Összefüggés a sztatinszedés és a glaukóma között?

Az Ophthalmology Glaucoma című szaklapban közzétett tanulmány a National Institutes of Health által fenntartott All of Us Research Program adatbázisában szereplő 79 742 magas vérzsírszintű felnőtt elektronikus egészségügyi adatait elemezte 2017 és 2022 között.

A vizsgált populáció 6365 sztatint használó tagja között 47%-kal nagyobb volt a glaukóma kiigazítatlan prevalenciája, mint a gyógyszert nem használóknál (P < 0,001), és 13%-kal nagyobb prevalenciát mutattak ki a lehetséges zavaró változókat korrigáló modellekben (P = 0,02). A sztatint szedőknél szignifikánsan magasabb volt az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C) szintje, de még az optimális LDL-C-szinttel rendelkező betegeknél is magasabb volt a glaukóma aránya.

Míg a koleszterinszint és a glaukóma közötti összefüggés jól ismert a munkacsoport megállapítása ellentétes a korábbi tanulmányok eredményeivel, amelyek azt mutatták, hogy a sztatinok segíthetnek a glaukóma megelőzésében, vagy legalábbis nincsenek hatással a szembetegségre. Egy 2019-es elemzés, amely három lakossági tanulmány közel 137 000 résztvevőjét vizsgálta nem talált kapcsolatot a sztatinok használata és az elsődleges nyílt zugú glaukóma kockázata között. Egy 2012-es, több mint 500 000 magas koleszterinszintű emberre kiterjedő vizsgálat pedig azt állapította meg, hogy a sztatinok alkalmazása a nyílt zugú glaukóma kockázatának jelentős csökkenésével járt együtt.

Maguk az Ophthalmology Glaucoma-ban megjelent cikk szerzői Victoria Tseng (UCLA Stein Eye Institute and Doheny Eye Centers UCLA) és munkatársai is szokatlannak találták megállapításaikat és mivel tanulmányukból klinikailag releváns következtetéseket levonni még korai lenne, semmiképp sem javasolják a sztatinokat szedő betegeimnek, hogy hagyják abba a sztatinok szedését.

Az eltérő eredmény egyik magyarázata a Tseng csoportja által végzett AoU-elemzés megfigyeléses jellege, azaz nem tudni mennyire jól gyűjtötték az adatokat. A glaukóma diagnózisának meghatározásakor a hibákra hajlamos kódolásra támaszkodtak, és az adatbázisból hiányoznak a szemészeti vizsgálatokra vonatkozó információk. A vizsgálat egyetlen LDL-C mérést használt, pedig  tudjuk, hogy az LDL-C idővel változhat. Egy másik magyarázat lehet maga a hiperlipidémia természete, hisz vannak olyan tanulmányok, amelyek szerint a megnövekedett koleszterinszint összefügg a glaukóma fokozott kockázatával.

A vizsgálatban részt vevő sztatint használók átlagos LDL-C-szintje 144,9 mg/dl volt, szemben a koleszteringyógyszert nem szedő populáció 136,3 mg/dl-es értékével (P < 0,001). Az optimális, 100 mg/dl alatti LDL-C értékkel rendelkező sztatint használóknál 39%-kal, míg a magas LDL-C értékkel (160-189 mg/dl) rendelkezőknél 37%-kal nagyobb volt a glaukóma korrigált prevalenciája (P = 0,02 és P = 0,005). A tanulmány szerint az életkor szintén befolyásolta a glaukóma kockázatát. A 60-69 éves sztatint használóknál a glaukóma korrigált előfordulási aránya 28%-kal nagyobb volt, mint a nem használóknál (P = 0,05).

Laboratóriumi vizsgálatok segíthetnek tisztázni a sztatinok és a glaukóma közötti összefüggéseket, mondta Tseng. Ez magában foglalhatja a sztatinok közvetlen beadását a laboratóriumi egerek látóidegébe, és annak további vizsgálatát, hogy a sztatinok hogyan befolyásolják a szemnyomást befolyásoló mechanizmusokat, amelyek a glaukóma egyik fő mozgatórugója. Tseng szerint a populációs tanulmányok szempontjából a glaukómás betegek randomizált vizsgálata, amely a sztatinok és más koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek hatását hasonlítja össze a nem alkalmazásukkal, választ adhat.