszerűsítésére.
Nathan megjegyezte, hogy bár 2006-ra elegendő szív- és érrendszeri esemény állt rendelkezésre az EDIC-ben ahhoz, hogy az intenzív terápiás csoportban jelentős, 58%-os csökkenést lehessen kimutatni, most már az öregedő szívet is tudják vizsgálni.
A fokozódó elhízás mellett a zsírmájbetegséget is vizsgálni fogják a tranziens elasztográfiával (FibroScan) és a FIB-4 indexszel, a májenzimek és a vérlemezkeszám számszerűsítésével.
A kutató hangsúlyozta, hogy a vizsgálatban résztvevők anyagcseréje a májban évtizedek óta eltér a normálistól. Mivel a hasnyálmirigy nem termel inzulint, ezért a külsőleg adagolt inzulin perifériás úton a májba kerül, és egyelőre nem tudni, mit okozhat ott.
A résztvevők három tüneti kérdőívet is kitöltenek majd, amelyek az obstruktív alvási apnoét értékelik, és amelyek célja, hogy a jövőbeni alvásvizsgálatokat irányítsák azoknál, akiknél magas kockázatot állapítanak meg.
2023-ra a DCCT/EDIC résztvevőit életük több mint 60%-ában és a diabétesz időtartamának több mint 80%-ában vizsgálták. Az EDIC 2017-2022-es ciklusa során a korábbi EDIC tanulmányok a kognitív funkciók, a fizikai funkciók és az osteo-arthropathia szempontjából vizsgálták a betegeket.
Más DCCT/EDIC-vizsgálatok a HbA1c és a diabétesz időtartamának kapcsolatát elemezték a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának tekintetében, valamint értékelték a mikrovaszkuláris szövődmények és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának a hagyományos kockázati tényezőkön túli összefüggését, valamint a súlyos hipoglikémia kockázatát a DCCT/EDIC-követés első 30 évében.
Ezen kívül, a 40 év alatt végzett longitudinális szem- és vesevizsgálatok a retinopátia és a vizeletalbumin szűrési irányelveihez szolgáltak információval.
A vizsgálatot vezető kutató elmondta, hogy ma már szerencsére nagyon kevés a súlyos szövődményekkel küzdő diabéteszes beteg, de a szövődményekkel továbbra is számolni kell.
