A csontritkulás elleni szerek egyéb jótékony hatásai

Egy országos tajvani adatbázisban 2009-től 2018-ig közel 50 000 személyről származó eredmények arra utalnak, hogy az alendronát/risedronát, a denosumab és a zoledronsav jelentősen, 17-22%-kal csökkenti a törés utáni halálozási kockázatot a raloxifenhez és bazedoxifenhez képest.

Robert A. Adler (Central Virginia Veterans Affairs Health Care System, Richmond) szerkesztőségi kommentárjában azt reméli, hogy ezek „az igazán jó adatbázisból származó eredmények … hasznosak lehetnek a pácienssel való beszélgetésben ezeknek a gyógyszereknek az előnyeiről és hátrányairól."

"A betegeket ugyanis nagyon megijesztik az antireszorptív gyógyszerek a szokatlan mellékhatásai, különösen az állkapocs nekrózis és az atipikus combcsonttörés, amelyek azonban igen ritkák, 10.000 betegévből csak 1 esetben fordulnak elő.

Hozzátette, az oszteoporózis miatti törés és elsősorban a csípőtáji törés a 75-84 éves nőknél háromszorosára növeli az 1 éves halálozási kockázatot, a férfiaknál pedig négyszeresére. A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy különösen a biszfoszfonátok pleiotróp hatásai vannak a csonton kívül, amelyek hátterében húzódó mechanizmusokat azonban nem ismerjük. (A denosumab erősebb antireszorpciós szer, mint a biszfoszfonátok.) És annak sem ismerjük valamennyi okát, hogy miért halnak meg emberek egy törés után, hisz idős emberekről van szó, akiknek gyakran több egészségügyi problémájuk is van.

A The Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism folyóiratban online megjelent közleményben Chih-Hsing Wu (Institute of Gerontology at National Cheng Kung University, Tainan, Taiwan) és munkatársai a tajvani Nemzeti Egészségbiztosítási Kutatási Adatbázisból származó adatokat elemezték. 2009 és 2017 között 219.461 személynél diagnosztizáltak új, csontritkulás okozta törést. A csonttörést szenvedettek közül 46.729 fő 40 éves vagy annál idősebb volt, és legalább egy csontritkulás elleni gyógyszert írtak fel nekik. A résztvevők átlagos életkora 74,5 év volt, 80%-uk volt a nő volt, és 32%-uk halt meg az átlagosan 4,7 éves követési idő alatt. A leggyakrabban használt csontritkulás elleni gyógyszerek az alendronát vagy risedronát biszfoszfonátok voltak, ezt követte a denosumab és a szelektív ösztrogén-receptor modulátorok (SERM-ek) a napi orális raloxifen vagy bazedoxifen.

A SERM-ekkel kezelt betegeket sorolták a referencia csoportba, mivel ezek a gyógyszerek semleges hatást gyakorolnak a mortalitásra. A kiigazítások után egy kivételével mindegyik gyógyszernél szignifikánsan alacsonyabb volt a halálozási kockázat a követés során, mint a raloxifennel és a bazedoxifennel kezelteké. A SERM-ekkel összehasonlítva minden törési helyen a mortalitási kockázati arány 0,83 volt az alendronát/risedronát, 0,86 a denosumab és 0,78 a zoledronsav esetében. Csak az ibandronát nem mutatott csonttörés elleni védőhatást. Hasonló eredményeket kaptak a csípő- és csigolyatörések egyedi elemzése esetén is, és nőknél alacsonyabb volt a halálozási kockázat, mint a férfiaknál.

Forrás:

Wu C-H, Li C-C, Y-H et al: Comparisons Between Different Anti-osteoporosis Medications on Postfracture Mortality: A Population-Based Study Get access Arrow

The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, Volume 108, Issue 4, 1 April 2023, Pages 827–833, https://doi.org/10.1210/clinem/dgac636