A kollagenózis a szisztémás autoimmun betegségek és a vasculitisek régeb­bi gyűjtőneve. A közlemény röviden összefoglalja a szisztémás autoimmun betegségekben szenvedő páciensek gondozása során a döntéshozatalt se­gítő klasszifikációs, aktivitási, remissziós kritériumokat, a szervi károsodás megítélésére szolgáló indexeket és a kezelési javaslatokat. Részletesebben tárgyalja az elmúlt évben a klasszifikációs kritériumokban, kezelési javas­latokban történt változásokat.

Új adatok szerint a csontritkulás elleni gyógyszerek hosszú távú alkalmazása csökkenti a törést követő halálozási kockázatot.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a posztmenopauzális korú nők oszteoporózisának kezelésére szolgáló Eladynos (abaloparatid) készítményt.

A krónikus és progresszív lefolyást mutató, sok esetben szisztémás gyul­ladással járó krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) gyakran idült szisztémás manifesztációkkal társul, mint a kardiovaszkuláris rendszert (hypertonia, ritmuszavarok, szívelégtelenség, stroke stb.) vagy anyagcserét érintő (diabetes mellitus, lipidháztartás zavarai stb.) betegségek. Emellett depresszióval és csontritkulással is együtt járhat, mely utóbbit a COPD egyik legsúlyosabb társbetegségeként tartanak számon. Ebben az összefogla­lóban az alábbi kérdésekre kerestük a választ, és összefoglaljuk a rendel­kezésre álló szakirodalmat. (1) Mennyire elterjedt a csontritkulás COPD-betegek körében? (2) Melyek a csontritkulás kockázati tényezői COPD-ben? (3) Melyek a terápiás lehetőségek az osteoporosissal szövődött COPD-ben?

Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

Brit kutatók szerint a csontok denzitometriás vizsgálata során kapott képek felhasználásával objektívebb információkat lehet szerezni a csípő osteoarthrosisának állapotáról, mint a jelenleg használt módszerrel.

Az Archives of Osteoporosis c. lapban most megjelent tanulmány szerint az osteoporosis tömeges előfordulása ellenére Európa számos országában nem megfelelő a betegség ellátása, a kezelések csak esetlegesek.

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.

A pemphigus vulgaris egy autoimmun hólyagos betegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Patogenezisében az epidermis adhé­ziós molekulái (desmoglein – Dsg1 és Dsg3) ellen termelődő antitestek játszanak fő szerepet. A rituximab egy CD20-ellenes monoklonális anti­test, melyet középsúlyos és súlyos pemphigus vulgarisban alacsony dózi­sú szteroidterápiával kiegészítve első vagy másodvonalban választandó szerként használunk. A betegség kezelési protokolljába két éve került be a rituximabterápia. A szerzők az aktuális irodalmi adatok mellett saját ta­pasztalataikat osztják meg ebben az összefoglaló közleményben.

Az erőkifejtéshez és az erőbehatásoknak való ellenálló képességhez meg­felelő ellenállási (tehetetlenségi) nyomatékkal rendelkező csontozatra van szükség. Ezt a mechanikai feltételrendszert a mozgásérzékelés alapján kialakuló csontminőségnek kell biztosítania.