EKG-elemzés - Cardioversio utáni esetleges AV disszociáció

Egy 62 éves férfi súlyosbodó pangásos szívelégtelenség miatt került kórházba. Kórelőzményében 4 éve tartó diabetes mellitus, időnkénti pitvari ritmuszavar, alsó végtagi visszatérő cellulitis és alkoholizmus szerepelt. Felvételekor mérsékelt jobb- és balszívfél-elégtelenséget, 90–100/perc kamrai frekvenciával átvezetődő pitvari lebegést és mitrális regurgitáció hangos zörejét észlelték. Gyógyszeres kezelése glyburid, furosemid, amlodipin és folsav adagolásából állt.

A beteg állapota lassan javult, de a pleurális folyadékgyülem és a hypoxaemia sómegszorítás és nagyobb adag furosemid ellenére is fennmaradt. A cardioversio nem alakította át a pitvari lebegést 1:1 átvezetésű stabil sinus-ritmussá, ehelyett szabálytalan ritmus jelent meg és AV disszociáció vetődött fel. A beteg ebben az időszakban nem szedett digoxint. EKG-felvételét lásd alább.

Az EKG elemzése. A kamrai ritmus irreguláris, de nem irregulárisan. A QRS-komplexusok hármas csoportokba rendeződnek, amelyeket nagyjából 1,60 mp hosszúságú szünetek választanak el. A kamrai frekvencia az egyes csoportokon belül percenként 65 körül van, az átlagos frekvencia 52/perc.

A P-hullámok QRS-komplexusokhoz való viszonya ismétlődő jellegű. A szünetek alatt a P-hullám a következő csoportot közel 0,60 mp időközzel előzi meg. A csoporton belül a P-hullámok csökkenő intervallumokkal követik a három QRS-komplexust (0,28 mp, 0,19 mp, 0,12 mp). A pitvar–kamra arány egészében 4:3. Feltéve, hogy mindegyik P-hullám az őt követő QRS-komplexushoz „tartozik”, a P–R intervallumok fokozatosan hosszabbodnak (0,60 mp-ről 0,68 mp-re, majd 0,72 mp-re), melyet egy ütésnyi teljes blokk követ.