A kórtermek különböző felületein a klórhexidin (CHG) koncentrációja hő, fény és tisztítás hatására csökken, de még 24 óra elteltével is kimutatható. Perzisztenciáját a felület anyaga és a tisztítás módja jelentősen befolyásolja: a peroxiecetsav okozza a legnagyobb mértékű azonnali csökkenést, míg az etanol és a benzalkónium‑klorid alig hatott a CHG‑szintre. A klórhexidin valós kórházi környezetben különösen a műanyag és laminált fa felületeken marad stabil, míg a fémeken gyorsabban bomlik. A mikrobiális terhelés szo­rosan összefüggött az érintési és tisztítási gyakorisággal: a ritkán tisztított küszöbök és különösen a mosdók lefolyói a leginkább és legtartósabban szennyezettek.

Egy óriási számításikapacitás-igényű kutatás mutatott rá a fő nemi különbségekre.

A korábbiaknál pontosabban képes azonosítani a fokozott kockázatnak kitett egyéneket az új fejlesztésű genetikai modell.

Két olyan szabályozó mechanizmust sikerült feltárni, amelyek segíthetnek a T-sejtek immunfunkcióinak megőrzésében.

Eltérő memóriát alakítanak ki az immobilitásban töltött időszakról a fiatalabb és az idősebb izmok.

Finn és norvég kutatók 11 olyan genetikai régióra bukkantak, amelyek bizonyítottan befolyásolják a bélflórát alkotó baktériumközösséget.

A módszer a célzott teszteknél több olyan beteget képes azonosítani, akik várhatóan jól reagálnak a PARP‑gátló daganatellenes kezelésekre.

Már egy 10 perces intenzív mozgás is jelentős tumorellenes szignalizációt indít el a szervezetben.

Az új módszer nem csak a genetikai mutációk azonosítására képes, hanem azt is megmondja, hogy az adott eltérés milyen típusú betegséget válthat ki.

Elsősorban a szkizofrénia és az epilepszia tanulmányozásában és gyógyításában hozhat áttörést az új eljárás.