Határértékmódosítás a cukorbetegség pontosabb diagnózisáért

Az október 2-6. között Hamburgban megrendezett Annual Meeting of the European Association for the Study of Diabetes (EASD) konferencián mutatták be először azokat a kutatási eredményeket, amelyeket később a Diabetes Therapy folyóirat is megjelentetett. A Dr. Adrian Heald (Salford Royal Hospital, Egyesült Királyság) és munkatársai által készített vizsgálat fő ajánlása, hogy az 50 év alatti nők esetében csökkenteni kellene a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) diagnózisának HbA1c küszöbértékét, mivel a menstruáció okozta természetes vérveszteség befolyásolhatja a vércukorszint-szabályozást. Az országos kiterjedésű diabétesz szűrések eredményeinek elemzése azt mutatta, hogy a fiatalabb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő nőknél a jelek szerint magasabb a halálozási arány, mint a férfiaknál. A háttérben meghúzódó mechanizmusok továbbra is tisztázatlanok. Az azonban ismert, hogy a nőknél átlagosan később diagnosztizálják a T2D-t, mint a férfiaknál. A mostani új tanulmányban a szerzők azt vizsgálták, hogy ehhez a megkésett diagnózishoz hozzájárulhat-e a menstruációs vérveszteséggel összefüggő hemoglobincserélődés miatti nemek közötti különbség a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjében. Ennek hátterében a rövidebb eritrocita (vörösvértest) túlélési idő állhat, ami azt eredményezi, hogy a hemoglobin rövidebb ideig van kitéve a glükóznak, mint a férfiaknál vagy a valamilyen okból nem menstruáló nőknél. Tekintettel arra, hogy a T2D diagnózisának arany standardja a HbA1c értékén alapul, és az életkortól és nemtől függetlenül azonos referenciatartomány van érvényben, miközben valószínűleg a premenopauzában lévő nők esetében a T2D-re vonatkozó, kissé alacsonyabb érték lenne megfelelő. Ennek hiánya potenciálisan a T2D aluldiagnosztizálásához vezethet a nőknél, és sok esetben elszalasztott korai beavatkozási lehetőségeket eredményezhet például kardiovaszkuláris szövődmények esetében.

A szerzők a HbA1c-vizsgálatot hét brit laboratóriumban végezték (a vizsgált populáció az Egyesült Királyság lakosságának 5%-a volt). Két kohorszban végeztek feltáró elemzést: az 1. betegcsoporton 2012 és 2019 között végeztek szűrővizsgálatokat (147 ezer személy). Itt a HbA1c nem és életkor alapján jelentkező különbségeit vizsgálták meg azoknál a személyeknél, akik csak egyszeri vizsgálaton estek át, akiknél nem diagnosztizáltak cukorbetegséget, és akiknek a HbA1c-eredménye 48 mmol/mol vagy annál kisebb volt (jelenleg ez a cukorbetegség diagnosztikai határértéke). Ezt a vizsgálatot megismételték a 2. betegcsoporton, ahova összesen hat laboratóriumból származó, a 2019 és 2021 között vizsgált személyek tartoztak (több mint 938 ezer személy).

Az eredmények szerint 50 éves korban a nők átlagos HbA1c-szintje körülbelül öt év “lemaradásban” volt a férfiakétól. Az adatok azt is kimutatták, hogy az 50 év alatti nők HbA1c-szintje átlagosan 1,6 mmol/mollal (az átlagérték 4,7%-ával) alacsonyabb volt, mint a férfiaké, míg az 50 éves és idősebb egyéneknél ez a nemek szerinti különbség elenyésző volt. Ezek a számok a gyakorlatban azt jelentik, hogy 48 mmol/mol HbA1c diagnosztikai határértéknél az 50 évesnél fiatalabb populációban 50%-kal kevesebb nőnél lehetett T2D-t diagnosztizálni, mint férfiaknál, az 50 év feletti népességben pedig a férfiakhoz képest 20%-kal kevesebb nőnél diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséget. Ezeket az eredményeket a 2. betegcsoportból származó eredmények igazolták.

A fenti eredmények alapján a tanulmányban a szerzők arra vonatkozóan végeztek becsléseket, hogy ha a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának küszöbértékét a jelenlegi HbA1c-értékről (48 mmol/mol) 4,2%-kal 46 mmol/mol-ra csökkentenék, annak milyen hatásai lennének az 50 év alatti nők populációjára.

Ez az elemzés azt mutatta, hogy csak Angliában további 35,3 ezer, jelenleg nem diagnosztizált nőt minősítenének át 2-es típusú cukorbetegnek, ami 17%-kal több lenne, mint a jelenleg nyilvántartott 208 ezer 50 év alatti T2D-s női beteg. Ezeknél a nőknél ezután életmódváltást lehetne eszközölni, és meg lehetne kezdeni a cukorbetegség kezelését, ami rövid és hosszú távon egyaránt jelentősen javítaná az egészségi állapotot, csökkentené a szövődmények kialakulásának kockázatát.

A szerzők a tanulmányban külön kiemelik, hogy a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkben jelentkező nemi különbségek már a T2D kialakulása előtt is kimutathatók, tehát nem feltétlenül kell diagnózissal rendelkeznie egy 50 év alatti nőnek ahhoz, hogy a rizikófaktor jelen legyen. A diagnózis felállítását követően az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegségek előfordulási gyakorisága kétszer olyan magas a diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, mint a diabetes mellitus nélkülieknél. A becslések igazi jelentőségét az adja, hogy nők esetében a diabetes mellitus sokkal erősebb kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek, mint a férfiaknál: a 35-59 éves korú cukorbeteg nőknél a legmagasabb a relatív kardiovaszkuláris halálozási kockázat minden nemet és korcsoportot figyelembe véve.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study suggests threshold for type 2 diabetes diagnosis in women under 50 years should be lowered

Is the Current Cut Point for Glycated Haemoglobin (HbA1c) Correct for Diagnosing Diabetes Mellitus in Premenopausal Women? Evidence to Inform Discussion

Irodalmi hivatkozás:

Is the Current Cut Point for Glycated Haemoglobin (HbA1c) Correct for Diagnosing Diabetes Mellitus in Premenopausal Women? Evidence to Inform Discussion, Diabetes Therapy (2023).