Új reménybeli kezelés melanomára és emlőrákra
A lokális és szisztémás terápia kombinációja állatmodellekben az áttétek ellen is hatásosnak bizonyult.
A Nature Cancer folyóiratban január 23-án jelent meg a Medical University of Vienna kutatóinak cikke, amelyben egy szisztémás-topikális kezeléskombinációt alkalmaztak jó hozzáférésű daganatok (melanoma és emlőrák) esetében, egyelőre állati modellszervezeteken. Az ígéretes eredmények szerint a kombinált terápia hatására a tumorok elhaltak, és a szervezet immunrendszere az áttétek ellen is aktiválódott.
Az előző években az immunterápiák jelentős sikereket értek el a rákbetegségek széles körének kezelésében és gyógyításában. Egyes betegek esetében azonban ezek a szerek még mindig nem elég hatékonyak, ezért a Maria Sibilia vezetésével folyó kutatás során egy preklinikai vizsgálat keretében egy kombinált immunterápia, a szöveti hormon interferon (IFN)-I szisztémás adagolása és lokális imiquimod-kezelés hatásait vizsgálták. Az imiquimod a TLR7/8 veleszületett receptorokat aktiváló hatóanyag, amelyet bazálsejtes karcinómák kezelésére használnak. A kutatók a melanoma és az emlőrák különböző preklinikai egér tumormodelljeit alkalmazták. Mindkét daganat közös jellemzője, hogy a lokális terápia számára hozzáférhetőek ugyan, ám gyakran képeznek távoli áttéteket. Az immunterápiák a szervezet saját immunrendszerét használják a rákos sejtek elleni küzdelemre, és ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak a plazmacitoid dendritikus sejtek (pDC; plasmacytoid dendritic cells), amelyeket az Imiquimod a TLR7/8-on keresztül aktivál. A tanulmány kimutatta, hogy az orális imiquimod a pDC-ket az IFN-I szöveti hormon termelésére serkenti. Ez érzékenyítette a tumor környezetében lévő egyéb dendritikus sejteket és makrofágokat a helyi imiquimod-terápiára, amely az IL12 citokin révén gátolta az angiogenezist, ami a tumorsejtek pusztulásához vezetett.
A kombinált immunterápia nemcsak a kezelt tumorokra, hanem a távoli áttétekre is hatással volt. Csökkentette az új áttétek képződését, így megelőzte a daganat recidíváját, és növelte a melanomák érzékenységét az immunellenőrzőpont-gátlókkal szemben.
“Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az imiquimoddal vagy IFN-I-vel végzett szisztémás kezelés és az imiquimoddal végzett lokális terápia kombinációja alkalmas arra, hogy bővítse a betegek kezelési lehetőségeit és javítsa a terápiás eredményeket az olyan lokálisan hozzáférhető daganatokban, mint a melanoma vagy az emlőrák” - nyilatkozta Sibilia. “Az elsődleges daganat imiquimoddal történő helyi kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a szisztémás IFN-I-vel kombinált terápia hatékony legyen a kezelt helyen, és a távoli áttéteket eliminálja” - tette hozzá Philipp Novoszel, a tanulmány társszerzője.
Az eredmények arra utalnak, hogy ez a terápiás stratégia javíthatja a kezelési eredményeket a lokálisan hozzáférhető daganatokban, például a melanómában és az emlőrákban - egyrészt a terápiával összefüggő rákos sejtpusztulás révén a lokálisan kezelt tumorokban, de a távoli áttétekben a T-sejtek által indukált daganatellenes immunválasz indukciója révén is, amelyet az immunellenőrzőpont-gátlók tovább fokoznak.
“Célunk az immunterápiás stratégiák további fejlesztése, hogy javítsuk az ezekre a szerekre még nem jól reagáló betegek hosszú távú kilátásait” - összegzett Sibilia.
„Mivel a szisztémás interferon jól ismert rákterápia, és a dendritikus sejtek a preklinikai modelljeinkhez hasonló módon aktiválódnak az emberi szervezetben is, úgy gondoljuk, hogy az új kombinált kezelés a jövőben humán terápiában is jó hatásosságot mutathat” - tette hozzá Martina Sanlorenzo, a MedUni Vienna dermato-onkológusa, a tanulmány másik társszerzője.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Irodalmi hivatkozás:
Systemic IFN-I combined with topical TLR7/8 agonists promotes distant tumor suppression by c-Jun-dependent IL-12 expression in dendritic cells, Nature Cancer (2025). DOI: 10.1038/s43018-024-00889-9, www.nature.com/articles/s43018-024-00889-9
