A Pathlight nevű eljárás rendkívül kis mennyiségű tumoreredetű DNS-t is nagy pontossággal képes azonosítani a vérben.

 Cél: A tumorhipoxia meghatározó szerepet játszik a tumor­progresszió és az áttétképződés elősegítésében. A hipoxiás adaptáció központi szabályozója a hipoxia által indukálható faktor-1 (HIF-1), amely számos, malignus fenotípust támogató gén transzkripcióját irányítja. Bár a HIF-1 vonzó terápiás célpont, monoterápiás gátlása klinikai vizsgálatokban nem bizonyult hatékonynak, ami kombinált kezelési stratégiák iránti igényt vetett fel. A jelen tanulmány célja hipoxiacélzott kombinált terápiák fejlesztése volt emlő- és petefészekrákok esetében.

Módszerek: In vitro és in vivo hipoxiamodellekben vizs­gáltuk az akriflavin, mint HIF-1-gátló, paklitaxellel és egy epiteliális-mezenhimális átmenetet célzó szerrel alkotott kombinációit.

Eredmények: Az akriflavin jelentős antiproliferatív hatást mutatott, különösen tripla-negatív emlőrák-sejtvonalakon. Az akriflavin-paklitaxel kombináció szinergista tumornöveke­dést és áttétképződést gátló aktivitást eredményezett, amely rolipram alkalmazásával tovább fokozható volt.

Következtetések: Eredményeink alátámasztják a HIF-1-gátlá­son alapuló kombinált terápiák klinikai relevanciáját, valamint a HIF-1- és immunellenőrzőpont-gátlás együttes alkalmazá­sának biológiai racionalitását.

Magy Onkol 70:180-182, 2026

A nagy méretű, rosszul oldódó molekula tartósabb hatást tud kifejteni egy hordozóenzimet használó új eljárással.

A sacituzumab govitecan és pembrolizumab kombinációja hosszabb progressziómentes túlélést eredményezett az eddigi kezeléseknél.

A széles körben alkalmazott koleszterincsökkentő hatóanyagról kiderült, hogy hatékonyan alkalmazható a tripla negatív emlőrák kiújulása ellen.

Cél: Alacsony kockázatú, korai invazív emlőrák miatt konzer­vatívan operált nőbetegek posztoperatív nagy dózisteljesít­ményű, szövetközi gyorsított sugárkezelése hatékonyságának és biztonságosságának vizsgálata.

Módszerek: 2018 decembere és 2024 decembere között 28 beteget vontunk be prospektív, nem randomizált, szekven­ciális klinikai vizsgálatunkba. A daganatágy sugárkezelését az eltávolított daganat helyére beültetett vékony műanyag katéterek segítségével végeztük, melyekbe kisméretű, nagy dózisteljesítményű Ir-192 sugárforrást juttattunk. A dóziselő­írás: 4×6,25 Gy (összdózis: 25 Gy) vagy 3×7,45 Gy (összdózis: 22,35 Gy) volt, két egymást követő munkanapon belül.

Eredmények: A 60 hónap (9–84 hónap) medián követési idő során 2 betegnél (7,1%) helyi kiújulást tapasztaltunk, 1 beteg (3,6%) májáttétek következtében, míg 1 másik beteg (3,6%) második primer tumor miatt hunyt el. A helyi daganatmen­tesség 5 éves valószínűsége 93,7% (95% CI: 88,1–99,4) volt. Késői mellékhatások közül grade 1 fibrotikus tömöttséget 6 betegnél (21,4%) és grade 1 fájdalmat 2 betegnél (7,1%) észleltünk. Grade ≥2 késői mellékhatásokat nem tapasztal­tunk. A kozmetikai eredmény kiváló (14 beteg, 50%) vagy jó (14 beteg, 50%) volt.

Következtetések: A korábban alkalmazott szövetközi kezelé­sek 5 napos időtartama biztonságosan tovább csökkenthető 2 napra, ami a betegek számára is kedvezőbb.

Magy Onkol 70:15-20, 2026

A módszer a célzott teszteknél több olyan beteget képes azonosítani, akik várhatóan jól reagálnak a PARP‑gátló daganatellenes kezelésekre.

Kínai kutatók szerint alapvetően alakíthatja át az emlőrák kezelési protokollját az MRD alapú utánkövetés elterjedése.

Az ATR és a PKMYT1 egyidejű gátlása sejthalált váltott ki az Rb1-hiányos tripla negatív emlőrák modellekben.

A ligand-dependens korepresszor módosítása vagy felszabadítása aktiválja az antigén-prezentációt, és megnyitja az utat a hatásos immunterápia előtt.