A CHL1‑pozitív fibroblasztok egészséges tüdőben nem fordulnak elő, így potenciális terápiás célpontot jelenthetnek.

A betegszám folyamatos növekedése egyre nagyobb nyomást helyez az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre.

A vér-agy gáton való átjutás a jövőben releváns szempont lehet a vérnyomáscsökkentők kiválasztásában, különösen idősebb betegeknél.

A súlyos asztmás betegek a teljes asztmás populáció kis hányadát, ám önmagában is heterogén csoportját alkotják, amelyet a legtöbb esetben multimorbiditás jellemez. A súlyos asztma társbetegségek hálózatában értékelendő, ami befolyásolhatja a terápiaválasztást is, hiszen a társbeteg­ségek egy részénél a súlyos asztma biológiai kezelései hatékonyak, mások viszont a gyakori vagy tartós szisztémás szteroidkezelés következménye­ként lépnek fel. A súlyos asztma megfelelő kezelésének sarokköve a társ­betegségek felismerése és adekvát ellátása, ami optimálisan a társszakmák együttműködésével valósulhat meg.

A transztiretin amyloidosis (ATTR) progresszív, szisztémás betegség, mely­ben a máj által termelt transztiretin fehérje béta-redő struktúrába rende­ződve, amyloid formájában rakódik le a különböző szervekben, szövetek­ben, károsítva azok normális működését. Elsősorban a szívet és a perifériás idegrendszert érinti. Az utóbbi években a kórkép egyre nagyobb figyelmet kap, mivel a modern képalkotó és genetikai diagnosztikai módszerek ré­vén a felismerése jelentősen javult. Ezzel párhuzamosan hatásos, célzott terápiás készítmények váltak elérhetővé, javítva a prognózist. Így az ATTR ma már nem ritka érdekességként, hanem aktívan keresendő és kezelhető kórképként jelenik meg a klinikai gyakorlatban.

A heterogén betegségcsoportot alkotó intersticiális pneumóniák 2025-ös klasszifikációja a korábbihoz képest jelentős különbségeket fogalmazott meg. Az új klasszifikáció a radiológiai és szövettani mintázatokat veszi ala­pul, és kiterjed az ismert eredetű intersticiális tüdőbetegségekre is. A szö­vettani mintázatokon belül két nagy csoportot különít el, az intersticiális reakciótípusok és az alveolusokat kitöltő reakciótípusok csoportját. A jelen összefoglaló az új klasszifikációra építve ismerteti ezt a jelentős betegségcsoportot.

A szakirodalmi áttekintés átfogóan elemzi a nikotintartalmú termékek kardiovaszkuláris hatásait, és bemutatja, hogy a nikotin minden formája érrendszeri károsodást okoz: a „kevesebb ártalom” nem jelent „ártalmat­lanságot”. A vizsgálat egyértelmű hierarchiába rendezi a kardiovaszkuláris kockázatokat.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség világszerte jelentős morbiditási és mortalitási tényező, gyakran együtt jár más betegségekkel, amelyek ront­hatják az alapbetegség tüneteit, a funkcionális teljesítményt és az életminő­séget, emellett növelhetik a kórházi kezelés kockázatát és a mortalitást is.

Az astegolimab egy humán IgG2 monoklonális antitest, amely az ST2- receptor gátlásával csökkenti az IL-33 által közvetített gyulladásos folya­matokat. A fázis IIb ALIENTO vizsgálatban a kéthetente adott astegolimab statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentette a középsúlyos vagy sú­lyos exacerbációk gyakoriságát a placebohoz képest. A fázis III ARNASA vizs­gálatban a tendencia hasonló volt, de itt a statisztikai szignifikancia nem teljesült.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világszerte jelentős morbiditási és mortalitási tényező. A diagnózishoz megfelelően elvégzett légzésfunkciós vizsgálat szükséges. A gyógyszeres kezelés alapja a hosszú hatású inha­lációs hörgtágítók használata, melyeket a betegek egy részénél inhalációs kortikoszteroiddal egészítünk ki.