Prof. Dr. Péter Ferenc cikkei

A dehidroepiandroszteront (DHEA), annak szulfát formáját (DHEAS) és az androszténdiont (A4) főleg a zona reticularis választja el, melyek − a dihidrotesztoszterontól (DHT) és a tesztoszterontól (T) eltérően − gyenge androgén hatásúak, kisebb kötődési affinitással rendelkeznek az androgénreceptorokhoz. A gyermekkor fiatalabb éveiben kis mennyiségű DHEA és A4 termelődik. Átlagosan 6−8 éves korban nő meg a DHEA-képződésben közvetlenül szerepet játszó 17,20- liáz aktivitás, ezzel egyidejűleg fokozódik az androgének elválasztása (adrenarche), mintegy két évvel megelőzve a hypophysis–gonád tengely aktiválódását (gonadarche). Az adrenális androgének szintjének ezen emelkedése a gyermekek nagy többségénél nem jár külső következményekkel.

Az évekig tartó naponkénti injekciós kezelés nehezíti a beteg-együttműködést. A nem megfelelő compliance rontja a terápiás eredményt. A compliance javulása várható továbbá a hetente egyszer (vagy ritkábban) adandó, elhúzódó hatású GH-készítmények bevezetésétől. Újabban az együttműködés objektív ellenőrzése is lehetővé vált elektronikus adatrögzítő penbe történt beépítésével.

A géntechnológiával korlátlan mennyiségben előállítható rekombináns növekedési hormonnal végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy a GH nemcsak növekedésihormon-hiányos gyermekek kórosan alacsony termetét rendezi, hanem egyéb kórállapotokban is képes javítani a növekedési sebességet.