Dohányzás és hirtelen szívhalál
A dohányzás erőteljesen növeli a hirtelen szívhalál kockázatát, de a leszokást követő idő előrehaladtával a rizikó csökken.
- Nehézlégzés cigarettázóknál, e-cigarettát használóknál és nemdohányzóknál
- Az e-cigaretta szerepe a leszokástámogatásban: A nikotinfüggőség tudományos alapjainak megértése és elfogadása
- Dohányzásról leszoktató mobilalkalmazás
- Kaput nyit-e az e-cigaretta használat a dohányzás felé: a longitudinális vizsgálatok megbízhatatlanabbak, mint gondolnánk
- Asztrociták és nikotinfüggőség
- Az e-cigaretta-használat hatása a cigarettáról való leszokásra
- Stratégiák, ahol „a nikotin az új dohány”
- Egy új tanulmány az aerob teljesítmény javulását mutatja a cigarettáról füstmentes alternatívákra váltás esetén
- A dohányzásról való leszokás más addikciókat is mérsékel
- Az e-cigarettára váltás jelentősen csökkentheti a kardiovaszkuláris események kockázatát a dohányzó betegpopulációk esetében
- Még 75 évesen is érdemes leszokni a dohányzásról
- Dohányzás és hidradenitis suppurativa kockázat
- Megfejtették, miért okoz rémálmokat a vareniklin
A Scientific Reports folyóiratban jelentek meg annak a longitudinális vizsgálatnak az eredményei, amely a dohányzási expozíció és a hirtelen szívhalál kockázata közötti összefüggést elemezte. A dohányzás az egyik legelterjedtebb kardiovaszkuláris rizikófaktor, és bár kapcsolata a szív‑érrendszeri betegségekkel, illetve az összmortalitással jól ismert, a hirtelen szívhalállal való összefüggéséről mindezidáig kevés információ állt rendelkezésre. A hirtelen szívhalál hátterében olyan mechanizmusok állhatnak, amelyek eltérnek az ateroszklerotikus betegségekhez köthető halálesetek patofiziológiájától.
A vizsgálatban dán és japán kutatók a Copenhagen City Heart Study (CCHS) adatbázisát elemezték. A CCHS adatfelvétele 1976-ban indult, és nagyjából évtizedenként ismétlődő vizsgálati ciklusokból áll. Az elemzés a harmadik vizsgálati periódus (1991–1994) résztvevőire épült, akiket halálozásig vagy 2021 decemberéig követtek. A dohányzási státuszt a CCHS3 során rögzítették, majd a CCHS4 vizsgálatban ismételték meg; ez utóbbi adatot érzékenységi elemzésekben használták a dohányzási expozíció időben frissített értékeléséhez. A dohányzási expozíciót a dohányzási státusz, a leszokás óta eltelt évek száma, valamint a kumulatív terhelés (pack-year, azaz doboz/év érték) alapján határozták meg. A hirtelen szívhalál eseteit standardizált bírálati kritériumok szerint azonosították. A vizsgálat 10 038 résztvevőt foglalt magában, akik közül 9106 szerepelt a teljes körű elsődleges elemzésben. A medián követési idő 28,6 év volt, ezalatt 890 hirtelen szívhalál történt.
A kutatók azt találták, hogy mind a korábbi, mind az aktuális dohányzás szignifikánsan növelte a hirtelen szívhalál kockázatát a soha nem dohányzókhoz képest. A hirtelen szívhalálra vonatkozó kockázati arány 1,34 volt a korábbi, és 1,88 az aktuális dohányosok körében. A 25 éves időtávra becsült kumulatív incidenciák azt mutatták, hogy az összmortalitás kockázata fokozatosan emelkedik a dohányzási kategóriák mentén. Húsz év után az összmortalitás 25,5% volt az aktuális, 20,4% a korábbi, és 17,4% a soha nem dohányzók körében.
A szív-érrendszeri eredetű halálozás szintén fokozatos emelkedést mutatott a dohányzási kategóriák szerint, és a hirtelen szívhalál minden csoportban az összmortalitás 13-16%-át tette ki. A dohányzással összefüggő többlet-összmortalitás húsz évnél 8,2 százalékpont volt az aktuális, és 3,0 százalékpont a korábbi dohányosok esetében, amelyhez a hirtelen szívhalál 17,1%, illetve 26,8% arányban járult hozzá. A kumulatív expozíció és a hirtelen szívhalál kockázata között egyértelmű dózis-hatás kapcsolat rajzolódott ki: a kockázat a terhelés növekedésével folyamatosan emelkedett, majd a legmagasabb expozíciós tartományban érte el csúcspontját. A legnagyobb terhelésű csoportban (40-159 doboz/év) az esélyhányados 2,50 volt a soha nem dohányzókhoz viszonyítva. A korábbi dohányosok körében a leszokás óta eltelt idő növekedésével a hirtelen szívhalál kockázata csökkent, és a leghosszabb absztinenciát elérők esetében már megközelítette a soha nem dohányzók szintjét. A feltáró elemzések szerint az aktuális dohányosok alacsonyabb kreatininszinttel, testtömegindexszel, szisztolés vérnyomással és HDL‑koleszterinnel, valamint magasabb nyugalmi pulzusszámmal rendelkeztek, mint a soha nem dohányzók. Az összkoleszterin nem mutatott szignifikáns különbséget, és a korábbi dohányosok biomarkerei sem tértek el érdemben a soha nem dohányzókétól.
A szerzők megjegyezték, hogy a dohányzási adatok önbevalláson alapultak, a doboz/év értékeket csak a kiinduláskor rögzítették, és a dohányzási magatartást mindössze két vizsgálati időpontban mérték. Mivel a vizsgálat megfigyeléses jellegű és egyetlen dániai város populációjára korlátozódik, az eredmények nem alkalmasak ok-okozati következtetések levonására, és korlátozottan általánosíthatók más populációkra vagy a jelenkori dohányzási mintázatokra.
Összességében a dohányzás erőteljesen összefüggött a hirtelen szívhalál emelkedett kockázatával. A leszokást követő idő előrehaladtával a kockázat csökkent, bár az első évtizedekben továbbra is emelkedett maradt. A kumulatív expozícióval kapcsolatos dózis-hatás összefüggés egyértelmű volt, és magas terhelés mellett a kockázat nagyjából megduplázódott. Az eredmények hangsúlyozzák a dohányzás megelőzésének és a korai leszokásnak a jelentőségét a hirtelen szívhalál mérséklésében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
This 29-year heart study tracked what happens after smokers quit
Irodalmi hivatkozás:
Isozaki S, Skjelbred T, Warming PE, Prescott EIB, Mujkanovic J, Tfelt-Hansen J (2026). Long-term risk of sudden cardiac death according to cumulative smoking exposure and smoking cessation in the Copenhagen City Heart Study. Scientific Reports. DOI: 10.1038/s41598-026-67157-x, https://www.nature.com/articles/s41598-026-67157-x






