A mikroszkópos colitis vizes hasmenéssel járó, jellegzetesen 60 év feletti nőknél kialakuló krónikus vastagbélgyulladás. A makroszkóposan épnek tűnő nyálkahártyából történő szövettani mintavétel alapján különíthető el a kollagén- és a limfocitás colitis. Kezelésében elsődleges a helyi hatású budezonid.

A tremor (remegés) gyakori neurológiai tünet, mely számos állapot, be­tegség részjelensége, következménye lehet. Előfordul, hogy a beteg min­dennapi életvitelében nem okoz különösebb korlátozottságot, más eset­ben azonban jelentősen ronthatja az életminőséget. A tremor hátterében álló probléma azonosítása szükségszerű a prognózis megállapításához és a megfelelő terápia kiválasztásához.

A gyulladásos bélbetegségekhez (IBD) társuló arthritisek komplex immunmediált betegségek, amelyekben a bél–ízület tengely központi sze­repet játszik. Az IBD-arthritisek hátterében közös immunpatogenetikai és mikrobiális mechanizmusok állnak. A genetikai hajlam, a mikrobiom egyensúlyának felborulása és az immunrendszer zavarai együttesen járul­nak hozzá a gyulladás fenntartásához. A multidiszciplináris megközelítés, valamint az új biológiai és nem gyógyszeres terápiák javítják a betegek életminőségét. Az immunmediált inflammatorikus betegség (IMID) multi­diszciplináris szemlélete és a személyre szabott kezelési stratégiák jelentik a jövő útját az IBD-hez társuló arthritisek gondozásában.

A fibrosus dysplasia ritka, jóindulatú, a craniofacialis régiót érintő elvál­tozás, melynek hátterében genetikai mutáció áll. A lokalizáció miatt diag­nosztikája és terápiája egyaránt multidiszciplináris megközelítést igényel.

 A hemoglobinopátiák és azokon belül a thalassaemiák a leggyakoribb monogénes megbetegedések. A súlyos transzfúziódependens alfa- és béta-thalassaemia formák mellett a rendszeres transzfúziót nem igénylő thalassaemiás betegek diagnosztizálása és ellátása is komplex kihívás, amely megköveteli a különböző specialitások összehangolt munkáját. Az elmúlt években megjelent génmódosító kezelések és az új terápiás célpon­tok jelentősen javították a betegek életminőségét és túlélését. A betegség napjainkban nem korlátozódik Afrikára és Ázsiára, az Egyesült Államok mel­lett számos országban, így Magyarországon is jelen van a népességmozgás következtében. Ezen betegek ellátása a hazai ellátórendszer feladata, ezért indokolt a legújabb eredmények áttekintése.

A túlsúly és az elhízás kialakulása, a következményes betegségek megjelenése világméretű, járványszerű terjedést mutat. Egészséges összetételű és energia­tudatos táplálkozással, rendszeres testmozgással a gyermekkortól kezdve kel­lene tennünk a kóros mennyiségű hasi zsír felhalmozódásának megelőzéséért. Túlsúly és elhízás esetén a metabolikus és kardiovaszkuláris fokozott rizikóál­lapot csökkentése érdekében legalább 5–10%-os testtömegcsökkentést kell elérni a megfelelő életmód-változtatásokkal. A ma rendelkezésre álló hatásos és biztonságos, a testtömegvesztést segítő gyógyszerek előnyös anyagcse­rehatásokkal és közvetlen szív- és érvédő tulajdonságokkal is rendelkeznek.

A krónikus májbetegséggel élők, különösen a májzsugorban szenvedők tápláltsági állapota gyakran kóros. Az alultápláltság mellett elsősorban a metabolikus eredetű májbetegek esetében túlsúllyal, illetve a nem meg­felelő testösszetétellel (alacsony izomtömeg) is számolni kell, valamint gyakori a vitamin- és ásványianyag-hiány. Ezek befolyásolják a betegség progresszióját, a túlélést és a betegek életminőségét is. A kezelés fontos része a megfelelő táplálásterápia.

A gyermekek életkorhoz igazított oltási rendje a világ minden országában elfogadott gyakorlat, miközben a felnőtteknek ajánlott védőoltásokról számos országban létezik ugyan szakmai állásfoglalás, de az átoltottság még ezekben az államokban is messze alatta marad az optimálisnak. Ma­gyarország méltán lehet büszke a gyermekkori oltási rendre és annak vég­rehajtására, ám a felnőttek immunizációjával kapcsolatban messze nem ilyen jó a helyzet – annak ellenére, hogy évek óta létezik részletes, egyéni sajátosságokhoz és az egyes komorbiditásokhoz igazodó szakmai ajánlás, mely az egyes élethelyzetekben és egyes munkakörökhöz kötötten ajánlott védőoltásokat, továbbá a különböző betegségek esetén ajánlott oltásokat tekinti át, kitérve azokra a vélt ellenjavallatokra is, amelyek a jobb átoltott­ság akadályait képezhetik.

A molekuláris genetikai technikák elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődése jelentős mennyiségű új ismeretet hozott a klinikai genetika területén. Ennek a fejlődésnek köszönhetően számos betegség hátterében álló genetikai el­térést sikerül azonosítani, és ez sok esetben segít megfejteni az adott kórkép patomechanizmusát. A ritka betegségek területén végzett kiterjedt vizsgála­tok, melyek a természetes betegséglefolyást tanulmányozzák, és az említett új ismeretek innovatív terápiák kifejlesztését teszik lehetővé. A klinikai vizsgá­latok mára azt bizonyítják, hogy az esetek jelentős részében a korai diagnózis és beavatkozás elengedhetetlen a kezelésre adott hatékonyabb válaszhoz, ami egyértelműen javítja a prognózist. A korai diagnózis feltétele a tünettan ismerete, a megfelelő klinikai diagnózis.

Az eosinophil nyelőcsőgyulladás (EOE) a modern kor egyik legfonto­sabb, bár hazánkban még mindig kevéssé ismert nyelőcsőbetegsége. Klinikai jelentőségét egyrészt világszerte rapidan növekvő incidenciája és prevalenciája, másrészt krónikus rekurráló jellege adja, mely jelentő­sen ronthatja a betegek életminőségét nem ritka, hogy visszatérően van szükség endoszkópos intervenciókra. Ebben az összefoglalóban a kórkép diagnosztikájának és gondozásának lehetőségeit tekintjük át a legújabb nemzetközi irányelvek tükrében.