A verapamil kedvező hatásai 1-es típusú diabetesben
Egy új kutatás szerint a kalciumcsatorna-blokkoló verapamil 1-es típusú diabetesben csökkenti az inzulinszükségletet és a hipoglikémiás epizódok előfordulását.
A hasnyálmirigy béta-sejtjeinek fokozatos működéskiesése az 1-es típusú diabetes alapvető pathogenetikai jellemzője, de folyamat megállítására jelenleg nincs ismert terápia. A verapamil béta-sejtműködést megőrző hatásáról Nature Medicine-ben 2018. július 9.-én online megjelent közleményben számoltak be Prof. Dr. Anath Shalev és munkatársai (University of Alabama at Birmingham (UAB) Comprehensive Diabetes Center). A kettős vak, placebóval ellenőrzött Fázis II klinikai vizsgálatba (NCT02372253) olyan 1-es típusú diabetesben szenvedő 26 felnőtt beteget vettek be, akik diabetesére 3 hónapnál nem régebben derült fény. A randomizáció után a betegek egyik csoportja orális verapamilt, a másik csoport placebót kapott az inzulin mellé 12 hónapig.
A vizsgálatot már 2014-ben eltervezték, mivel ugyanezen munkacsoport állatkísérletekben már megfigyelte, hogy a kalcium-csatorna-gátló verapamil downregulálja a béta-sejtek apoptózisát megindító „thioredoxin-interacting” fehérjét (TXNIP-t). A verapamil ilyen módon segíti a még meglévő béta-sejtműködések megmaradását – melyek 1-típusú diabetesben szenvedő betegekben is tovább megmaradnak, mint eddig hittük. Ugyancsak az UAB munkatársai 2016-ban emberekben is igazolták, hogy 1-es és 2-es típusú diebetesben szenvedő betegek átlagos éhomi vércukorszintje verapamil adagolása mellett csökken.
Az 1 évig tartó vizsgálatot 11 verapamilt kapó és 13 placebót kapó beteg fejezte be. A verapamil kezdeti adagja 120 mg/nap volt, melyet jó tolerancia esetén 360 mg/napra emeltek. Igazítás után a stimulált C-peptid értéke a verapamil csoportban lényegesen magasabb volt a placebo csoport betegeihez képest 3 és 12 hónap múlva is (P=0,0334 és P=0,0377). A verapamil kezelést kapó betegek jelentősen magasabb százaléka maradt a stimulált C-peptid görbe alatti területben (AUC) 3 és 12 hónap múlva egyaránt (P=0,491 és P=0,0451).
A verapamil adásával csökkent az 1-es típusú diabetesben szokásos inzulinkezelés fokozatos növelésének igénye. Kiinduláskor a két csoportban 0,26E/kg volt a szükséges napi adag. 12 hónap után az inzulinigény a verapamil csoportban 27%-kal, a placebo csoportban viszont 70%-kal nőtt (P=0,0312), ami arra utal, hogy a verapamil szedésekor lassabb volt a béta-sejtes működés romlása. Az átlagos HbA1c szintek mindkét csoportban azonosak maradtak (6% és 7%), bár HbA1c szint a 6. hónapban egy kissé (nem szignifikánsan) csökkent a verapamil csoportban (P=0,0803).
Hipoglikémia (≤2,2 mmol/l, vagy ≤40 mg/dl) a verapamil csoportban 0,5 esemény/hónap gyakorisággal, a placebo csoportban 2,7 esemény/hónap gyakorisággal következett be (P=0,0387). Súlyos, küldő segítséget igénylő hipoglikémiás esemény nem történt. A szerzők szerint a kevesebb hipoglikémiás esemény valószínűleg az alacsonyabb inzulinadagok következménye.
A mellékhatások általában mérsékeltek voltak, és egyik sem igényelt dóziscsökkentést, vagy a kezelés megszakítását. Az egyetlen gyakori mellékhatás a verapamil csoportban a mérsékelt székrekedés volt, ami a gyógyszer jól ismert mellékhatása. A verapamil a normontenziós betegeknél nem okozott vérnyomásesést, ilyen módon nem volt különbség a verapamilt szedők és a placebót szedők vérnyomása között. A pulzusszám és a szív ultrahang normális maradt.
A verapamil az első olyan kezelés, mely jelentős mértékben segít a béta-sejtes funkció megőrzésében, és az 1-es típusú diabetesben szenvedő beteg saját inzulin-termelésének fenntartásában. A kezelés biztonságos, jól tolerálható, olcsó és könnyen hozzáférhető. A jól ismert és széles körben használt vérnyomáscsökkentő verapamilt már több mint 30 éve törzskönyvezte az FDA, de a béta-sejtes működés javítása nem szerepel az indikációk között, ezért ebben az indikációban a szerzők nem javasolják generalizált használatát.
Bár ezt a vizsgálatot friss (3 hónapnál nem régebbi) 1-es típusú diabetesben szenvedő betegeken végezték, de Dr. Shalev szerint a kezelés előnyös lehet a régebben fennálló diabeteses esetén is, amennyiben a béta-sejtek működése még valamennyire megőrződött.
Forrás:
