Különösen idősek körében a rendszeres napi tevékenységek csökkentik a depressziós tüneteket és a fájdalmat.

A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Sjögren‑szindrómának legalább két immunológiailag elkülöníthető típusa létezik.

A NOD2 gén mutációi régóta ismertek, mint a Crohn‑betegség kockázati tényezői, de eddig nem volt világos, hogyan járul hozzá ez a gén a bél immunológiai egyensúlyához.

A folyamatos, alacsony intenzitású ultrahang csökkenti a gyulladásos állapotot jelző markerek szintjét és elősegítheti a sérült ízületek gyógyulását.

A leflunomid és a hidroxi-klorokin kombinációja hatékony és megfizethető kezelési lehetőséget kínál a betegség szisztémás aktivitással járó formájában.

Az új 4‑OI nevű hatóanyag alkalmazása új terápiás lehetőséget jelenthet a rheumatoid arthritis kezelésében.

A természetes bőrszövet szerkezetéhez hasonló, módosított sejtek által termelt anyag immunreakció kockázat nélkül segíti a sebgyógyulást.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

A funkcionális bélbetegségek jelentős életminőség-romlással járnak. A kró­nikus hasi fájdalom, a puffadás, valamint a székelési zavarok nagymér­tékben befolyásolják a mindennapi aktivitást, a munkavégzést és a társas kapcsolatokat. A stressz és az emésztőrendszeri tünetek között gyakran kétirányú kapcsolat figyelhető meg: a stressz fokozza a gasztrointesztinális tüneteket, míg a tartós tünetek további pszichés terhelést okoznak. Ez a circulus vitiosus (ördögi kör) jelentős szerepet játszik a funkcionális táp­csatornai betegségek krónikussá válásában.

A deréktáji fájdalom a leggyakoribb mozgásszervi betegség, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. Az esek legnagyobb részében rövid idő alatt megszűnik, akár kezelést sem igényel. Azonban ha krónikussá válik, kezelésében a biopszichoszociális megközelítés hozhat eredményt, amely teammunkában valósítható meg.