hirdetés

Az LDL-K koncentrációját mérsékelő sztatinkezelés önmagában is antiinflammatorikus hatással bír, azonban ennek révén az esetlegesen emelkedett CRP-szint csökkentése csak az esetek alig több mint 50%-ában érhető el. A jelen összefoglalás célja, hogy a maximálisan tolerálható dó­zissal optimálisan folytatott LDL-K-szintet mérséklő sztatinkezelés mellett klinikailag sikeresnek bizonyult antiinflammatorikus terápiák legújabb eredményeit ismertesse.

A perifériás verőérbetegségek legsúlyosabb megjelenési formája a vég­tagvesztés fenyegetésével járó kritikus ischaemia állapota. A perifériás verőérbetegségről szóló hazai és nemzetközi irányelveket az elmúlt évek­ben publikálták. A jelen kézirat célja az ajánlások fontos üzeneteinek átadá­sa a krónikus kritikus végtag-ischaemia / krónikus végtagot veszélyeztető ischaemia (KVI) területén.

 

A vashiány a szívelégtelenségben szenvedő betegek közel 50%-ánál figyel­hető meg, az anaemia leggyakoribb oka, az anaemiától függetlenül rontja a betegek terhelési kapacitását, életminőségét és életkilátásait. A vas(III)- karboximaltóz hatékony, biztonságos, új terápiás lehetőség a vashiányos, krónikus szisztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére. A mindennapi gyakorlatban a vashiány (a ferritin és a transzferrinszaturáció) rutinszerű mérése, szükség esetén korrigálása nagymértékben hozzájárul­hat az optimális gyógyszeres kezelés ellenére panaszos betegek panaszai­nak csökkentéséhez, életminőségük, terhelhetőségük javításához.

 

Apajzsmiriggyel kapcsolatos patoló­giás eltérések sorában előkelő he­lyet foglal el a göbök ellátásának kérdése. Minden országban a lakosság 6–8%-ának pajzsmirigyében lehet tapintható göböt észlelni, de ha korszerű ultrahangkészü­lékkel vizsgáljuk az embereket, akkor ez a szám akár 50%-ra is felmehet. Az alap­kérdés mindig az, hogy az adott göb malignus-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű ember részletes vizsgá­lata nem megoldható, ezért valamilyen al­goritmus alapján kell szelektálni. Egy göb esetében a diagnosztika aranystandardja a vékonytű-aspirációs citológia. Igen ám, de ennyi göböt nem lehet megbiopsziázni. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján nem lehet nagy biztonsággal megmonda­ni, hogy melyik göb gyanús malignitásra. Ezért a göb felismerése és a biopszia közé kell egy olyan szűrővizsgálat, amely nagy valószínűséggel előrejelzi, hogy melyik göb esetében áll fenn a malignitás alapos gyanúja, azaz melyikből érdemes mintát venni citológiai vizsgálatra.

Az ultrahangvizsgálat az elsődlegesen választandó eszköz a pajzsmirigygöbök kivizsgálásában. Mivel a göbök gyakori szerkezeti eltérések a miri­gyen belül, fontos annak eldöntése, hogy mely göböknél merül fel a rosszin­dulatúság kockázata, azaz mely göböket kell citológiailag vizsgálni. Az ezen diagnosztikai lépés elősegítésére az elmúlt években született különböző ultrahang alapú klasszifikációs rendszerek jelen felhasználhatóságát és felhasználásuk nehézségeit mutatja be a közlemény.

Mérvadó becslések szerint a cukorbetegség és előállapotainak mintegy 50%-os emelkedésével számolhatunk. Régóta tudjuk, hogy a pajzsmi­rigyhormonok nagy hatással vannak a glükózhomeosztázisra. Bernardo Alberto Houssay argentin fiziológus 1947-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte az agyalapi mirigy hormonjainak a szénhidrát-anyagcserében játszott szerepét. Azóta kiderült, hogy ennek az egyen­súlynak a megbomlása mind hypothyreosisban, mind hyperthyreosisban glükózintoleranciához vezethet.

hirdetés

Az ACCOMPLISH vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ACE-gátlót amlodipinnel kombinálják hidroklorotiazid helyett, akkor a nagy kocká­zatú hypertoniás betegeknél a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésének mértéke kifejezettebb (HR 0,80; p<0,001). Jelen elemzés fő kérdése az volt, hogy az ACEI + CCB kombináció előnyei fennmaradnak-e az ACCOMPLISH vizsgálatban részt vevő, terápiarezisztensnek tűnő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

Globális társadalmi kísérlet bontakozik ki a szemünk előtt, írják az amerikai tudományos akadémia lapjában evolúciós szakemberek, akik felvázolják, milyen hosszú távú változásokra számíthatunk a COVID-járvány kapcsán.

Az asztma eseteinek akár 17%-a nehezen kezelhető esetnek minősül, ezen belül 3-4% a súlyos asztma aránya. Az iménti arányszámok ellenére ezek az esetek emészti fel az asztma kezelésére fordított egészségügyi ráfordítások akár 60%-át. A súlyos asztma kezelése körülbelül 1,7-szer költségesebb, mint az enyhe asztmáé. A súlyos asztma jelentős szerepet játszik az iskolai hiányzások számában és a munkaképesség csökkenésében, ezen kívül hatással van a családi kapcsolatokra és a szabadidős tevékenységekre is.

Jelenleg már többféle biológiai szer is rendelkezésre áll a súlyos, nem kontrollált asztma kezelésében a nagy dózisú inhalációs glükokortikoidokat vagy más szereket (leukotrién-receptor-antagonisták, hosszú hatású béta2-agonisták stb.) kiegészítő terápiaként.

A COVID-19-világjárvány kapcsán egyre több elemzés történik arra nézve, hogy a pandémia közvetlen áldozatain túl milyen járulékos kockázatok és veszteségek keletkeztek a szokásos diagnosztikai és terápiás lehetőségek beszűkülése vagy akár teljesen elérhetetlenné válása miatt. Izraeli szerzők az extrauterin graviditás ellátása szempontjából elemezték a pandémia nyomán elő állt új helyzetet.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi világjárvány negatív egészségügyi, gazda­sági és társadalmi hatásai mellett számos tudományos vívmány térnyeré­sét is megtapasztalhatjuk. Talán ez az egyetlen hozadéka a vírussal vívott harcnak, melyben tudósok százezrei küzdenek a „láthatatlan ellenséggel”. A hírvivő RNS (mRNS) alapú vakcinák megjelenése és bevetése, illetve a szin­tén következő generációs vakcinatechnológiának számító vektorvakcinák térnyerése hatalmas tudományos sikernek ígérkezik.

A SARS-CoV-2-fertőzés 2019 decemberében bukkant fel Vuhanban. A je­lenleg is zajló világjárvány jelentős kihívás az egészségügyi ellátás minden területén. A fertőzésből felépültek egy részénél maradandó egészségkáro­sodással kell számolni. A tartósan panaszos betegek esetében poszt-COVID szindrómáról, vagy „hosszú COVID”-ról van szó. A betegek felépüléséhez multidiszciplináris megközelítésre van szükség.

hirdetés
hirdetés

books.medicalonline