hirdetés

A krónikus betegségek okozta halálozás még ma is jelentős hányadot tesz ki a halálokok között világszerte, és az egészségügyi ellátási költségek számottevő hányadát is az idült kórképek kezelése és gondozása emészti fel. A leggyakoribb krónikus betegségek közé tartoznak a reumás kórképek, a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a magas vérnyomás, a szívelégtelenség és a cukorbetegség. A hypertonia és a diabetes mellitus a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke és az idült vesebetegség leggyakoribb kockázati tényezője.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

Súlyos COVID-19 betegségben igen sokszor fordul elő thromboemboliás ese­mény. A kórházi felvételkor detektált coagulopathia – emelkedett D-dimer-és fibrinogénszint, megnyúlt protrombinidő, csökkent plazminogénszint, alacsony trombocitaszám – a halálozás egyértelmű prediktora. Nagyon fontos, hogy a kórházi felvételkor thrombosis-kockázat-becslés történ­jen, melynek alapján megfelelő, sokszor a szokásos dózist meghaladó tromboprofilaxis szükséges kis molekulatömegű heparin formájában. A tromboprofilaxist a hazabocsátást követően is ajánlatos folytatni.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kezelésében alkalmazott inzulinterápiával kapcsolatos adherencia igazoltan jobb betegkimenetelekkel társul, ezen belül javul a glykaemiás kontroll, csökken az egészségügyi források felhasználása, és mérséklődik a halálozás. Több kutatás is azt igazolja ugyanakkor, hogy a diabétesszel diagnosztizált betegek közel egyharmada számol be arról, hogy a megelőző egy hónapban legalább egy alkalommal nem tartotta magát az inzulinterápiás előírásokhoz.

hirdetés

A hazai diabetológiai gyakorlatot alapvetően meghatározó szakmai irányelv – „A diabetes mellitus kórismézéséről, a cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban” – a közelmúltban megújult. Hivatalosan megjelent az Egészségügyi Közlönyben, majd a Diabetologia Hungaricahasábjain, illetve elérhetővé vált az ÁEEK és a Magyar Diabetes Társaság honlapján. A szakmai irányelv korábbi változata 2017. január­ban látott napvilágot. Az elmúlt mintegy 3 évben a diabetológia terén szá­mos új adat vált ismertté, ami indokolttá tette a korábbi változat jelentős megújítását.

A HFrEF kezelésére használt prognózisjavító szereken túl az SGLT2-gátlók megjelenése a kardiológiai terápiás palettán az elmúlt évek egyik nagy sikertörténetének tekinthető. Az SGLT2-gátló dapagliflozinnal végzett kemény végpontú klinikai vizsgálatok igazolták a dapagliflozin kedvező hatásait diabeteses és nem diabeteses HFrEF-betegek körében egyaránt. A European Society of Cardiology 2020-ban várható új szívelégtelenség-irányelve feltehetően konkrét ajánlásokat fog megfogalmazni az SGLT2- gátlók HFrEF-ben történő alkalmazásáról.

Az interstitialis tüdőbetegségek a tüdő kötőszövetes vázát érintő betegsé­gek, amelyek az interstitium gyulladásához, fibrotikus átalakulásához ve­zetnek. Ma már több mint 150 betegséget sorolunk e kórképek közé, melyek átfedést mutatnak a diagnózis, a prognózis, illetve a kezelés tekintetében.

A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A cukorbetegség krónikus megbetegedés, melynek kezelésében és gondozásában fontos feladat a macro- és microvascularis szövődmények prevenciója. A megfelelő vércukorkontroll igazoltan csökkenti ezek kockázatát. 

A 2-es típusú diabetes mellitus incidenciája világszerte emelkedik, és ezzel együtt egyre nagyobb a praediabetesszel együtt élő betegek száma is. A T2DM-re és a praediabetesre egyaránt igaz, hogy az érintettek egészen addig sokszor nincsenek is tudatában betegségüknek, míg tüneteik nem jelentkeznek.

A tesztoszteronkezelés indikációja napjainkban kiszélesedett; hatékony és biztonságos terápiás formát jelent hypogonadismus eseteiben. Fontos és eredményes eszköz az érintett férfiak életminőségének javításában. Figyelembe kell venni azonban az ellenjavallatokat, és természetesen a te­rápia megtervezésekor a spermiumtermelést negatív irányban befolyásoló mellékhatást is!

A citokinviharral jellemezhető haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH) primer formájában genetikai eltérések vezetnek a citotoxikus sejtfunkció zavarához, míg a másodlagos formákban infekció, malignus betegség, gyul­ladásos reumatológiai kórkép, primer immunhiány vagy gyógyszeres kezelés provokáló szerepe feltételezhető.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

books.medicalonline