hirdetés

Betegtájékoztató

Magas vérnyomás (hipertónia)

A vérnyomást nemcsak akkor tekintjük magasnak, amikor fejfájást, szédülést, fülzú­gást vagy egyéb panaszokat okoz, hanem már akkor, ha észrevétlenül megterheli a szívet és az ereket, s ezzel hosszú idő alatt károsíthatja a szív, az agy, a vese vagy a szem vérkeringését. Amíg ilyen szövődmények nincsenek, addig a hipertónia ki­tűnően kezelhető.

hirdetés

Vérnyomáson majdnem mindig a ve­rőerekben – artériákban – a vér ál­tal az érfalra kifejtett nyomást értjük. (A visszerekben – vénákban – uralko­dó sokkal kisebb nyomást nem szok­ták mérni az orvosok.) Az artériás vérnyomás mérésekor két értéket kell meghatározni. A felső érték, az ún. szisztolés vérnyomás a szívverés által keltett pulzushullám érkezésekor mér­hető, az alsó pedig, az ún. diasztolés vérnyomás, azt fejezi ki, hogy med­dig csökken a nyomás két pulzushul­lám között. Mindkét érték lehet kóros, együtt vagy külön-külön.

A vérnyomás részben a szívműkö­déstől, részben a verőerek ellenállásá­tól függ. Minél több vért lök a szív az erekbe, és minél szűkebbek a verőerek, annál magasabb a vérnyomás, s annál nagyobb megterhelésnek van kitéve mind a szív, mind az erek fala.

A magasvérnyomás-betegséget maga a beteg hosszú éveken át észre sem ve­szi. Ezekben az években alakulnak ki fokozatosan azok az érfali elváltozá­sok, amelyek majd jóval később szív­infarktushoz, szélütéshez, végtagi ar­tériás szűkülethez, vesebetegséghez, látásromláshoz vezethetnek. Időskor­ban sokkal gyakoribb a hipertónia, mint a korábbi életszakaszokban, de az idősek magas vérnyomása nem az öregedés szükségszerű velejárója, ha­nem betegség, amelyet kezelni kell.

A magas vérnyomás felismerése

A gyermekek évenkénti orvosi ellenőr­zésének elmaradhatatlan része a vér­nyomás mérése. A fiataloknak legalább kétévente, a középkorúaknak és az idősebbeknek legalább évente egyszer meg kell méretniük a vérnyomásukat. Ha magas vagy ingadozó a vérnyomás, illetve ha fennáll valamilyen „kocká­zati tényező” – pl. hasi elhízás, ma­gas koleszterinszint vagy cukorbeteg­ség –, akkor az orvos ennél gyakoribb vérnyomásméréseket ajánl, az utóbbi időben egyre többször otthoni vérnyo­másmérő beszerzését is javasolja.

A hagyományos vérnyomásmé­rés abból áll, hogy a felkarra helyezett „mandzsetta” felpumpálásával a karban leállítják a vérkeringést, majd a levegő kiengedésével fokozatosan csökkentik a mandzsetta nyomását, és a nyomásmérő higanyoszlopa megmu­tatja, hogy a véráramlás mekkora nyo­másnál indul be (felső érték) és mek­koránál válik egyenletessé (alsó érték).

Normális (ideális) vérnyomásnak a 120/80 higanymilliméter (Hgmm) alatti értékeket tekintik az orvosok. Magas vérnyomást megelőző állapot­ról (prehipertóniáról) akkor beszél­nek, ha a felső érték 120 és 140 Hgmm közé, az alsó érték pedig 80 és 90 Hgmm közé esik. A hipertónia első stádiuma 140–160 Hgmm-es felső, il­letve 90 és 100 Hgmm közötti alsó vérnyomásértéket jelent; súlyos, 2. stá­diumú hipertónián pedig a 160 Hgmm fölötti felső és 100 Hgmm fölötti alsó vérnyomásértékeket értjük.

 

A vérnyomás percről percre változ­hat (pl. hirtelen stressz miatt), függ­het a napszaktól, a fizikai aktivitástól, a testhelyzettől is. A magas vérnyomás diagnózisához egy mérés nem elég, különösen nem akkor, ha a mérési eredmények ingadozók. Nem ritkaság, hogy csak a rendelői mérések adnak kóros eredményt („fehérköpeny-hiper­tónia”), vagy fordítva, a mindennapi élet stresszhatásai magas vérnyomást okoznak, de ezt a rendelői mérés nem mutatja ki („álcázott hipertónia”). Ilyenkor otthoni vérnyomásmérések vagy 24 órás vérnyomás-ellenőrzés („monitorozás”) segítségével lehet fel­állítani a diagnózist.

A hosszabb ideje lappangó vagy nem megfelelően kezelt magasvérnyomás-betegség kivizsgálásába az esetleges érelváltozásokat, szervkárosodásokat kimutató műszeres és laboratóriumi vizsgálatok is beletartoznak.

A magas vérnyomás okai

Felnőttkorban a magas vérnyomás legtöbbször nyilvánvaló szervi ok nél­kül, fokozatosan alakul ki (elsődleges vagy esszenciális hipertónia). Növe­li ennek kockázatát pl. az idősebb kor, az örökletes családi hajlam, a túlsúly vagy elhízás, a dohányzás, a konyha­sóban gazdag táplálkozás és a stressz. Ha azonban gyermekkorban vagy hir­telen jelenik meg a súlyos hipertónia, akkor a másodlagos magas vérnyomás lehetőségére is gondolni kell.

Másodlagos hipertóniát sokféle be­tegség okozhat. Ezek közé tartoznak különböző vesebetegségek, pajzsmi­rigyproblémák, a mellékvese daga­natai, veleszületett érfejlődési rend­ellenességek, valamint az alvás alatti légzéskimaradás (obstruktív alvási apnoé). Gyógyszerek is kiválthatnak másodlagos magas vérnyomást (lásd a keretes betétet, balra). Jelentősen emeli a vérnyomást a mértéktelen al­koholfogyasztás és több kábítószer (pl. kokain, amfetaminok).

Az elsődleges és a másodlagos magas vérnyomást nagyon fontos elkülöníte­ni egymástól, mert eltérő a kezelésük: elsődleges hipertónia esetén a tünet ke­zelése – tehát a vérnyomáscsökkentés – áll a középpontban, a másodlagos hi­pertóniák terápiájában viszont a kiváltó ok megszüntetése a cél.

 A magas vérnyomás kezelése

Az újonnan jelentkező, nem súlyos hipertónia vagy hipertóniát megelő­ző állapot kezelésére elsősorban élet­mód- és étrendváltoztatást javasolnak az orvosok. Ennek főbb célkitűzéseit a keretes betétben (jobbra lent) sorol­tuk fel. A táplálkozás és az életmód megváltoztatása néhány hét vagy né­hány hónap alatt meghozhatja a kívánt eredményt. Ha azonban nem hozza meg, akkor a betegnek meg kell barát­koznia a tartós, mindennapos gyógy­szerszedés gondolatával. Előrehala­dott magasvérnyomás-betegségben a gyógyszeres kezelés biztosan nem nélkülözhető.

A kezelés során az ideális vérnyomás (<120/80 Hgmm) elérésére kell töre­kedni, de nem mindenáron. A mini­mális cél az lehet, hogy a vérnyomás ne emelkedjen 140/90 Hgmm fölé (ha 60 évesnél fiatalabb a beteg), illetve 150/90 Hgmm fölé (ha a beteg már el­múlt 60 éves). Vesebetegség vagy cu­korbetegség fennállásakor különösen fontos az erélyes és következetes vér­nyomáscsökkentő kezelés.

A vérnyomáscsökkentő szerek leg­fontosabb csoportjai: a vízhajtók (pl. hidroklorotiazid); a vese hormonjának vérnyomásemelő hatását gátló gyógy­szerek: ún. ACE-gátlók (pl. ramipril) és angiotenzinreceptor-blokkolók (pl. valsartan); a kalciumcsatorna-gátlók (pl. amlodipin); valamint a béta-blok­kolók (pl. carvedilol). Egyszerűbb ese­tekben az orvos egy gyógyszerrel kezdi a kezelést, s ha az maximális adagban sem elég hatásos, akkor vagy másik szerre vált, vagy a kezdetben adott ké­szítményt másik gyógyszercsaládba tartozóval egészíti ki.

 A súlyos hipertónia kezelésében ma már inkább szabály, mint kivétel a kombinációs kezelés. A többféle vér­nyomáscsökkentő gyógyszer szedésére kényszerülő betegek számára egyszerűbb, pontosabb és ezért hatásosabb terápiát tesznek lehetővé a nagy vá­lasztékban rendelkezésre álló fix dó­zisú gyógyszer-kombinációk. Ezek is, mint a többi vérnyomáscsökkentő, csak receptre kaphatók, és szigorúan be kell tartani az adagolásukra vonat­kozó előírást, mert nemcsak a magas vérnyomás, hanem a túlzott vérnyo­másesés is veszélyes lehet.

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.