Az Európai Reumatológiai Társaságok Szövetsége frissítette a gyulladásos ízületi betegségekben vagy osteoarthritisben élők fizikai aktivitására vonatkozó ajánlásait.

A betegség súlyossága egyértelműen összefügg az elalváshoz szükséges idő hosszával, az alvás időtartamával és a memóriazavarok mértékével.

A hibás térszerkezetű fehérjék aránya már 7 évvel a neurodegeneratív betegségek diagnózisa előtt megugrik a bélmikrobiomban.

A ketogén étrend csökkentheti a hasnyálmirigy terhelését, és javíthatja a béta-sejtek inzulintermelő képességét 2-es típusú cukorbetegségben.

Egy finn vizsgálat szerint már a diagnózist megelőzően is gyakoribb a pszichotrop szerek használata a Parkinson-kóros betegek körében.

Fej-nyaki laphámrák terápiájának kiegészítésére kezdték meg amerikai kutatók egy génszerkesztett, bab alapú rágógumi fejlesztését.

A komplikált hasűri fertőzések (peritonitis, tályog) korai felismerése kulcs­fontosságú az alapellátásban és a sürgősségi osztályokon. A sikeres kezelés az adekvát szupportív és empirikus antimikrobás terápián, valamint a sür­gős sebészeti beavatkozáson múlik.

Az atópiás dermatitisz az egyik leggyakoribb bőrbetegség. Tévesen össze­kötik a kórképet különböző allergiákkal, különösen gyakori az ételallergia feltételezése a betegség hátterében. Ez téves megközelítése az atópiás dermatitisznek, amely alapvetően a bőr szerkezeti eltérésének és az immun­rendszer bőrhöz köthető túlműködésének a zavara. A betegség hátterében meghúzódó folyamatok jobb megismerése az utóbbi évek, évtizedek során új, hatékonyabb terápiák bevezetését eredményezte, amelyekkel ezt az életminőséget erősen befolyásoló betegséget kezelni lehet.

Az osteogenesis imperfecta („üvegcsontbetegség”) mind genetikailag, mind fenotípusosan heterogén csontrendszeri diszplázia, amely a kolla­gén – a kötőszövet legfőbb alkotóeleme – rendellenessége következtében alakul ki. Ma már kollagénbetegségként is ismert. A tudomány és a genetika gyors fejlődésével párhuzamosan e kórkép diagnosztikájában és keze­lésében is lényeges változások mentek végbe. Cikkünk célja a betegség újabb típusainak részletes ismertetésével egy olyan forrásanyag biztosítása, amelyhez a jövőben felismert osteogenesis imperfectás betegek pontosabb azonosításáért fordulhat az olvasó. Ezen túlmenően bemutatjuk a kórkép heterogén klinikumát, speciális gyermekkori sajátosságait. Végül részle­tesen áttekintjük az eddig alkalmazott kezelések klinikai értékelését, és a közeljövő nagyon ígéretes terápiás lehetőségét.