Sétáljunk a csontok egészségéért
Az ülőmunka még akkor is rossz hatással van a csontok egészségére, ha valaki sportol, ám már napi 30 perc sétának is jótékony hatása van.
- A csontritkulás nem csak az idős nők betegsége
- A csontritkulás elleni szerek egyéb jótékony hatásai
- Denosumab kéz osteoarthritisben?
- Hipokalcémia veszélye csontritkulás elleni szer alkalmazása esetén
- A csontritkulás prevalenciája, kockázati tényezői és kezelése krónikus obstruktív tüdőbetegségben
- Csontminőség és esendőség – a fragilitási törés kockázati tényezői
- A mechanotranszdukció szerepe az optimális csontozat kialakulásában
A Calcified Tissue International folyóiratban augusztus 15-én jelent meg az International Osteoporosis Foundation kutatóinak tanulmánya, amelyben a mozgásszegény életmódnak a csontok egészségére gyakorolt kedvezőtlen hatására hívják fel a figyelmet: az eredmények szerint az ülő életmód még sport mellett is károsan hat a csontrendszerre.
Az IOF által publikált tanulmány epidemiológiai vizsgálatok, szisztematikus irodalmi áttekintések és metaanalízisek eredményeit összegzi, célja pedig annak felmérése volt, hogy a mozgás, illetve annak hiánya milyen mértékben befolyásolja a csontsűrűséget (BMD; bone mineral density), valamint a törések előfordulását különböző életkorú csoportokban – gyermekektől az idősebb felnőttekig.
A szerzők kiemelik, hogy a fizikai aktivitás – különösen a súlyzós és ellenállásos edzésformák – jelentősen hozzájárul a csontsűrűség növeléséhez, és csökkenti a törések kockázatát mind fiatalabb, mind idősebb populációkban. Ezzel szemben a mozgásszegény életmód – függetlenül az egyén általános aktivitási szintjétől – negatív hatással van a csontanyagcserére, különösen a gyenge vagy még éppen mozgásképes állapotú személyek esetében. A kutatás arra is rámutat, hogy már az alacsony intenzitású fizikai aktivitás is kedvező hatással lehet, ha az ülő időt váltja fel – különösen idősebb felnőttek és posztmenopauzális nők körében.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a fizikai aktivitás kora gyermekkortól való ösztönzése és annak folyamatos támogatása – összhangban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelveivel – hatékony eszköz lehet az osteoporosis megelőzésében és a csontrendszer egészségének fenntartásában. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a fizikai aktivitás és a mozgásszegény életmód egymástól független, de módosítható tényezők, amelyek egyaránt befolyásolják a csontanyagcserét. Ennek megfelelően a klinikai gyakorlatnak és a közegészségügyi stratégiáknak nemcsak a mozgás ösztönzésére kell fókuszálniuk, hanem a tartós ülőmunka aktív csökkentésére is.
Olivier Bruyère professzor, az IOF Rehabilitációs Munkacsoportjának társelnöke és a tanulmány első szerzője kiemelte, hogy a csontok egészsége nem kizárólag a rendszeres fizikai aktivitástól függ, hanem attól is, hogy mennyire tudjuk csökkenteni a mozgásszegény életmóddal töltött órák számát. Véleménye szerint gyermekek és serdülők esetében a túlzott mennyiségű, ülésben töltött idő hátráltathatja a csontfejlődést, míg felnőtteknél és idősebbeknél a mozgáshiány felgyorsíthatja a csontvesztést és növelheti a törések kockázatát. Fontos felismerni, hogy már a napi könnyű aktivitás – például séta – is mérhető előnyökkel járhat, különösen a veszélyeztetett csoportokban. Így például az egyik szemlézett tanulmány eredményei azt mutatták, hogy már 30 percnyi ülőidő könnyű aktivitással való helyettesítése is összefüggésben állt a BMD 3 mg/cm2-es növekedésével és a csontritkulás kialakulásának 12%-os csökkenésével, különösen a gerinc területén. Az előnyök még jelentősebbek voltak a túlsúlyos és idősebb nők esetében, ami arra utal, hogy még az olyan könnyű intenzitású tevékenységek is, mint a laza séta vagy a házimunka, jelentősen hozzájárulhatnak az idősödő népesség csontjainak egészségéhez.
Az IOF elnöke, Nicholas Harvey professzor, valamint az IOF Tudományos Tanácsadó Testületének elnöke, Eugene McCloskey professzor hangsúlyozták a tanulmány klinikai és közpolitikai, népegészségügyi jelentőségét. Megállapításaik szerint elengedhetetlen a korai beavatkozás és a fizikai aktivitás életen át tartó ösztönzése, összhangban a WHO ajánlásaival. Ezért felszólítják a kormányokat, egészségügyi szolgáltatókat és döntéshozókat, hogy dolgozzanak ki átfogó közegészségügyi stratégiákat, amelyek nemcsak az aktív életmódot támogatják, hanem célzottan csökkentik a mozgásszegény viselkedést minden korosztályban – a csontrendszer egészségi állapotának fenntartása és a törések megelőzésének érdekében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
The critical role of movement in lifelong bone health
Irodalmi hivatkozás:
Olivier Bruyère et al, The Impact of Sedentary Behavior and Physical Activity on Bone Health: A Narrative Review from the Rehabilitation Working Group of the International Osteoporosis Foundation, Calcified Tissue International (2025). DOI: 10.1007/s00223-025-01421-6
