A Covid-19-pandémia jelentős akadályok elé állította a rendszeres kórházi ellátást igénylő daganatos betegek kezelését, mivel körükben a koronavírus-fertőzés szignifikánsan megnöveli a súlyos, akár halálos kimenetelű szövődmények kialakulásának esélyét. Esetbemutatásunkban szereplő középkorú, disszeminált melanómás betegünknél több mint egy év pembrolizumabkezelést követően, immunmediált pankreatitisz alakult ki. Terápiaváltáskor a betegnél koronavírus- fertőzést diagnosztizáltak, ami közel egy hónapos kórházi kezeléssel és rehabilitációval járt, felfüggesztve így az aktív onkoterápiás kezelést. A szakszerű egészségügyi ellátásnak köszönhető, hogy a fertőzés okozta súlyos Covid-19-pneumóniából a betegünk sikeresen felgyógyult koronavírus elleni védőoltás hiányában is. A felépülést követően két Pfizer-BioNTech oltásban részesült 2021. augusztusban és szeptemberben, a kontroll CT-vizsgálaton csaknem komplett remisszió igazolódott. Tekintettel a beteg panaszmentességére és a két reziduális tüdőgócon kívüli tumormentességére, a továbbiakban obszerváltuk. A koronavírus elleni vakcináció elérhetővé válásával és alkalmazásával a fertőzésre fogékony immunszupprimált daganatos betegek infekciója megelőzhető, a túlélés sikeressége növelhető, és a hosszú távú szövődményráta bizonyítottan csökkenthető. Betegünk még a védőoltások bevezetése előtt került súlyos állapotba, de a szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően felépült.

Onkológiai kezelések során a testtömegindex (BMI) és a testtömegcsökkenés (WL) fontos prognosztikus tényező, ami azonban táplálásterápiával befolyásolható. A multicentrikus, retrospektív vizsgálat célja adatgyűjtés volt a tüdőtumoros betegek túlélésére ható BMI és WL prediktorokra, valamint az ezeket befolyásoló táplálásterápia alkalmazására. Az adatgyűjtés 1616 beteg bevonásával, 51 kérdést tartalmazó kérdőívvel, a statisztikai analízis leíró és többváltozós statisztikai módszerekkel, IBM SPSS Statistics 20 szoftverrel történt. Martin és munkatársai módszere szerint a BMI és WL alapján 0-tól 4-ig terjedő skálán besorolásra kerültek a betegek (0 grade 24,9%; 1. grade 20,7%; 2. grade 14,9%; 3. grade 22,4%; 4. grade 17,0%), ami alapján az alacsony BMI és a WL 75,1%-ban befolyásolhatja negatívan a betegek túlélését. Ezzel szemben csupán a betegek 37,6%-a részesült táplálásterápiában, 47-féle stratégia alapján. A BMI/WL prognosztikus mátrixba behelyettesített adatok azt mutatják, hogy a testtömegcsökkenés megrövidítheti a betegek életét. A 47-féle stratégia pedig arra utal, hogy nem konzekvens a táplálásterápia alkalmazása ebben a betegcsoportban.

A Covid-19-pandémia jelentős kihívások elé állította az egészségügyi ellátórendszert világszerte. A daganatos, különösen a tüdőrákos betegek magas kockázatú csoportnak minősülnek a Covid-19 megbetegedés szempontjából, ugyanis ezen betegek fogékonyabbak a fertőzésre, és nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk súlyos megbetegedés. Az ellátórendszer kapacitásainak átcsoportosítása, a különböző iránymutatások és ajánlások kidolgozása és a lakosság növekvő mértékű átoltottsága ugyanakkor lehetővé tette az onkológiai ellátásban részesülő betegek fokozott védelmét és a terápia folytonosságát. A Covid-19-fertőzött daganatos betegek jellemzőinek feltérképezése hozzájárult személyre szabott kezelési stratégiák kidolgozásához malignus mellkasi daganatok esetén. Mindezek alapján megállapítható, hogy az ECOG performance státusz, a C-reaktív protein, a neutrofilés a prokalcitonin-értékek, valamint a tumor stádiuma és a tüdőgyulladás jelenléte támpontul szolgálhat a betegség kimenetelének előrejelzésében. A Covid-19 elleni vakcinák biztonságosan alkalmazhatók tüdőrák esetén, és a megfelelő immunválasz elérése érdekében javasolt az emlékeztető dózis beadatása.

A Covid-19-pandémiának világszerte igen jelentős következményei voltak, azonban valószínűleg egy betegcsoportot sem érintett olyan hatással, mint az onkológiai pácienseket. Szignifikánsan emelkedett morbiditás és mortalitás igazolódott Covid-19-fertőzésben daganatos betegeknél, mely főként az idős, bizonyos társbetegségekkel bíró páciensek esetében, illetve egyes malignitásokban és kezelések mellett volt jellemző. Emellett a daganatos betegeket gondozó ellátórendszer globálisan sok kompromisszumra kényszerült, valamint drasztikusan csökkent a szűrővizsgálatok és az ezek által kiemelt új betegek száma, mely jelentős visszaesést okozhat a szakterület közelmúltban elért fejlődésében. A Covid- 19-ellenes vakcinák, illetve a folyamatosan megjelenő új terápiás lehetőségek térnyerésével még a leginkább immunszupprimált betegek esetében is csökkent a klinikailag súlyos lefolyás rizikója. Új antivirális és egyéb terápiás készítmények jelentősen mérséklik az infekció lefolyásának súlyosságát, mely reményt ad arra, hogy optimalizálhatjuk az onkológiai betegek ellátását még egy aktívan zajló pandémia mellett is.

A tumoragnosztikus terápiák specifikus genomiális változásokat céloznak meg függetlenül a daganat lokalizációjától és szövettani altípusától. A neurotrofikus tropomiozin-receptor- tirozinkináz (NTRK) génfúziók jelentős drivergéncélpontok gyermek- és felnőttkori daganatokban egyaránt. Az első generációs TRK-inhibitorok a tropomiozin-receptor-tirozinkináz fúziós fehérjék szelektív gátlásával gyors, hatékony és tartós daganatellenes hatást nyújtanak kedvező mellékhatásprofil mellett. Az esetismertetés során lágyrészszarkómában szenvedő fiatal felnőtt nőbeteg esetét mutatjuk be, akinél a többszörösen recidiváló alsó végtagi daganat 3 év után disszeminálódott, az alkalmazott szisztémás kezelések azonban érdemi terápiás választ nem mutattak. Molekuláris diagnosztikai vizsgálattal egy nagyon ritka driver onkológiai célpont, a neurotrofikus tropomiozin-receptor-tirozinkináz 3 gént érintő transzlokáció igazolódott. Kényelmes és biztonságos TRK-gátló larotrektinibterápiát alkalmaztunk jó effektivitással, kiváló életminőség mellett. A larotrektinib volt az első és egyetlen szisztémás terápia, melyre ez az áttétes lágyrészdaganat reagált

A hagyományos konformális emlőbesugárzásokat mostanra kiváltó és egyre jobban elterjedő intenzitásmodulált (IMRT) besugárzási technikák egy lehetséges típusa a volumetrikusan modulált (VMAT) ívbesugárzási technika. A vizsgálat célja nyirokcsomó-pozitív emlőrákos betegek VMAT- és IMRT-sugárterápiás terveinek dozimetriai összehasonlítása. A vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akik elmúltak 18 évesek, az AJCC/UICC beosztás szerint II. és III. stádiumúak, nyirokcsomó-pozitívak. Az összes vizsgált beteg esetére több IMRT- és VMAT-terv készült, majd ezek összehasonlításra kerültek. A VMAT-technikák az IMRT-besugárzási módszerrel összevetve mind a céltérfogat, mind pedig a védendő szervek terhelése szempontjából ekvivalens eredményekhez vezettek. A kezelési időtartamokat, valamint a monitoregységeket tekintve a VMAT-tervek jóval alacsonyabb értékeket adnak mindkettőre.

Az AVACONT vizsgálat fő célja a progresszióig alkalmazott, bevacizumabbal kiegészített fluoropirimidinalapú kettős kemoterápiás kezelésben részesülő, metasztatikus kolorektális karcinómában (mCRC) szenvedő betegekről a hazai rutin onkológiai ellátás keretében történő adatgyűjtés volt, egy nyílt, multicentrikus, obszervációs vizsgálat keretein belül. A vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés (PFS) felmérése volt. A teljes vizsgálati populáció (FAS) 280 betegből állt. A beválasztástól számított medián PFS a teljes vizsgálati populációban 270 nap volt. Májmetasztázis fennállása, illetve egynél több szervben levő áttét jelenléte szignifikánsan rontotta (250 és 245 nap), míg klinikai válasz kialakulása egyértelműen javította (részleges remisszió: 404, teljes remisszió: 623 nap) a beválasztástól számított medián PFS-t. Az elsővonalbeli kezelés indításától számított medián PFS-t a mutáns RAS gén jelenléte szignifikánsan csökkentette (481 vs. 395 nap). A hazai centrumokban történő rutin onkológiai ellátás során gyűjtött adatok megerősítik a kemoterápiával kombinált bevacizumabkezelés hatásosságát, az ismert prognosztikus faktorok befolyását, és a kezelés ismert gyógyszerbiztonsági profiljára vonatkozó korábbi eredményeket.

A rosszindulatú daganatos megbetegedések incidenciája és mortalitása világszerte emelkedő tendenciát mutat. Az onkológiai hálózat megfelelő tervezésének és fejlesztésének alapfeltétele, hogy minél pontosabb epidemiológiai adatok álljanak rendelkezésre, amit legnagyobb hatásfokkal a populációalapú betegség-nyilvántartás (Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter) biztosíthat. A Rákregiszter megbízhatóságát a bejelentett adatok minősége határozza meg. A mindennapi orvos-beteg találkozások során keletkező kódok nem csupán a betegdokumentációban, hanem a Rákregiszter archívumában maradandó lenyomatát képezik az orvosi tevékenységnek. A kritikátlan kódolás miatti epidemiológiai adatminőség-romlás mellett súlyosabb következmény a betegek felesleges stigmatizációja, ami akár jogi eljárás alapját is képezheti a fals kódot aláírásával hitelesítő orvossal szemben. Mindazonáltal, a hazai orvosképzés sem graduális, sem posztgraduális szinten nem fordít megfelelő figyelmet a kódolás oktatására. Ezen túlmenően az egészségügyi intézményekben alkalmazott kódtárak elavultak, nem tartanak lépést a medicina fejlődésével. A jelen összefoglaló célja az onkológiai betegségek helyes kódolásának bemutatása, amely segítséget nyújt a leggyakoribb ilyen irányú szakmai buktatók elkerülésében, és hozzájárul az orvosi tevékenység minőségének javításához.