A leptospirózis nagyobb problémát jelent, mint gondolnánk

A leptospirózis szociális-ökológiai probléma, mivel többnyire a társadalom legszegényebb rétegeit érinti. Albert Ko, a Yale Egyetem Epidemiológiai és Mikrobiológiai Intézetének professzora „súlyosan elhanyagolt betegségként” említi a leprospirózist. Ko munkacsoportja a nyilvánosságra hozott morbiditási és mortalitási adatok szisztematikus áttekintése alapján betegségmodellt dolgozott ki, hogy felbecsülje a leptospirózis okozta humán terheket.

A közlemény úgy fogalmaz, hogy a fertőzés incidenciája az elkövetkezendő évtizedekben emelkedő tendenciát mutathat, melynek oka a globális klímaváltozás és a gyors urbanizáció. Az előrejelzések alapján a Föld lakosságának nagyvárosi nyomornegyedekben élő része 2030-ra megkétszereződik és eléri a 2 milliárdot, ami a járványok terjedésének is kedvez.

A leptospirózis a fertőzött patkányok, kutyák és más emlősök vizeletével terjed. A kórokozó a vízben vagy a talajban akár heteken-hónapokon át életképes maradhat, és a fertőzött vízzel kerülhet be az ember szervezetébe.

Az esetek 73 százaléka a trópusi országokban fordul elő, különösen a latin-amerikai, afrikai, ázsiai és szigetlakó szegények között a városok szegénynegyedeiben és az elmaradott vidéki régiókban. A 20 és 29 év közötti férfiak statisztikailag szignifikánsan nagyobb eséllyel fertőződnek leptospirózissal és halnak meg a betegség következtében. A halálos kimenetel valószínűsége az életkor előrehaladtával emelkedik.

Az egyesült államokbeli Centers for Disease Control and Prevention (CDC) 1998-as adatai szerint 775 betegnél fordult elő Leptospira-expozíció, mely 110 esetben fertőzéshez vezetett, ezzel kirobbantva az ország eddigi legnagyobb dokumentált leptospirózis járványát. Az esetek kiindulópontjai a wisconsini és floridai vizek voltak. Arról is beszámoltak, hogy a városi régiókban emelkedik a gyermekkori esetek száma. Mindezek nyomán 2013 januárjában a leptospirózist ismét a bejelentendő betegségek közé sorolták.

A CDC dokumentuma a veszélyeztetett személyek között sorolja fel a mezőgazdákat és bányászokat, a vízi sportokat űzőket és a kalandtúrázókat. Az Egyesült Államokban évente 100–200 eset fordul elő, ennek fele a Hawaii-szigeteken, a halálozási ráta körülbelül 1–5 százalék.

A fertőzés inkubációs ideje rendszerint átlagosan 7 (2−29) nap. A tünetek többnyire hirtelen jelentkeznek, az első fázisban lázzal, fejfájással, hidegrázással, izomfájdalmakkal, hányással, sárgasággal, anémiával, néha bőrkiütéssel, melynek megjelenését követően a beteg esetenként jobban érzi magát. Kezelés nélkül a betegség a második stádiumba megy át, melyet Weil-betegségként is szoktak emlegetni. Ebben a stádiumban előfordulhat tüdővérzés, vese- vagy májelégtelenség vagy meningitisz, amely több hónapra elhúzódó betegséghez vagy akár halálhoz is vezethet. Megfelelő antibiotikumkezelés mellett a betegség időtartama néhány naptól 3 hétig terjedhet.

Alapvető probléma a megfelelő diagnosztikai teszt hiánya, mivel a kezdeti tünetek átfedést mutatnak a maláriával, a dengue-lázzal és az enterális lázzal. A leptospirózis félrediagnosztizálása súlyos szövődményekhez vezethet, és kedvezőtlen kimenetelt eredményez. Korrekt kórisme birtokában meg lehet kezdeni az antibiotikum adását, bár a terápia sikeressége változó lehet.

A szerzők azt remélik, hogy a mostani vizsgálat adatait látva az egészségpolitikusok megteszik a megfelelő intézkedéseket. „Vizsgálatunk azt igazolta, hogy ez a potenciálisan életveszélyes betegség nagy egészségügyi terhet ró az érintettekre és az ellátó rendszerre egyaránt, amit hosszú időn át nem kezeltek a súlyának megfelelően, mivel a leptospirózis éppen a világ legszegényebb régióinak a problémája” – mondja Ko professzor.

Jelenleg nem áll rendelkezésünkre hatásos módszer a betegség kontrollálására, ezért fontos, hogy a döntéshozók kellő összegeket invesztáljanak a prevencióba, mint amilyen például új vakcinák kifejlesztése, a háttérben álló környezeti és szociális tényezők kontrollálása, illetve azoknak a társadalmi egyenlőtlenségeknek a felszámolása, melyek elősegítik a fertőzés továbbadását.

A szerzők remélik, adataik változtatnak azon a tényen, hogy a leptospirózist mind ez ideig elhanyagolt szakterületként kezelték.