Biszfoszfonátok és akut zugzáródás

Bonnie He (Dalhousie University, Halifax, Új-Skócia, Kanada) és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatot végeztek egy országos egészségügyi kárigény-adatbázis felhasználásával annak felmérésére, hogy az orális vagy intravénás biszfoszfonátok alkalmazása növelte-e az akut zugzáródás és a nyílt zugú glaukóma kockázatát.

Összesen 208 111 csontritkulásos beteget vontak be az Egyesült Államokból, akik 2010 és 2018 között biszfoszfonátokat vagy (a referenciagyógyszerként választott) raloxifent kaptak.

Az akut zugzáródásban és nyílt zugú glaukómában szenvedő betegeket diagnosztikai kódok segítségével azonosították; az e diagnózisok nélküli betegek alkották a kontrollcsoportot.

Az akut zugzáródásra vonatkozó elemzésbe 372 diagnózissal rendelkező beteg került a beteg és 1488 a kontrollcsoportba (átlagéletkor 70,4 év; átlagos követési idő 2,9 év), a nyitott zugú glaukómára vonatkozó elemzés pedig 3184 diagnózissal rendelkező betegre és 12 736 kontroll betegre terjedt ki (átlagéletkor 71,5 év; átlagos követési idő 2,7 év).

Eredmények

Az Eye című szakfolyóirat 2024. december 27-i online számában közzétett tanulmányuk eredményei szerint a biszfoszfonátokat használóknál nagyobb volt az akut zugzáródás kockázata, mint azoknál, akik nem kaptak ilyen gyógyszereket (korrigált előfordulási arány [aIRR], 1,78; 95% CI, 1,05-3,01).

A risedronát kezelésben részesülőknél nagyobb volt az akut szögzáródás kialakulásának kockázata, mint a többi biszfoszfonátot használóknál (aIRR, 2,12; 95% CI, 1,17-3,87).

Azoknál a betegeknél, akiknek a risedronátot az eseményt megelőző évben több mint öt risedronát receptet írtak fel, nagyobb volt az akut szögzáródás kockázata, mint a más biszfoszfonátokat használóknál (aIRR, 2,76; 95% CI, 1,11-6,90).

Nem találtak szignifikáns összefüggést a biszfoszfonát alkalmazása és a nyílt zugú glaukóma között.

„Vizsgálatunk eredményeinek fontos közegészségügyi vonatkozásai lesznek, mivel világszerte betegek milliói szednek biszfoszfonátokat csontritkulás kezelésére” - írták a tanulmány szerzői. „A biszfoszfonátokat felíró orvosoknak a mellékhatásprofil áttekintésekor meg kell beszélniük betegeikkel az AAC [akut zugzáródás] kockázatát, és az AAC-ban szenvedő betegek értékelésekor a biszfoszfonátok használatáról is érdeklődniük kell” - tették hozzá.

A vizsgálat korlátai közé tartozott a diagnosztikai információkhoz, például a szemnyomáshoz vagy a látótérvizsgálatokhoz való hozzáférés hiánya, ami befolyásolhatta volna a glaukóma súlyosságának értékelését. A vizsgálatnak nem volt elég ereje a biszfoszfonátok különböző dózisainak értékeléséhez, és olyan nem kontrollálható zavaró tényezőkkel kellett szembenéznie, mint a testtömegindex és a faji hovatartozás. A használt általános orvosi adatbázisban nem kódolták a hajlamosító tényezőket, mint például a távol- és rövidlátást. Az adatokat a lakosság egy mintájából gyűjtötték, ami korlátozhatja az eredmények általánosíthatóságát egy szélesebb populációra.

A tanulmányt a Glaucoma Research Society of Canada Project Grant támogatta.

Forrás:

He B, Etminan M, Darwich R and Eadie B: Risk of glaucoma with bisphosphonate use in patients with osteoporosis: a case-control study Eye 27 Dec, 2024,