Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) jóváhagyta az Eli Lilly naponta egyszer szedhető, orális GLP-1 receptor agonistáját, az orforglipront, elhízásban szenvedő, illetve túlsúlyos, súlyproblémákkal küzdő felnőttek számára.

Egy új kutató szerint öt egyszerű, könnyen mérhető fizikális állapotmutató jó prediktora a korai halálozási kockázatnak.

A prosztatarákban szenvedő férfiaknál alkalmazott androgéndeprivációs terápia (ADT) kardiovaszkuláris (CV) morbiditással jár, azonban ennek biológiai háttere még nem tisztázott. A legújabb vizsgálatok eredményei el­lentmondásosak a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták és antagonisták CV-biztonságosságát illetően. A szerzők azt a hipotézist vizs­gálták, hogy a koszorúér-ateroszklerózis gyorsulása az ADT alkalmazásakor a GnRH-agonisták esetén jelentősebb, mint a GnRH-antagonisták esetében.

A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

Középkorú nők hosszú távú vizsgálata szerint megfelelő testmozgással felére csökkenthető a halálozási kockázat.

A manifeszt hipertireózis fokozza a pitvarremegés előfordulásának koc­kázatát. Új keletű pitvarfibrilláció felismerésekor a pajzsmirigyfunkció ellenőrizendő. Jelen közlemény célja röviden összefoglalni a szubklinikai pajzsmirigy-túlműködés és a pitvarremegés kapcsolatát. A szubklinikai hipertireózis is fokozza a pitvarfibrilláció kockázatát, a túlműködés meg­szüntetése csökkenti a kockázatot, és az esetek nagy részében a már meglé­vő pitvarremegés spontán megszűnéséhez vezet. Az aritmiára nézve magas kockázatú pácienseknél javasolt a szubklinikai hipertireózis kezelése.

Egy új MRI-rendszer még a tünetmentes személyeknél is képes a kockázat megállapítására - mindössze három perc alatt.

A genomszintű, nem invazív prenatális tesztelés (GW-NIPT) ritka autoszomális triszómiák kimutatására is alkalmas, azonban a pozitív ered­mények jelentős része diszkordáns. A közlemény a biológiai hátteret, a kromoszómaspecifikus kockázatokat és a gyakorlati teendőket foglalja össze.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) alkalmazásakor előforduló vér­zéses komplikációk a legsúlyosabb mellékhatások közé tartoznak. A vér­zések számának minimalizálását segíti a helyes indikáció, a rizikótényezők dinamikus újraértékelése score-rendszerek segítségével.

Már a napi sóbevitel kismértékű csökkentése is jelentős rizikócsökkentő tényező.