Hosszabb progressziómentes túlélést eredményezett a pomalidomiddal kiegészített talquetamab-daratumumab terápia egy fázis III. klinikai vizsgálatban.

Egy új megközelítés kulcs a neuroproteaszómák helyreállítása, amellyel meggátolható a tau-aggregátumok képződése.

Barcelonai kutatók teljes monoklonális antitestek helyett antitest-fragmentumok alkalmazásával csökkentették a vérzéses események gyakoriságát.

A fázis III. ORATORIO-HAND klinikai vizsgálat eredményei szerint jelentősen lassítja a hatóanyag a funkcióvesztést még előrehaladott primer progresszív sclerosis multiplexben is.

Csökkentette a gyulladást és mérsékelte a sclerosis multiplex progresszióját a testmozgás hatására képződő irizin.

Az obezitás krónikus, progresszív, visszatérő, de kezelhető komplex beteg­ség, amely a testzsír kóros mértékű felszaporodásával és diszfunkciójával jár. A diszfunkcionális zsírszövetben kialakuló enyhe, krónikus gyulladás metabolikus, kardiovaszkuláris, biomechanikai és pszichoszociális követ­kezményei jelentősek. Fontos, hogy ma már nemcsak a testtömegindex, hanem a testösszetétel, a zsigeri elhízás mértéke, a társuló betegségek, a szövődmények és a funkcionális állapot is értékelendő a terápiás stratégia megválasztásához. Jelen közlemény áttekinti az obezitás epidemiológiáját, patofiziológiáját, annak elsősorban endokrin és genetikai okait, az obezitás legfontosabb endokrinológiai következményeit, valamint a jelenleg rendel­kezésre álló kezelési lehetőségeket.

A PDE5-gátlók és a SERM-ek kombinált használata hatékony lehet a fájdalmas péniszgörbületet okozó betegség terápiájában.

Jó eredményeket mutatott a transzkraniális temporális interferencia stimuláció (TIs) korai és középsúlyos betegségben szenvedőknél.

Két, eredetileg onkológiai felhasználásra engedélyezett hatóanyag alacsony dózisban képes gátolni a bélhám kóros stresszválaszát, elősegítve a barrier természetes regenerációját.

A pszichológiai stressz és a daganatos betegségek közötti kapcsolat a közbeszédben gyakran oksági narratívaként jelenik meg, azonban ezt a jelenlegi tudományos evidenciák nem támasztják alá. Epidemiológiai és prospektív kohorsz­vizsgálatok alapján a pszichológiai stressz önálló karcinogén tényezőként nem igazolható, és populációs szinten nem mu­tatható ki konzisztens összefüggés a stressz és a daganatok incidenciája között. Egyes pszichoszociális tényezők – így a maladaptív coping stratégiák vagy a tartós distressz – mér­sékelt, nem konzisztens kapcsolatot mutathatnak bizonyos klinikai kimenetelekkel (pl. túlélés, kiújulás), azonban ezek az eredmények heterogének és módszertani korlátokkal terheltek. A pszichoonkológiai intervenciók igazoltan csök­kentik a pszichés distresszt és javítják az életminőséget, miközben a daganat biológiai progressziójára gyakorolt köz­vetlen kauzális hatásuk nem bizonyított. Ennek megfelelően a pszichoszociális ellátás klinikailag indokolt, a biológiai oksági narratíváktól egyértelműen elhatárolva.

Magy Onkol 70:161-167, 2026