A kisfülűség (microtia) ritka születési rendellenesség, melynek rekonstrukciója egy innovatív módszernek köszönhetően immár fájdalom nélkül végezhető el.

Egereknél a nagyobb jutalom az állatok tanulási képességei közötti különbséget is csökkentette.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A csontsűrűség és a halálozási arány közötti összefüggés arra utal, hogy a csontásványianyag-sűrűség fontos prognosztikai biomarker lehet a szervezet általános egészségi állapotának megítélésében.

A kórtermek különböző felületein a klórhexidin (CHG) koncentrációja hő, fény és tisztítás hatására csökken, de még 24 óra elteltével is kimutatható. Perzisztenciáját a felület anyaga és a tisztítás módja jelentősen befolyásolja: a peroxiecetsav okozza a legnagyobb mértékű azonnali csökkenést, míg az etanol és a benzalkónium‑klorid alig hatott a CHG‑szintre. A klórhexidin valós kórházi környezetben különösen a műanyag és laminált fa felületeken marad stabil, míg a fémeken gyorsabban bomlik. A mikrobiális terhelés szo­rosan összefüggött az érintési és tisztítási gyakorisággal: a ritkán tisztított küszöbök és különösen a mosdók lefolyói a leginkább és legtartósabban szennyezettek.

Megdöbbentő különbséget mutattak ki a házas és az egyedülálló személyek rákkockázatát összehasonlító nagymintás elemzés során.

A prosztatarákban szenvedő férfiaknál alkalmazott androgéndeprivációs terápia (ADT) kardiovaszkuláris (CV) morbiditással jár, azonban ennek biológiai háttere még nem tisztázott. A legújabb vizsgálatok eredményei el­lentmondásosak a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták és antagonisták CV-biztonságosságát illetően. A szerzők azt a hipotézist vizs­gálták, hogy a koszorúér-ateroszklerózis gyorsulása az ADT alkalmazásakor a GnRH-agonisták esetén jelentősebb, mint a GnRH-antagonisták esetében.

A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

Két olyan szabályozó mechanizmust sikerült feltárni, amelyek segíthetnek a T-sejtek immunfunkcióinak megőrzésében.

A módszer csökkentheti a felesleges terápiás beutalásokat azoknál, akiknél a gyakori, fejlődési eredetű beszédhibák maguktól rendeződnek.