Az “éjjeli baglyok” nehezebben teremtik meg a munka-magánélet egyensúlyát, és körükben gyakoribb a depresszió és a szorongás.

Alkoholbeteg felnőttekben és pszichiátriai ellátásban részesülő serdülők hasonló életminőség-javulást eredményezett a sakk alapú kognitív tréning.

A betegszám folyamatos növekedése egyre nagyobb nyomást helyez az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre.

A CHL1‑pozitív fibroblasztok egészséges tüdőben nem fordulnak elő, így potenciális terápiás célpontot jelenthetnek.

A vér-agy gáton való átjutás a jövőben releváns szempont lehet a vérnyomáscsökkentők kiválasztásában, különösen idősebb betegeknél.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség világszerte jelentős morbiditási és mortalitási tényező, gyakran együtt jár más betegségekkel, amelyek ront­hatják az alapbetegség tüneteit, a funkcionális teljesítményt és az életminő­séget, emellett növelhetik a kórházi kezelés kockázatát és a mortalitást is.

A transztiretin amyloidosis (ATTR) progresszív, szisztémás betegség, mely­ben a máj által termelt transztiretin fehérje béta-redő struktúrába rende­ződve, amyloid formájában rakódik le a különböző szervekben, szövetek­ben, károsítva azok normális működését. Elsősorban a szívet és a perifériás idegrendszert érinti. Az utóbbi években a kórkép egyre nagyobb figyelmet kap, mivel a modern képalkotó és genetikai diagnosztikai módszerek ré­vén a felismerése jelentősen javult. Ezzel párhuzamosan hatásos, célzott terápiás készítmények váltak elérhetővé, javítva a prognózist. Így az ATTR ma már nem ritka érdekességként, hanem aktívan keresendő és kezelhető kórképként jelenik meg a klinikai gyakorlatban.

A szakirodalmi áttekintés átfogóan elemzi a nikotintartalmú termékek kardiovaszkuláris hatásait, és bemutatja, hogy a nikotin minden formája érrendszeri károsodást okoz: a „kevesebb ártalom” nem jelent „ártalmat­lanságot”. A vizsgálat egyértelmű hierarchiába rendezi a kardiovaszkuláris kockázatokat.

 A krónikus tüdőbetegségek ellátásának egyik legnagyobb kihívása, hogy a tünetek gyakran lassan, szinte észrevétlenül alakul­nak ki. A beteg fokozatosan alkalmazkodik a csökkenő terhelhetőséghez, a visszatérő köhögést vagy nehézlégzést pedig sokáig nem tekinti kivizsgálást igénylő panasznak. Mire orvoshoz fordul, a kóros folyamat már érdemben befolyásolhatja életminőségét és későbbi kilátásait. A korai felismerés ezért a tüdőgyógyászatban is elengedhetetlen, hogy a megfelelő ellátást időben kezdjük el. Szimpóziumunk közleményei ezt a felisme­réstől a diagnózison át a terápiás döntésig vezető folyamatot járják körül.

A szívelégtelenség gyakori, prognosztikailag jelentős kórkép. Az alapellátás feladata a korai klinikai gyanú, a differenciáldiagnosztika, a point-of-care diagnosztikai eszközök integrálása a minél korábbi felismerés érdekében, ezáltal javítva a kimenetelt.