A sebészek kimerülésének veszélye
Egy szakfolyóirat szerkesztőségi véleménye szerint a veszélyes tévedések elkerülése érdekében korlátozni kellene a sebészek munkaidejét.
A Journal of the International Society of Arthroscopy, Knee Surgery and Orthopaedic Sport Medicine (JISAKOS) című lapban 2018. június 25.-én megjelent szerkesztőségi közlemény szerint a sebészek kimerültsége ugyanolyan veszélyes, mint a pilótáké vagy a mozdonyvezetőké, épp ezért szükséges lenne munkaidejük korlátozása.
A szerkesztőségi közlemény szerzője, Dr. C. Niek van Dijk, aki maga is sebész, még ennél is tovább megy. Egyenesen azt javasolja, hogy a pilóták és a mozdonyvezetők szigorúan meghatározott munkahelyi korlátaihoz hasonlóan a sebészeket is ellenőrizzék rendszeresen a drog- illetve alkoholfogyasztás vonatkozásában. (Az Egyesült Államokban a kamionsofőrökre is érvényesek ezek az előírások). Dr. Dijk felteszi a kérdést: „miért nem ellenőriznek minket, sebészeket, és miért nem védenek meg a pilótákhoz és a mozdonyvezetőkhöz hasonlóan a túlmunkától? Azért, mert a hippokráteszi eskü miatt mi talán erkölcsileg fölöttük állunk, vagy azért mert a kimerültség miatt csak egyetlen betegnek okozunk kárt és nem a repülőgép összes utasának?”
Az orvosi irodalomban egyre nagyobb számban jelennek meg az orvosok kiégésével foglalkozó közlemények. A Medscape által készített 2018-as felmérés szerint (National Physician Burnout and Depression Report) az orvosok között átlagosan 42%-ra tehető a kiégés aránya, vezető helyen a neurológusok és a sürgősségiek (48%-48%) és a családorvosok (47%) állnak, a legkevésbé az ortopéd orvosok (34%) és a plasztikai sebészek (23%) szenvednek ettől a problémától. Az orvosok 12%-a érzi hétköznapi értelemben rosszul magát, 3%-uk pedig kimutathatóan depressziós. A veterán ortopéd-sebész Dr. van Dijk szerint az ortopéd és sportorvos munkatársai „boldogabbnak látszanak és kevésbé kimerültek, mint az általános, vagy a sürgősségi osztályokon dolgozó sebészek”. Ez érthető is, mivel e beavatkozások nem életmentőek, közelebb állnak a restaurátorok és szobrászok munkájához, míg az általános és sürgősségi sebészek sokszor élet-halál döntések előtt állnak és lehet, hogy ez csak egy pillanaton, egy hibán, vagy egy rossz döntésen múlik.
Az állandó jelenlét, a folyamatos készenlét, a tartós koncentráció és a nagy fizikai megterhelés mellett az adminisztratív teendők is drámaian növekedtek, régen a munkaidő 6%-át, ma már akár a 40%-át teszik ki, és ezeket nem feltétlenül a sebészeknek kellene végezniük. Az American College of Surgeons (ACS) évek óta próbál megbirkózni azokkal a kérdésekkel, melyeket van Dijk felvetett. 2012-ben kiadott 34 oldalas jelentésükben részletezik azokat a kihívásokat, melyekkel a sebészek naponta szembesülnek.
Az alkoholizálás is nagy gond, orvosok között igazoltan több a „nagyivó”, mint az átlagos népesség körében. Sok orvos választja ugyanis az alkoholt a kiégés és a depresszió ellenszeréül, és kimutatottan alábecsülik az alkoholabúzus kockázatait. Pedig a legújabb vizsgálatok még az eddiginél is kevesebb alkoholbevitelt javasolnak. A Lancet 2018. április 14.-i számában megjelent egyik tanulmány 19 országban végzett 83 vizsgálat 599.912 alkoholizáló személy adatai alapján egyértelműen igazolta, hogy az alkoholnak nincs kardiovaszkuláris védő hatása, sőt a modern DNS technikák tanúsága szerint már az első pohár italtól kezdve rombolja az egészséget. A Lancet vizsgálat alapján javasolható, hogy férfiak se igyanak heti 100 gramm alkoholnál többet.
Forrás:
2. Journal of ISAKOS. Joint Disorders & Orthopaedic Sports Medicine
3. ACS
