EKG-elemzés - Bradycardia változó P-R intervallummal

Egy 77 éves nő egy hete állt kórházi kezelés alatt pitvarfibrillációval és szapora kamrai ritmussal társult akut tüdő-oedema miatt. Kórelőzményében enyhe rheumás mitrális billentyű betegség, gyakori pitvari extrasystolia, valamint gyakori pitvarlebegéses és pitvarfibrillációs epizódok szerepeltek. Hypertoniás volt, lipidszintjei meghaladták a normálértéket, több kis stroke-on, valamint emlőrák miatti mastectomián esett át.

Digoxin, diuretikumok, kálium, warfarin és simvastatin alkalmazása gyors javulást hozott. Emellett amiodaron (naponta 33300 mg) adagolása kezdődött a pitvarfibrilláció kiújulásának megelőzésére. Az alábbi EKG-felvétel a kórházi tartózkodás 7. napján készült, amikor lassú érverést észleltek.

Az EKG elemzése.

Percenként 42-es frekvenciájú szabályos ritmus észlelhető. A QRS-komplexusok a praecordialis átmenet késésétől eltekintve normálisak. Az anterolateralis elvezetésekben a T-hullámok invertáltak és nagyon szélesek, ami a Q-T intervallum megnyúlását eredményezi.

A ritmus mechanizmusa első megtekintésre bizonytalan, mert úgy tűnik, hogy egyes komplexusokhoz tartozik normális P-hullám, míg másokhoz nem. A további tanulmányozás viszont azt mutatja, hogy mindegyik QRS-komplexushoz tartozik P-hullám, de változó időbeli összefüggésben. A P-R intervallum a „normális” és a „nagyon rövid” között váltakozik; egy esetben még negatív érték is előfordul (a negyedik komplexusban a P-hullám a QRS-t követi). A P-hullám QRS-hez való viszonya nem véletlenszerű. Valójában a P-hullám az első két ütésben közeledik a QRS-komplexus felé, azután a harmadik ütésben távolodik tőle, majd a negyedik ütésben túljut rajta, az ötödik és hatodik ütésben megint előtte látható, végül a hetedik ütésben ismét közelebb kerül hozzá. Tehát a P-hullámok 1:1 arányban kapcsolódnak a QRS-komplexushoz, de látszólag az impulzus egyik helye sem vezérli a másikat.