Az immunellenőrzőpont-gátlók megjelenése jelentős áttö­rést hozott a szolid tumorok kezelésében, különösen a nem kissejtes tüdőrák, a melanóma, a vesesejtes karcinóma és a húgyhólyagdaganat terápiájában. E szerek alkalmazása azonban új típusú mellékhatásprofil megjelenésével járt együtt, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek a pulmonális szövődmények. A leggyakoribb és legsúlyosabb ilyen szövőd­mény az immunterápia indukálta pneumonitisz, mely potenciálisan életet veszélyeztető állapot. A klinikai tünetek gyakran nem specifikusak, és más légúti vagy infekciós kórképeket utánozhatnak, ami diagnosztikai kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A gyors felismerés, a differenciáldiagnosztika és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a terápia folytatható­sága és a beteg biztonsága szempontjából. A jelen közlemény célja a pulmonális immunkapcsolt mellékhatások részletes ismertetése, klinikai és radiológiai jellemzőinek bemutatása, valamint az aktuális kezelési ajánlások áttekintése.

Magy Onkol 69:509-513, 2025

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran más légzőszervi kórkép társbe­tegsége. A két betegség egyidejű fennállása (overlap szindróma) magasabb morbiditáshoz és mortalitáshoz vezet. Az OSA korai felismerése és kezelése javíthatja az alvást, az életminőséget és a betegségek kimenetelét.

Az autoimmun pancreatitis (AIP) a krónikus pancreatitis ritka formája, amely gyakran elzáródásos sárgaságként jelentkezik a pancreasban észlelhető térfoglaló terimével vagy anélkül. Szövettanilag limfocitás-plazmasejtes beszűrődés és fibrózis mutatható ki, valamint a szteroidra adott gyors terá­piás válasz jellemzi. Az AIP két fő típusa az 1-es vagy limfocitás-plazmocitás sclerotizáló pancreatitis (LPSP) és 2-es vagy idiopathiás ductuscentrikus pancreatitis (IDCP).

Magyarországon 2022 óta kijelölt centrumokban elérhető a neuroendokrin tumorok radioligand terápiája. Az irányelvek, szisztémás terápiás lehetősé­gek áttekintésével szeretnénk segítséget adni a 177Lu-DOTATATE-kezelés indikációjának meghatározásához.

A gyógyszerek által okozott tüdőbetegségek heterogén csoportot alkotnak, melyeknek hátterében többféle gyógyszercsoport állhat. Az intersticiális tüdőbetegségek kialakulásában egyre gyakrabban mutatható ki valamilyen gyógyszertoxicitás, és a potenciális kiváltó szerek listája sajnos egyre bővül.

A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

Az előző néhány évben egyre inkább előtérbe került a metasztatikus vesetumor másodvonalas kezelése cabozantinib alkalmazásával első vonalas TKI-t követő progresszió esetén. Esetismertetetésünkben kétoldali policisztás, állandó dialízisre szoruló 47 éves férfi esetét mutatjuk be. A kórtörténetben kezdetben egyoldali nephrectomia szerepeltmalignitás miatt, majd a beteg progrediáló szisztémás nyirokcsomó disszemináció miatt TKI-t, illetve további progresszió miatt cabozantinibot kapott.

A szerzők egy idős beteg bőrén kialakult recidiváló laphámrákjában alkal­mazott cemiplimabkezelés hatásosságáról számolnak be. Tizenegy széria cemiplimabterápia mellett szövődmény, immunmediált mellékhatás nem jelentkezett, klinikailag a betegség parciális remisszióba került.