A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) gyakori, krónikus emésztő­rendszeri kórkép, amely jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, és egyre növekvő közegészségügyi problémát jelent. A típusos és atípusos tünetekkel járó GERD-nek különböző klinikai megjelenési formái létez­nek, és olyan szövődményekkel járhat, mint az erozív oesophagitis vagy a Barrett-nyelőcső. A közlemény átfogó képet nyújt a GERD etiológiájáról, kockázati tényezőiről és patofiziológiájáról, valamint bemutatja a diag­nosztikai nehézségeket és a kezelési lehetőségeket.

A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

Az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI-k) jelentős áttörést hoz­tak a rosszindulatú daganatos betegségek kezelésében. Ugyanakkor az ICI-k alkalmazása új, korábban ismeretlen mellékhatások megjelenését eredményezte az onkológiában. Ezek a szerek megzavarják az immunológiai homeosztázist és csökkentik a T-sejt-toleranciát, ami az autoreaktív T-sej­tek aktiválódásához vezethet, és ez különböző, autoimmun betegségekre hasonlító nem kívánatos eseményeket (irAE: immun-related adverse event) okozhat. Az endokrin szerve­ket érintő mellékhatások immunterápia mellett viszonylag gyakran alakulnak ki, a páciensek kb. 10%-át érintik. Bár­melyik endokrin szerv vagy akár több egyszerre károsodhat. A leggyakrabban érintett szerv a pajzsmirigy és az agyala­pi mirigy, de érintett lehet a mellékvese, hasnyálmirigy és a mellékpajzsmirigy is. Az endokrin mellékhatások kezelése alapvetően három ponton különbözik a többi irAE-étől; nem szükséges nagy dózisú kortikoszteroidkezelés (kivétel a látási panaszokat okozó hipofizitisz és a tireotoxikus krízis); az en­dokrin szervek károsodásai általában tartósak, élethosszig tartó hormonpótlást igényelnek; többnyire nincs szükség az ICI-terápia végleges felfüggesztésére, még súlyos esetben sem, mivel nem jár előnnyel a már kialakult irreverzibilis károsodás miatt. Célunk, hogy áttekintsük az ICI-k okozta endokrin mellékhatásokat, azok tüneteit, diagnózisát, vala­mint útmutatást nyújtsunk ezen mellékhatások kezeléséhez.

Magy Onkol 69:491-498, 2025

Cél: Az immunellenőrzőpont-gátlók (immune checkpoint inhibitor, ICI) által indukált, ritka, de súlyos kardiális mel­lékhatások közül elsősorban az immunmediált miokarditisz klinikai megjelenésének, diagnosztikájának és terápiájának összefoglalása, valamint egy esetünk bemutatása.

Módszerek: A szakirodalom áttekintése és a klinikai ta­pasztalatok alapján ismertetjük az ICI-indukált miokarditisz patofiziológiáját, diagnosztikai lépéseit, valamint a kezelési lehetőségeket.

Eredmények: A miokarditisz mortalitása magas, diagnózisa nehéz, mivel a tünetek nem specifikusak, és a laboratóriumi, képalkotó, illetve invazív vizsgálatok szenzitivitása eltérő. A korai diagnózisfelállítást követően a nagy dózisú szteroid­terápia jelentősen javíthatja a túlélést.

Következtetések: Az ICI-kezelések terjedésével párhuzamo­san a súlyos kardiotoxikus mellékhatások felismerése és kezelése multidiszciplináris megközelítést és gyors beavat­kozást igényel. További prospektív vizsgálatok szükségesek egységes terápiás irányelvek kialakításához.

Magy Onkol 69:514-518, 2025

 Az immunterápia egyre szélesebb körű alkalmazása mellett számos gasztroenterológiai mellékhatás jelentkezhet, ame­lyek súlyosan befolyásolják a betegek életminőségét, akár életveszélyes szövődményeket okozhatnak. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a hasmenés, kolitisz, hepatitisz és pankreatitisz, de leírásra kerültek egyéb, felső tápcsatornát érintő mellékhatások, illetve cöliákia is. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a beteg állapotának javításában, melyben elsősorban a szteroidok állnak rendelkezésünkre, illetve mellékhatás függvényében különböző biológiai terá­piákat használhatunk. A cikk részletesen elemzi a gyakori mellékhatások diagnosztikai és terápiás lehetőségeit, segít­ségével kizárhatóak az egyéb etiológiák és könnyen megter­vezhetővé válik a kezelés is.

Magy Onkol 69:501-508, 2025

Az immunellenőrzőpont-gátlók megjelenése jelentős áttö­rést hozott a szolid tumorok kezelésében, különösen a nem kissejtes tüdőrák, a melanóma, a vesesejtes karcinóma és a húgyhólyagdaganat terápiájában. E szerek alkalmazása azonban új típusú mellékhatásprofil megjelenésével járt együtt, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek a pulmonális szövődmények. A leggyakoribb és legsúlyosabb ilyen szövőd­mény az immunterápia indukálta pneumonitisz, mely potenciálisan életet veszélyeztető állapot. A klinikai tünetek gyakran nem specifikusak, és más légúti vagy infekciós kórképeket utánozhatnak, ami diagnosztikai kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A gyors felismerés, a differenciáldiagnosztika és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a terápia folytatható­sága és a beteg biztonsága szempontjából. A jelen közlemény célja a pulmonális immunkapcsolt mellékhatások részletes ismertetése, klinikai és radiológiai jellemzőinek bemutatása, valamint az aktuális kezelési ajánlások áttekintése.

Magy Onkol 69:509-513, 2025

 Az immunkapcsolt bőrgyógyászati mellékhatások az immun­terápiák leggyakoribb és gyakran legkorábban jelentkező toxicitásai közé tartoznak. Klinikai spektrumuk az enyhe bőrtünetektől a súlyos, életveszélyes kórformákig terjed. A legtöbb eset korai felismeréssel és személyre szabott kezeléssel jól menedzselhető. A bőrgyógyász fontos szere­pet tölt be a diagnózis felállításában, a terápiás döntések meghozatalában és a multidiszciplináris onkológiai együtt­működésben. A szupportív onkodermatológia célja a mel­lékhatások kontrollja mellett az immunterápia folytatásának biztosítása és a beteg életminőségének megőrzése.

Magy Onkol 69:484-490, 2025

A PI3K és RAS közötti kölcsönhatás szelektív célzása új lehetőségeket nyithat meg az onkológiában.

Jó eredményeket hozott a nexiguran ziclumeran génterápiás kezelés a ritka, örökletes betegség terápiájában.

Egy adeno-asszociált vírus egyfajta genetikai trójai falóként képes citotoxikus anyagot bevinni a daganatsejtek belsejébe, miközben az egészséges sejteket megkíméli.