Emlőrák és második tumor kockázata
Egy nagy elemszámú vizsgálat szerint az emlőrákból kigyógyult nőknél sokkal kisebb a második daganatos betegség kockázata, mint azt korábban gondolták.
- A TP53 gén patogén duplikációs kópiaszám-variánsa, mint örökletes emlőrákra hajlamosító genetikai eltérés
- CHEK2-variánsok patogenetikai szerepe hazai daganatos betegekben – emlőrák- kockázat és a genetikai tanácsadás szerepe
- Testmozgás az onkológiai kezelések mellékhatásainak enyhítésében
- Új reménybeli kezelés melanomára és emlőrákra
- Megakadályozható az emlőrák áttétképződése?
- Átprogramozott dendritikus sejtek emlőrák kezelésében
- Új kezelési módszer terápiarezisztens emlőrák kezelésében
- A BRCA2 mutációt hordozó emlőrák kialakulása
- Új terápiás megközelítés HER2-pozitív emlőrákban
- Emlőrák kimutatása anyatejből
- AI használata a mellrák kimutatására
- Hosszabb emlőrák túlélés olaparibbal
- Lendületes fejlődés az emlőrák gyógyszeres kezelésében
A British Medical Journal folyóiratban augusztus 27-én jelent meg a University of Oxford kutatóinak tanulmánya, amelynek fő megállapítása, hogy a korai emlőrákkal diagnosztizált nők esetében a második primer daganat kialakulásának hosszú távú kockázata alacsony, mindössze 2-3%-kal magasabb, mint az általános népességben. A kutatók szerint ez az információ segíthet megnyugtatni sok emlőrák túlélőt, akik körében elterjedt nézet, hogy esetükben a második primer tumor kockázata sokkal magasabb, mint amit ezek a mostani eredmények sugallnak. Ennek oka, hogy eddigi ismereteink szerint az emlőrák-túlélők fokozott kockázatnak vannak kitéve a második primer daganat kialakulásának tekintetében, csakhogy a korábbi tanulmányok kockázatbecslései következetlenek. A második rák kockázatát és típusát befolyásolhatja az elsődleges kezelés, valamint a társadalmi, életmódbeli és genetikai tényezők.
Pontosan ennek a kérdésnek a tisztázására végeztek a kutatók egy nagy elemszámú vizsgálatot az National Cancer Registration and Analysis Service for England adatainak felhasználásával, amelyben a második primer tumorok kialakulásának hosszú távú kockázatát becsülték meg az általános népességgel összehasonlítva. Összesen több mint 476 ezer olyan nő adatait használták fel, akiket 1993 és 2016 között diagnosztizáltak Angliában korai invazív emlőrákkal 20-75 éves kor között, majd ezt követően műtéten estek át. A több mint 20 éves követési időszak alatt 64,7 ezer nőnél alakult ki második primer rák, de az abszolút többletkockázatok az általános népességhez képest alacsonyak voltak. Az eredmények szerint 20 év elteltével a nők 13,6%-ánál alakult ki nem emlőrák (főként méh-, tüdő- vagy gasztrointesztinális eredetű tumor), ami 2,1%-kal volt magasabb, mint amit az általános népességben, illetve 5,6%-uknál alakult ki kontralaterális, a másik emlőben képződött mellrák, ami 3,1%-kal magasabb az általános népességben mérhető kockázatnál.
Amikor a betegeket az első emlőrákos diagnózis időpontjában mért életkoruk szerint csoportosították, a második, nem emlőrákos többletkockázat alig mutatott eltérést a korcsoportok között. A kontralaterális emlőrák többletkockázata viszont a fiatalabb nőknél nagyobb volt, mint az idősebbek esetében. Például egy olyan nő esetében, akinél az első emlőrákot 60 éves korában diagnosztizálták, az új tumor kialakulásának becsült kockázata 80 éves korára 17% a nem emlőrák esetében és 5% a kontralaterális emlőrák esetében, szemben a hasonló korú általános népességben mérhető 15%-os és 3%-os rizikóval. Egy 40 évesen emlődaganattal diagnosztizált nő esetében a második rák kialakulásának becsült kockázata 60 éves korára az adatok szerint 6% mind a nem emlő-, mind a kontralaterális emlőrák esetében, szemben az általános népesség 4%-os és 2%-os kockázatával.
Amikor az elemzés végző kutatók betegeket a műtét utáni egyéb (adjuváns) kezelések szerint csoportosították, a sugárkezelés a kontralaterális emlő- és tüdőrák magasabb előfordulási arányával volt összefüggésben, az endokrin terápia a méhrákkal (csökkentett kontralaterális emlőrák rizikó mellett), a kemoterápia pedig az akut leukémia magasabb kockázatával mutatott asszociációt.
Ezekre az eredményekre alapozva a kutatók úgy becsülik, hogy a másodikként kialakuló daganatok körülbelül 7%-a az adjuváns terápiák alkalmazásának tudható be, de megjegyzik, hogy ezek előnyei szinte minden olyan körülmény között felülmúlják ezt a kis kockázatot.
A vizsgálat korlátainak ismertetése során a szerzők elismerik, hogy megállapításaikra hatással lehetnek a rákregiszter-adatok hiányosságai bizonyos változók esetében, továbbá az elemzés elvégzésekor nem rendelkeztek információval a családi anamnézisről, genetikai hajlamokról és olyan életmódbeli tényezőkről, mint például a dohányzás.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Risk of a second cancer after early breast cancer is low, say new findings
Irodalmi hivatkozás:
Second cancers in 475 000 women with early invasive breast cancer diagnosed in England during 1993-2016: population based observational cohort followed for more than 20 years, The BMJ (2025). DOI: 10.1136/bmj-2024-083975
