A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

Az immunrendszer reakciója alapján mutatja ki a képalkotó vizsgálatokkal még észrevehetetlen recidívát az új módszer.

A nefrózis szindróma kivizsgálása ma már a másodlagos okok kizárása után a primer glomerulopátiák célzott, korszerű megközelítésére épül. Az új antitestek azonosítása egyre inkább személyre szabott kezelést tesz lehetővé, ezzel párhuzamosan a proteinuria csökkentését célzó, nem immunszuppresszív gyógyszerek is bővítették a kezelési lehetőségeket. Bár a vesebiopszia továbbra is aranystandard, a modern diagnosztikai szemlélet egyes esetekben már lehetővé teszi a mellőzését.

A fázis IIb PARADIGM klinikai vizsgálat biztató eredményeket hozott az amiotrófiás laterálszklerózis terápiájában.

A Spanyolországban 2021–2022 során, valós körülmények között végzett EMAYIC obszervációs vizsgálatban csaknem 500, szívelégtelenségben (HF) és pitvarfibrillációban (AF) szenvedő beteg vett részt, akik napi 60 mg edoxabanterápiában részesültek. A megfigyelt vérzési arány tekinte­tében a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) három kategóriája (megtartott, csökkent, súlyosan csökkent) között nem volt különbség, és a vizsgálat mindhárom csoportban alacsony, összehasonlítható mértékű incidenciát igazolt súlyos vagy klinikailag releváns, de nem súlyos (clinically relevant non-major – CRNM) vérzés tekintetében. A stroke előfordulási aránya is alacsony (1,5%) volt, súlyos mellékhatásokat pedig nem tapasztaltak az edoxabankezelés során.

Az Orvostovábbképző Szemle jelen száma a cytomegalovírus-fertőzések jelentőségére hívja fel a figyelmet. A CMV-infekciók lehetnek tünetmentesek, ép im­munitású egyéneknél enyhe tünetekkel járhatnak, vagy primer fertőzés esetén felnőtteknél mononukleózisszerű meg­betegedés formájában zajlanak. Ritkán ismertelen eredetű láz hátterében igazoló­dik primer CMV-fertőzés. Óriási jelentősége van a várandósság idején akvirált primer CMV-fertőzésnek. A csökkent védekező­képességű betegek esetében nem csupán a primer fertőzés, de a vírusreaktiváció je­lentősége is nagy.

Cél: Alacsony kockázatú, korai invazív emlőrák miatt konzer­vatívan operált nőbetegek posztoperatív nagy dózisteljesít­ményű, szövetközi gyorsított sugárkezelése hatékonyságának és biztonságosságának vizsgálata.

Módszerek: 2018 decembere és 2024 decembere között 28 beteget vontunk be prospektív, nem randomizált, szekven­ciális klinikai vizsgálatunkba. A daganatágy sugárkezelését az eltávolított daganat helyére beültetett vékony műanyag katéterek segítségével végeztük, melyekbe kisméretű, nagy dózisteljesítményű Ir-192 sugárforrást juttattunk. A dóziselő­írás: 4×6,25 Gy (összdózis: 25 Gy) vagy 3×7,45 Gy (összdózis: 22,35 Gy) volt, két egymást követő munkanapon belül.

Eredmények: A 60 hónap (9–84 hónap) medián követési idő során 2 betegnél (7,1%) helyi kiújulást tapasztaltunk, 1 beteg (3,6%) májáttétek következtében, míg 1 másik beteg (3,6%) második primer tumor miatt hunyt el. A helyi daganatmen­tesség 5 éves valószínűsége 93,7% (95% CI: 88,1–99,4) volt. Késői mellékhatások közül grade 1 fibrotikus tömöttséget 6 betegnél (21,4%) és grade 1 fájdalmat 2 betegnél (7,1%) észleltünk. Grade ≥2 késői mellékhatásokat nem tapasztal­tunk. A kozmetikai eredmény kiváló (14 beteg, 50%) vagy jó (14 beteg, 50%) volt.

Következtetések: A korábban alkalmazott szövetközi kezelé­sek 5 napos időtartama biztonságosan tovább csökkenthető 2 napra, ami a betegek számára is kedvezőbb.

Magy Onkol 70:15-20, 2026

Kínai kutatók szerint alapvetően alakíthatja át az emlőrák kezelési protokollját az MRD alapú utánkövetés elterjedése.

A derékfájás a leggyakoribb mozgásszervi panasz, így nem meglepő, hogy az alapellátásban igen gyakran ad feladatot a háziorvosoknak. Ez a feladat nemcsak a diagnosztikára és a terápiára, gondozásra terjed ki, hanem be­letartozik a primer, majd a szekunder prevenció is.

A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.