Dr. Csillag József cikkei

Mi kell a klinikum tanulásához?

Kellenek betegek, kellenek könyvek, és kell iskola. Ezek közül csak a betegek tökéletesek (=100%). Valódi beteg emberek. Ha meg nem betegek, csak annak hiszik vagy mutatják magukat, akkor éppen ebben tökéletesek. A tankönyvek olyanok, amilyenek. Se az emlékeim, se a mostani hallgatók véleménye szerint nincs köztük olyan, amely 100%-osnak lenne mondható. És az iskola? Egyrészt az egyetemről mint tanintézményről van szó, másrészt gondolkodásmódról, szellemi hagyományról, példaképül szolgáló egyéniségekről. De tekinthetünk erre nagyon gyakorlatiasan is: még az elektronikus eszközök korában is szükség van valakire, aki segít kapcsolatot teremteni a betegen tapasztaltak és a könyvben leírtak között („itt hallani azt a hangjelenséget, amelyet a könyv crepitatiónak nevez”). Ki becsülné 100%-osra a hazai orvosképzést?

Mi következik mindebből? Az, hogy a nyári gyakorlat alatt minden alkalmat meg kell ragadni a betegekkel való foglalkozásra, hiszen egyedül ők tökéletesek. S van még két további szempont. Egyfelől nyáron, a szabadságolási időszakban zaklatott az osztályok működése, nem biztos, hogy a legjobb oldalunkat mutatjuk. Miért is nem tantermi előadások vannak ilyenkor? Ahhoz „csak” egy professzor kell. Másfelől a közkórházi betegek (a heti többszöri tantermi gyakorlattal kifárasztott egyetemi klinikai betegekkel szemben) többnyire készséggel állnak rendelkezésre, örülnek az érdeklődésnek, és ritkán veszik tolakodásnak a fizikális vizsgálatot.