Pontosabb célba juttatást és jobb infiltrációt tesz lehetővé az új adagolási technológia.

Az AI által tervezett fehérjék a beteg sejtekhez kötődve zászlóként jelzik az immunrendszer számára, hol kellene beavatkozniuk.

A sugárterápiás szakértői bizottság a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencián (2020) elfogadott sugárterápiás irányelveket az azóta megjelent új tudományos bizonyítékok alapján vizsgálta felül és frissítette. A maradék emlő sugárkezelése in situ duktális karcinóma (St. 0) esetén ajánlott, mivel a besugárzás 50–60%-kal csökkenti a helyi daganatkiújulás kockázatát. Korai invazív (St. I-II) emlőrákban az emlőmegtartó műtét és sugárkezelés továbbra is a masztektómia alternatívája, de idősebb (≥70 év) betegeknél, I. stádium és hormonrecep­tor-pozitív daganat esetén az egyedüli hormonterápia mellett a sugárkezelés elhagyása mérlegelhető kezelési alternatíva. A hipofrakcionált (15×2,67 Gy) és az ultra-hipofrakcionált (5×5,2 Gy) teljesemlő-besugárzás és válogatott esetekben a gyorsított részleges emlőbesugárzás egyenértékű alterna­tívája a hagyományos 5 hetes teljesemlő-sugárkezelésnek. Masztektómia után, 1–3 vagy ≥4 hónalji nyirokcsomóáttét esetén a besugárzás jelentősen csökkenti a lokoregionális recidíva kockázatát és a teljes túlélést is javítja. Egy-két pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a komplettáló hónalji disszek­ciót az ACOSOG Z0011 vizsgálat kritériumainak megfelelő esetekben helyettesítheti az axilláris régió besugárzása. Neoadjuváns szisztémás kezelés és emlőmegtartó műtét után a maradék emlő sugárkezelése minden esetben indokolt, míg masztektómia után a mellkasfal sugárkezelése a kezelés előtti IIB–IV. stádium, illetve lokoregionális radioterápia ypN1- 2-3 státusz esetén szükséges.

Magy Onkol 69:297-311, 2025

A bőrtumorok közül a kaukázusi rasszba tartozó betegeknél a keratinocyta ere­detű bazálsejtes karcinóma és a laphám­sejtes karcinóma (cSCC) teszi ki az esetek körülbelül 90–95%-át, melyeket ha időben felismerünk és kezelünk, akkor a betegek 5 éves túlélése több mint 98%-os.

A vérképző őssejtek átprogramozásával a szervezet folyamatosan gyárthatja a T-sejteket a daganatok ellen.

Az endometriosis krónikus betegség, melyre a méhnyálkahártyához ha­sonló szövet méhüregen kívüli előfordulása jellemző. A reproduktív korú nők mintegy 10%-át érinti, ami ma Magyarországon 200 000, világszerte körülbelül 190 millió nőt jelent. Az endometriosist jóindulatú betegségnek tartjuk, egyes tulajdonságai mégis rosszindulatú sajátosságot mutatnak. Az endometriosis és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat he­terogén jellegű, daganattípusonként eltérő kockázati profilokat mutat. Klinikai szempontból leginkább a petefészekrák-kockázat felmérésében van gyakorlati jelentősége.

 A közlemény célja, hogy rámutasson a magas rizikójú HPV-típusok egy­mástól különböző rákkeltő hatására. A leggyakoribb és legagresszívebb 16-os és 18-as fajta mellett felhívjuk a figyelmet a többi hr (high-risk) típus veszélyére és jelentőségére, továbbá hangsúlyozni kívánjuk a közismerten fontos méhnyakrák-megelőzési stratégiák (pl. a védőoltás) széles körű al­kalmazásának fontosságát.

A molekulárisan célzott, daganatellenes biológiai terápiák száma rohamosan növekszik, a klasszikus citosztatikumokhoz képest antineoplasztikus effekti­vitásuk szelektívebb, és számos, szokatlan nem kívánt hatásuk lehet; többek között immunrendszeri elváltozásokat, endokrinopátiákat és cukorbetegséget okozhatnak. A biológiai hatóanyagok mintegy harmadát érintő diabetogén effektust időben fel kell ismerni, mivel a normoglikémia fenntartása az aktív onkoterápia hatékonyságának és a beteg jó életminőségének is feltétele. A cél­zott antineoplasztikumok használatának terjedése várhatóan új kihívásokat teremt, a specifikus mellékhatások hatékonyabb menedzseléséhez feltétle­nül ajánlott az onkológusok, diabetológusok és az endokrinológusok szoros együttműködése és az onkodiabetológiai szemléletmód elsajátítása.

Az emlőrák kezelésében használt egyik legfontosabb hatóanyag titokzatos módon növelheti a méhdaganat kialakulásának kockázatát – ennek miértjét sikerült most megválaszolni.

A PD-1, LAG-3 és TIM-3 ellenőrzőpontok blokkolása ígéretes eredményeket mutatott terápiarezisztens betegeknél.