Az agresszív gyermekek felismerése és segítése
Egy új kutatás szerint a családi bevétel, a szülők képzettsége és az apa serdülőkori antiszociális viselkedése egyaránt szerepet játszik az utód gyermekkori fizikai agresszivitásának kialakulásában.
A szerzők azt javasolják, hogy a gyermekorvosok és védőnők már a terhesség és a korai gyermekkor alatt a családlátogatások során mérjék fel a családi kockázatokat és a prevenciós beavatkozások lehetőségeit.
A JAMA Network Open-ben 2018. decemberben online megjelent dolgozat szerint a gyermekek az első 2 életévük során kezdenek fizikailag is agresszívak lenni, az agresszivitás csúcspontja a 2-4 éves kor közé esik. Dr. Richard E. Tremblay professzor emeritus (Department of Pediatrics and Psychology, University of Montreal) és munkatársai mutatták ki először, hogy a fizikai agresszivitás csúcspontja nem 20 éves, hanem 3 éves korban van, és számos preventív beavatkozás lehetséges a korai gyermekkorban. (Ezért a felfedezésért dr. Tremblay 2017-ben elnyerte a Stockholm Prize in Criminology díjat). Ez a fizikai agresszivitás még az iskolás kor előtt folyamatosan enyhül, de a gyermekek egy kis hányadánál fennmarad, és nem csak a későbbi gyermekkorban, hanem serdülőkorban is tapasztalható.
Ez a magatartás serdülő- és felnőtt korban számos negatív következménnyel jár, növekszik az iskolai problémák és az erőszakos bűnözés száma, nő az alkohol- és kábítószer függőség, és nagyon romlik a szociális beilleszkedés. A Quebeck Longitudinal Study of Child Development (QLSCD) vizsgálatban 1997-ben és 1998-ban a kanadai Quebeck tartományban született 2223 újszülött sorsát követték. Erre a feladatra kiképzett „asszisztensek” (rendszerint az anyák) figyelték a gyermekeket 5 hónapos koruktól 1,5; 2,5; 3,5; 5; 6 és 8 éves korukig. Számos családi kockázati faktorra is rákérdeztek. A gyermekek magatartását 6, 7, 8, 10, 12 és 13 éves korukban az iskolai tanárok mérték fel. A gyermekek 10, 12 és 13 éves korukban maguk is beszámoltak viselkedési problémájukról. Az anyák átlagosan 80,9%-ban, a tanárok 45,7%-ban, a maguk a gyermekek pedig 57,9%-ban válaszoltak a kérdésekre.
A fizikai agresszivitás fogalma a „harcolni”, a „fizikailag megtámadni a többieket”, a „más gyermekeket megütni, megrúgni” fogalmakat takarta. Fokozatai a Likert-típusú skála szerint a következők voltak: soha (1 pont), néha (2 pont), gyakran (3 pont).
A kutatók megpróbálták megtalálni azokat a mozzanatokat a gyermek fejlődésében, melyek következtében a viselkedési zavar kialakulhat. A résztvevők adatait akkor vonták be az összesítésbe, ha 10-16 megfigyelés során rögzített adatok rendelkezésre álltak. A 2223 résztvevő 51,2%-a fiú, 91,2%-a fehér etnikumú volt. A várakozásoknak megfelelően jelentős eltérés volt a fiúk és a lányok között, a lányoknál kisebb mértékű volt az agresszió, és a tanárok szerint kevesebb variáció fordult elő. Az összes adatot figyelembe véve, a fiúk és lányok fizikai agressziójának gyakorisága a 1,5 és 3,5 éves kor között növekedve 3,5 éves korban érte el csúcspontját, majd a gyermekek 13 éves korára jelentősen csökkent. A születés utáni 5. hónapban végzett felmérés szerint a családi tényezők igen jelentős mértékben befolyásolták az agresszív viselkedés kockázatát. Ilyen tényező volt a szülők képzettsége, a családi bevétel nagysága, az anya vagy apa depressziója , a szocioökonómiai helyzet, a testvérek száma a gyermek születésekor és 17 hónapos korában, és az apa serdülőkori esetleges antiszociális viselkedése. E tényezők hátrányos volta lányoknál egyértelműen jelezte a serdülőkori, felnőttkori problémák magas kockázatát és azt is, hogy e lányok gyermekeinél is hasonló problémákra lehet számítani. „Náluk egyértelműen szükség van támogatásra”- jelentette ki Dr. Tremblay. Az anyák, a tanárok és a gyermekek értékelése igen egybehangzó volt.
A fiúk 6,0%-a tartozott a magas kockázati csoportba, náluk a születés utáni 5. hónapban történt felmérés szerinti kedvezőtlen családi állapotok nagyon magas kockázatot jelentettek. Esetükben -a magas kockázatú lányokkal ellentétben- diszkrepancia volt az anyai értékelés, a tanári vélemény és az gyermek saját önértékelése között: az anyák a fiúk viselkedését inkább normálisan tartották, és e gyermekek agresszív viselkedése az iskoláskor kezdetén fokozódott. A kutatók is belátták, hogy elég nehéz objektív vélemény szerezni a gyermek első 5 hónapjáról egy anyától, különösen, ha nem történt védőnői gondozás, illetve az apa nem vett részt a felmérésben.
"A gyermekorvosnak és a védőnőnek fel kellene figyelnie a kockázatos családokra, és figyelemmel kellene kísérni a családot a gyermek iskolába lépéséig” – fogalmazott idealista módon Dr. Tremblay. Az agresszív gyermeknek korán kell a segítség, de nem csak az óvodában, hanem az általános iskola fölsőbb osztályiban is figyelni kellene a gyermekekre.
Dr. Scott Benson (gyermek-pszichiáter, Pensacola, Florida) szerint bár a tanulmány érdekes, de a benne foglaltakat már korábban is tudtuk. Tudjuk, hogy vannak bizonyos kockázati faktorok, melyek miatt a gyermek erőszakossá válik, de a szülőket is oktatni kellene, ami nem könnyű feladat.
Forrás:
