Szív-érrendszeri betegségben szenvedő betegek fittségét javíthatja egy nem invazív, fülre csíptethető elektromos stimulátor.

Még drasztikus fogyást követően is legalább két-három évre van szükség, hogy a gyulladáscsökkentő funkciók teljes mértékben helyreálljanak.

A bankolási tevékenységek változása indikatív lehet a kognitív képességek alakulására.

A közösségben szerzett tüdőgyulladással kórházba került betegek halálozása alacsonyabb volt azitromicin és béta-laktám kezelés mellett, mint a doxiciklinnel kiegészített béta-laktám kezelés mellett.

A betegek 80%-a kényelmesnek találta használatát, csak 2%-uknál jelentkezett diszkomfort érzet.

A Nageotte-nóduszok farmakológiai megcélzása lehet ígéretes új megközelítés a diabéteszes neuropátiás végtagfájdalom fájdalom kezelésében.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) megerősítette, hogy a finaszterid egyik lehetséges mellékhatásaként öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok jelentkezhetnek.

Számos PSMA-alapú nyomjelzőt használnak a prosztatarák diagnosztikai
képalkotására, de hiányzik a több ligandum átfogó összehasonlítása. E vizsgálat
célja az volt, hogy összevesse a fiziológiás csontfelvételt és a PSMAnyomjelző
felvételét az általánosan ajánlott referenciarégiókban három
különböző PSMA-ligandummal, prosztatarákos betegekben.

A születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, melynek hatásá­ra az idősek aránya világszerte fokozatosan emelkedik. Az öregedés során a hipotalamusz-hipofízis tengely működése módosul, ezáltal az endokrin és a metabolikus folyamatok többrétű változása észlelhető. A fiziológiás és patológiás eltérések megítélése, kezelése ezért egyes esetekben nagy kihívás a klinikusok számára. Ebben a cikkben az életkorral járó hormonális eltéréseket, a hipotalamusz-hipofízis és endokrin mirigyek különböző ten­gelyeinek, a kalcium- és csontanyagcsere, valamint a glükózhomeosztázis életkorral összefüggő változásait tárgyaljuk.

Az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) súlyosbodásában komoly szerepet játszanak a légúti fertőzések, ám nem rendelkezünk átfogó adatokkal arról, hogy ki­alakulásuk kockázatát a jelenlegi terápiás módszerek hogyan befolyásolják. Egy friss szisztematikus irodalmi áttekintés szerint a legtöbb IPF-kezelés nem volt hatással a légúti fertőzés rizikójának alakulására. A placebóhoz képest csak az everolimusz- és a trimetoprim/szulfametoxazol terápia nyo­mán csökkentek szignifikánsan a légúti fertőzések egyes vizsgálatokban, míg az antifibrotikus szerek hatása között nem volt lényeges különbség erre vonatkozóan.