hirdetés

Az áttekintő közlemény ismerteti a mineralokortikoidreceptor-antagonistákkal folytatott kezelés jelenlegi szerepét miokardiális szívinfarktus után, de kitér egyéb felhasználásukra is a kardiológiai ellátásban. Bemutatja az elérhető készítmények típusait, indikációit, különbözőségeit is.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a kardiovaszkuláris megbete­gedések (CVD) a közös rizikófaktorok és a részben közös patomechanizmus okán gyakran járnak együtt, ami fokozott morbiditási és mortalitási kocká­zatot jelent. Hazánkban a születéskor várható élettartam az Eurostat 2023. évi adatai szerint 76,7 év, míg az EU-átlag (!) 81,4 év. Nők esetében: 79,9 év (EU: 84), férfiak esetében: 73,4 év (EU: 78,7). A CVD ellátásában a béta-adrenoreceptor-blokkolók, a COPD kezelésében a béta-receptor-izgatók alapvető szerepet játszanak. A dolgozat célja a patomechanizmusok átte­kintésével az optimális gyógyszerelés beállítása, és a betegek életkilátá­sainak, életminőségének javítása.

 A tüdő- és szívbetegségek szoros összefüggését anatómiai és funkcionális okok is magyarázzák. A mellkasban helyezkedik el mindkét szerv – erre utal a cím: a „ház” a mellkas, és csak akkor lesznek „jó szomszédok”, ha mindkettő optimálisan teljesíti a feladatait. Azonban károsodásuk kihat a szervezet egészére is, mivel az oxigén biztosítása a tüdő feladata, de azt a keringés szállítja el a sejtekhez, amit a szív irányít. Együttes megbete­gedésüket korábban társbetegségnek hívtuk, most a szindémia kifejezés használatos.

A molekulárisan célzott, daganatellenes biológiai terápiák száma rohamosan növekszik, a klasszikus citosztatikumokhoz képest antineoplasztikus effekti­vitásuk szelektívebb, és számos, szokatlan nem kívánt hatásuk lehet; többek között immunrendszeri elváltozásokat, endokrinopátiákat és cukorbetegséget okozhatnak. A biológiai hatóanyagok mintegy harmadát érintő diabetogén effektust időben fel kell ismerni, mivel a normoglikémia fenntartása az aktív onkoterápia hatékonyságának és a beteg jó életminőségének is feltétele. A cél­zott antineoplasztikumok használatának terjedése várhatóan új kihívásokat teremt, a specifikus mellékhatások hatékonyabb menedzseléséhez feltétle­nül ajánlott az onkológusok, diabetológusok és az endokrinológusok szoros együttműködése és az onkodiabetológiai szemléletmód elsajátítása.

 Az elmúlt tíz-tizenöt évben a hordozható, megfizethető és egyre jobb minősé­gű eszközök megjelenésével az ágy melletti ultrahangvizsgálat szinte minden orvosi szakmában megjelent, és az akut betegellátás szerves részévé vált. Használata annyira megkerülhetetlen, hogy kis túlzással az ultrahang a „XXI. század sztetoszkópja” lett. A cikkben a teljesség igénye nélkül a módszer által biztosított előnyöket és hátrányokat tárgyaljuk, kiemelve a magyarországi sajátosságokat. Mindenkit biztatunk az ágy melletti ultrahangvizsgálatok tanfolyamokon való elsajátítására és mindennapi gyakorlására, mellyel gyor­san és kis költséggel növelhető a betegellátás színvonala.

 Az antidepresszívummal folytatott kezelés testsúlyváltozással járhat a gyógyszerek étvágyra és anyagcsere-szabályozásra gyakorolt hatása miatt. A testsúlynövekedés hosszú távon befolyásolhatja a betegek élet­minőségét és a kezelés hatékonyságát.

A vénás tromboembólia (VTE) ellátásának fontosabb szempontjait foglalja össze a cikk, kiemelve a legutóbbi évek szemléleti módosulásait, a kocká­zati tényezőkben bekövetkezett jelentős változásokat, mint például az immobilizáció időtartamának rövidülése, a kevésbé invazív eljárások koc­kázatcsökkentő, másfelől az új célcsoportok (vérzékeny, „esendő” betegek, a trombózis rizikóját fokozó gyógyszerek megjelenése stb.) kockázatnövelő hatásait. Tárgyalja továbbá a trombózishajlam szűrésének helyes módsze­rét, a nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés/megelőzés jelen gyakorlatát.

A szemfenéki vénás keringészavar (retinal vein occlusion, RVO) a második
leggyakoribb éreredetű, súlyos látásromláshoz vezető kórkép. A közlemény
a vénás szemfenéki keringészavarok és hematológiai kórképek esetleges
összefüggéseit, a hematológiai vizsgálatokkal kapcsolatos új ismereteket
összegzi a legújabb irodalom és a szerzők saját eseteinek bemutatásával.

 A fejlődésben és a normális anyagcsere-állapot fenntartásában fontos szerepet játszó pajzsmirigyfunkció megítélése a TSH (tireoideastimuláló hormon vagy pajzsmirigy-stimuláló hormon) és a szabad pajzsmirigyhor­monok mérésével történik. A komplex fordított kapcsolat a TSH és a pe­rifériás pajzsmirigyhormonok között lehetővé teszi, hogy a TSH szenzitív markere legyen a pajzsmirigyfunkciónak. A genetikai faktorok és környezeti tényezők mellett az életkornak van a legnagyobb jelentősége. A laborató­riumi módszerek normális tartományai kismértékben eltérnek, így nehéz megadni a klinikumban használható pontos korfüggő felső határt. A nagy nemzetközi útmutatók sem adnak egyértelmű állásfoglalást a normális tartományokról. A pajzsmirigystátusz változik az életkorral, míg időseknél a hanyatló pajzsmirigyműködés a túlélés elősegítője, addig a fiatalabbak­nál kardiovaszkuláris és metabolikus kórállapotok rizikóját eredménye­zi. Összefoglalónkban elemezzük a pajzsmirigy működési jellemzőit az intrauterin kezdetektől az időskorig.

 Az RSV-bronchiolitisz az egyik leggyakoribb, hospitalizációt előidéző fer­tőző betegség csecsemőkorban mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. A vírus a teljesen egészséges, időre született csecsemőket éppúgy képes megbetegíteni, mint a rizikócsoportba tartozókat, sőt a kórházi ellátást igénylők nagy része a korábban egészséges, kockázati tényezőkkel nem rendelkezők közül kerül ki. A leginkább vulnerábilis populáció megvédésére ma már az újszülöttek passzív immunizációján túl a maternális vakcináció is rendelkezésre áll.

Az anafilaxia kezelésében döntő tényező – a korai felismerésen túl – az intramusculáris adrenalin korai alkalmazása. Az im. adott adrenalin alkal­mazásának gyakorisága azonban jelentősen elmarad az elvárt szinttől. Ebben segíthetnek az új fejlesztésű, nem injekciós formában alkalmazott adrenalintartalmú készítmények. Az egyik ilyen alkalmazási útvonal az intranazálisan bejuttatott adrenalin.

 A daganatos betegek ellátását szolgáló orvosi diagnosztika és terápia rohamos fejlődésen megy át. Míg a molekulárisan célzott gyógyszerek térhódítása ta­pasztalható, a hagyományos citosztatikus és hormonterápiák számos indikáció­ban jelenleg is preferáltak, így ezen szerek terápiás és nemkívánatos effektusai­nak ismerete továbbra is fontos. Közel 150 klasszikus kemoterápiás és endokrin hatóanyag törzskönyveit és vonatkozó szakirodalmi adatait áttekintve megál­lapítható, hogy a vizsgált ágensek harmadánál észlelhető glükometabolikus mellékhatás, legtöbbször enyhe és átmeneti hiperglikémia, ritkábban szekun­der diabétesz. Súlyos szövődmények nem jellemzők, antidiabetikus kezelésre vagy nincs szükség, vagy orális antidiabetikumok beállítása elegendő. Az új onkodiabetológiai szemlélet és a klasszikus daganatterápia megfelelő mel­lékhatás-menedzsmentje alapvető feltétel, melynek hiányában a daganatos betegek életminősége és életkilátásai kedvezőtlenebbül alakulnak.

 Az elmúlt évtizedek aktív kutatásai ellenére a daganatos betegek neuropátiás fájdalmának csillapítása továbbra is komoly terápiás kihívás, és a nem neuropátiás fájdalommal élőkkel összehasonlítva rosszabb kimene­tellel és életminőséggel társul. Sajnos aluldiagnosztizált és alulkezelt, ezért világszerte hangsúlyozzák ezen terület fontosságát, a multidiszciplináris megközelítés és a személyre szabott kezelés szükségességét.

hirdetés
hirdetés

books.medicalonline