Neuropátia és hipoglikémia-veszély 1-típusú diabetesben

A japán vizsgálatban 288, átlagosan 50 éves T1D-ben szenvedő beteg vett részt, a vizsgálat célja azon kockázati és védő faktorainak azonosítása volt, akik a kevésbé veszi észre a hipoglikémiás tüneteket. Betegségük átlagosan 18 éve tartott, kiindulási HbA1C-jük átlagosan 7,7% volt, 37%-uk férfi-, 63%-uk nőbeteg volt. 55 betegnél IAH (impaired awareness of hypoglycemia) állt fenn (19%), 233 betegnél a Clarke kérdőívre adott válaszok alapján nem volt IAH. Az IAH-s emberek lazítanak a szigorú cukor-bevitelen, a súlyos hipoglikémia elkerülésére időnként elhagyják az inzulin injekciót.

Az IAH-esek csoportjában az IAH-esek csoportjában szignifikánsan több volt a DPN (diabeteses perifériás neuropátia), mint a többieknél (12,0% vs 26,5%). Logisztikus regressziós analízissel kimutatták, hogy a DPN valószínűsége 2,63-szor nagyobb az IAH-soknál a nem IAH-sokhoz képest, de más komplikációk arányában, vagy az A1c szintekben nem volt kimutatható különbség a két csoport között.

Az IAH-s csoportban kevésbé volt jellemző az inzulin-pumpás kezelés, mint a nem IAH-s csoportban (23,6% vs 39,5%, igazított OR: 0,48). A folyamatos vércukor-ellenőrzést mindkét csoportban egyaránt kb. 56%-ban használták.

A két csoport között nem volt különbség az egészséges életmód, az alvás és az ivászatok kérdésében sem. Az izzadás és a remegés autonóm tünetek középértéke jelentősen kisebb volt az IAH csoportban, de nem volt eltérés a két csoport között sem a szívdobogás-érzésben, sem az éhség-érzésben. Az összes neuro-glikopéniás tünet középértéke jelentősen alacsonyabb volt a nem IAH-sok csoportjában, beleértve a zavartságot és a nehezített beszédet. A diabeteses distressz és a hipoglikémiától való félelem érzése jóval magasabb volt az IAH-sok csoportjában, de egyéb pszichológiai mutatókban nem volt különbség. A magasabb hipoglikémia probléma-észlelés értékek leginkább a csökkent IAH kockázathoz társultak (OR: 0,54), de a hipoglikémás probléma egyéb kérdéseiben (észlelés ellenőrzése, célok beállítása, stratégiák értékelése) nem láttak jelentős kapcsolatot.

A vizsgálat korlátai közé tartozott annak keresztmetszeti („cross-sectional”) jellege, tehát nem alkalmas oki következtetések levonására. A szerzők a perifériás neuropátia alapján egyszerűen két betegcsoportok különböztettek meg: DPN van, vagy DPN nincs. Súlyosság szerint nem értékelték, vagy vizsgálták a perifériás neuropátiákat. A szerzők a diabeteses kardiális autonóm neuropátiát (DCAN) az R-R intervallumok változásainak egyéni koefficiensei alapján értékelték, és a DCAN diagnózisához a kardiális autonóm teszt minimum két pozitív eredménye volt szükséges. Azonban DCAN és az IAN státusz kapcsolatának becsléséhez a DCAN definitívebb értékelésére lenne szükség.

Forrás:

Tucker ME. Neuropathy drives hypoglycemia cluelessness in T1D. Medscape First Look. August 01, 2022.

Naoki Sakane, Ken Sato, Sonyun Hata, et al. Protective and risk factors of impaired awareness of hypoglycemia in patients with type 1 diabetes: a cross- sectional analysis of baseline data from the PR-IAH study. Preprint. https://doi.org/10.21203/rs.3.rs-1823400/v1