A hagyományos mammográfia jobb a komputeres emlővizsgálatnál

A komputeres radiográfia (CR) rákdetekciós rátája mintegy 20%-kal alacsonyabb volt, mint akár a direkt digitális radiográfiáé (DDR), akár a standard filmes mammográfiáé (SFM). A vizsgálatot a Radiology online kiadása közölte május 14-én.

„A CR esetében a rák detekciójának esélye szignifikánsan – 21%-kal – alacsonyabb, mint a többi vizsgáló eljárásnál” – mondta Anna M. Chiarelli PhD, a torontói Ontariói Rákkezelő munkatársa, a közlemény első szerzője. „Ez azt jelenti, hogy az SFM-hez képest 100 000 szűrt nőben 10-zel kevesebb rákot lehet detektálni a módszerrel.”

„Vizsgálatunk azt jelzi, hogy ha egy szűrőprogram alkalmazza mind a CR, mind a DDR módszert, akkor a két technológia teljesítményét külön-külön kell értékelni, és meggondolandó, hogy ne informálják-e a nőket arról, hogy a CR-nek kisebb a rákdetekciós aránya” – tette hozzá dr. Chiarelli.

Több randomizált vizsgálat igazolta, hogy a standard, film alapú mammográfia csökkenti az emlőrák halálozását. Újabban bizonyítékok vannak arra, hogy a digitális mammográfiának nagyobb az emlőrák detekciós rátája, mint a filmnek, amelyről ismert, hogy érzékenysége kisebb az 50 évesnél fiatalabb, valamint a tömött emlőjű nőknél és azoknál, akik hormonpótló terápiát alkalmaznak.

Kétféle digitális képalkotó módszer létezik az emlő vizsgálatára. A DDR egy online rendszer, amelynek detektorai valós időben rögzítik a képet; ennek jobb a kontraszt felbontóképessége, mint a filmnek, de erős kontrasztú objektum esetén rosszabb a térbeli felbontása. A CR offline rendszer, amelynél a detektor által érzékelt képből egy külső olvasó egység generál digitális képeket.

Mint a szerzők írták, a legtöbb digitális versus film mammográfia összehasonlításkor DDR rendszert alkalmaztak. A tipikus eredmény a hasonló rákdetekciós arány és pozitív prediktív érték volt. Az a kevés vizsgálat, amelyben a CR-t és az SFM-et vetették össze, vagy nem mutatott különbséget, vagy nagyobb emlőrák detekciós arányt és pozitív prediktív értéket talált a CR alkalmazásakor. Chiarelliék vizsgálatáig egyetlen prospektív tanulmány sem hasonlította össze mind a három módszert.

Chiarelli és kollégái 2008-ban és 2009-ben 50–74 éves nőket három csoportra osztottak, s az egyes csoportokat SFM-mel, CR-rel, illetve DDR-rel szűrték emlőrákra. A végső elemzést 403 688 SFM-mel vizsgált, 220 520 DDR-rel és 64 210 CR-rel szűrt nő adatain végezték. Minden résztvevőnél standard kraniokaudális és mediolaterális ferde képet készítettek. A követési idő 1 év volt.

Az 1000 nőre eső rákdetekciós arány a DDR esetében 4,9, s az SFM-ében 4,8 volt – a két eredmény statisztikailag nem különbözött. Ezzel szemben a CR detekciós rátája csak 3,4 volt, ami szignifikánsan kisebb volt, mint az SFM megfelelő eredménye (esélyhányados [OR]: 0,79, 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,68–0,93).

Az SFM-mel összevetve a DDR szignifikánsan kisebb valószínűséggel detektálta a rákokat azokban a nőkben, akiknek családi anamnézisében emlőrák fordult elő (OR: 0,81, p=0,01), viszont szignifikánsan nagyobb valószínűséggel mutatta ki az in situ duktális karcinómát (OR: 1,30, p=0,02).

A CR az SFM-nél szignifikánsan kisebb valószínűséggel mutatta ki az invazív rákokat (OR: 0,80, p=0,01), az 50–59 éves nők rákjait (OR: 0,77, p=0,02), az ismételt vizsgálaton a rákot (OR: 0,75, p=0,002), a kevésbé tömött emlőkben (OR: 0,76,p=0,001), a negatív családi anamnézisű nőkben (OR: 0,75, p=0,001), a posztmenopauzás nőkben (OR: 0,78, p=0,003) és az ösztrogént nem használó nőkben (OR: 0,77, p=0,002) a rákot.

A pozitív prediktív értékek nem különböztek szignifikánsan egymástól.

Bár a közlemény csak pár napja jelent meg, a kutatók megosztották az eredményeket az egészségügyi tisztviselőkkel, és ennek azonnali hatása volt Ontarióban. Egy napilap szerint Ontarióban az összes CR gépet (amelyek kb. negyedrészét teszik ki a mammográfoknak) DDR gépekre fogják cserélni, ami mintegy 25 millió dollárnyi kiadást jelent.

Forrás: Medpage Today