Vérteszt a kognitív zavarok diagnózisának pontosítására

A Journal of Neurology folyóiratban jelent meg egy spanyol kutatócsoport (Universidad Complutense de Madrid) tanulmánya, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy a vérből is kimutatható foszforilált tau (p-tau217) nevű fehérje jelentősen hozzájárulhat az Alzheimer-kór pontosabb diagnózisához. A cikk azt vizsgálta, hogy a véralapú biomarkerek mennyire teszik lehetővé az Alzheimer-kór differenciáldiagnózisát (minél pontosabb felismerését, adott esetben a betegség kizárását). A kutatók 200, ötven év feletti életkorú, korábban nem vizsgált, kognitív panaszokkal érkező beteget követtek, és azt találták, hogy a p-tau217 szintjét mérő egyszerű vérvizsgálat jelentősen javította a mindennapi klinikai gyakorlatban elért diagnosztikai pontosságot. Míg a hagyományos klinikai értékelés önmagában az esetek 75,5%-ában vezetett helyes diagnózishoz, a vérvizsgálat eredményeinek bevonásával ez az arány 94,5%-ra emelkedett.

A p-tau217 olyan fehérje, amely természetes módon jelen van az agyban, és fontos szerepet játszik az idegsejtek stabilitásának fenntartásában. A probléma akkor kezdődik, amikor a fehérje kórosan foszforilálódik, majd összegabalyodva olyan szálakat, fibrillumokat képez, amelyek akadályozzák az idegsejtek közötti kommunikációt. A folyamat idővel az agyműködés romlásához és neurodegeneratív betegségek, köztük az Alzheimer-kór kialakulásához vezethet. Bár a p-tau217 nem tekinthető a betegség közvetlen okának, a vérben mért emelkedett szintje ma az egyik legmegbízhatóbb korai markere a kórfolyamatnak.

A világ számos régiójában gyorsan öregszik a lakosság, és ezzel párhuzamosan nő az Alzheimer-kór és más típusú demenciák előfordulása. A jelenleg elérhető diagnosztikai módszerek – például az igen költséges agyi képalkotó vizsgálatok vagy a gerincvelői folyadék levétele – sokszor nehezen hozzáférhetők, invazívak és megterhelők a betegek számára. Bár a p-tau217 megbízhatóságát korábbi kutatások már igazolták, ezek többsége laboratóriumi körülmények között zajlott, így kevésbé volt ismert, hogyan teljesít a biomarker a mindennapi klinikai gyakorlatban, illetve mennyiben képes növelni a diagnosztikai bizonyosságot.

A mostani vizsgálat éppen ezeket a kérdéseket célozta meg valós klinikai környezetben. A kutatók olyan betegeket követtek, akik általános neurológiai szakrendelésen vagy speciális kognitív neurológiai szakrendelőkben jelentkeztek kognitív panaszokkal. A klinikusok először rögzítették a vérvizsgálat előtti diagnózist és annak bizonyosságát, majd a p-tau217 eredmények ismeretében újraértékelték az eseteket. A vérvizsgálat áttekintése után a diagnosztikai pontosság 19%-kal javult, és a betegek mintegy egynegyedénél módosult a diagnózis. Volt, akiről kiderült, hogy nem Alzheimer-kór áll a tünetei hátterében, míg másoknál a korábban normális öregedésnek tulajdonított panaszok mögött valójában Alzheimer-kór húzódott meg. A diagnosztikai magabiztosság is jelentősen nőtt: a tízfokú skálán az átlagos érték 6,90-ről 8,49-re emelkedett.

A p-tau217 vizsgálata a kognitív hanyatlás minden stádiumában hasznosnak bizonyult, legyen szó korai memóriazavarokról vagy előrehaladott demenciáról. Az eredmények arra utalnak, hogy ez a vérvizsgálat pontosabb, kevésbé megterhelő és szélesebb körben hozzáférhető diagnosztikai eszközt kínálhat az Alzheimer-kór felismeréséhez, ami hosszú távon jelentősen javíthatja a betegek ellátását és életminőségét.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Blood test boosts Alzheimer's diagnosis accuracy to 94.5%, clinical study shows

Impact of blood p-tau217 testing on diagnosis and diagnostic confidence in cognitive disorders: a real-world clinical study

Irodalmi hivatkozás:

Jordi A. Matías-Guiu et al, Impact of blood p-tau217 testing on diagnosis and diagnostic confidence in cognitive disorders: a real-world clinical study, Journal of Neurology (2026). DOI: 10.1007/s00415-026-13676-6