A naponta egyszer, tabletta formában szedhető készítmény ígéretes eredményeket mutatott az ATTAIN-2 klinikai vizsgálatban.

A nehezen kezelhető körömgomba-fertőzések ellen hatékonynak tűnik a hidrogén-szulfid alkalmazása.

Az interleukin 6 ellen irányuló vakcina immunterápia ígéretes eredményeket mutatott a térd gyulladásos osteoarthritisének kezelésében egy fázis 1 kettős-vak kontrollos tanulmány szerint.

A pirtobrutinibot (Jaypirca) szedő CLL betegeknél hasonló általános válaszadási arány,t tapasztaltak, mint az ibrutinibot szedő betegeknél.

Jelentős protektív hatással rendelkezik a nikotinamid a nem-melanoma típusú bőrrákok kialakulásával és kiújulásával szemben.

A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) gyakori, krónikus emésztő­rendszeri kórkép, amely jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, és egyre növekvő közegészségügyi problémát jelent. A típusos és atípusos tünetekkel járó GERD-nek különböző klinikai megjelenési formái létez­nek, és olyan szövődményekkel járhat, mint az erozív oesophagitis vagy a Barrett-nyelőcső. A közlemény átfogó képet nyújt a GERD etiológiájáról, kockázati tényezőiről és patofiziológiájáról, valamint bemutatja a diag­nosztikai nehézségeket és a kezelési lehetőségeket.

A 2-es fázisú ICARUS-BREAST01 klinikai vizsgálat a HER3-DXd jelentős hatékonyságát és kezelhető biztonsági profilját mutatja a HR+HER2– em­lőrákos betegeknél, ami optimális jelöltté teszi a későbbi, nagyobb elem­számú vizsgálatokhoz. A vizsgálat céljai között szerepelt a kezelésre adott válasz potenciális biomarkereinek azonosítása, egyben betekintést nyújtani a HER3-DXd egyéb feltételezett hatásmechanizmusaiba is.

 Az immunterápia egyre szélesebb körű alkalmazása mellett számos gasztroenterológiai mellékhatás jelentkezhet, ame­lyek súlyosan befolyásolják a betegek életminőségét, akár életveszélyes szövődményeket okozhatnak. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a hasmenés, kolitisz, hepatitisz és pankreatitisz, de leírásra kerültek egyéb, felső tápcsatornát érintő mellékhatások, illetve cöliákia is. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a beteg állapotának javításában, melyben elsősorban a szteroidok állnak rendelkezésünkre, illetve mellékhatás függvényében különböző biológiai terá­piákat használhatunk. A cikk részletesen elemzi a gyakori mellékhatások diagnosztikai és terápiás lehetőségeit, segít­ségével kizárhatóak az egyéb etiológiák és könnyen megter­vezhetővé válik a kezelés is.

Magy Onkol 69:501-508, 2025

Az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI-k) jelentős áttörést hoz­tak a rosszindulatú daganatos betegségek kezelésében. Ugyanakkor az ICI-k alkalmazása új, korábban ismeretlen mellékhatások megjelenését eredményezte az onkológiában. Ezek a szerek megzavarják az immunológiai homeosztázist és csökkentik a T-sejt-toleranciát, ami az autoreaktív T-sej­tek aktiválódásához vezethet, és ez különböző, autoimmun betegségekre hasonlító nem kívánatos eseményeket (irAE: immun-related adverse event) okozhat. Az endokrin szerve­ket érintő mellékhatások immunterápia mellett viszonylag gyakran alakulnak ki, a páciensek kb. 10%-át érintik. Bár­melyik endokrin szerv vagy akár több egyszerre károsodhat. A leggyakrabban érintett szerv a pajzsmirigy és az agyala­pi mirigy, de érintett lehet a mellékvese, hasnyálmirigy és a mellékpajzsmirigy is. Az endokrin mellékhatások kezelése alapvetően három ponton különbözik a többi irAE-étől; nem szükséges nagy dózisú kortikoszteroidkezelés (kivétel a látási panaszokat okozó hipofizitisz és a tireotoxikus krízis); az en­dokrin szervek károsodásai általában tartósak, élethosszig tartó hormonpótlást igényelnek; többnyire nincs szükség az ICI-terápia végleges felfüggesztésére, még súlyos esetben sem, mivel nem jár előnnyel a már kialakult irreverzibilis károsodás miatt. Célunk, hogy áttekintsük az ICI-k okozta endokrin mellékhatásokat, azok tüneteit, diagnózisát, vala­mint útmutatást nyújtsunk ezen mellékhatások kezeléséhez.

Magy Onkol 69:491-498, 2025

Az immunellenőrzőpont-gátlók megjelenése jelentős áttö­rést hozott a szolid tumorok kezelésében, különösen a nem kissejtes tüdőrák, a melanóma, a vesesejtes karcinóma és a húgyhólyagdaganat terápiájában. E szerek alkalmazása azonban új típusú mellékhatásprofil megjelenésével járt együtt, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek a pulmonális szövődmények. A leggyakoribb és legsúlyosabb ilyen szövőd­mény az immunterápia indukálta pneumonitisz, mely potenciálisan életet veszélyeztető állapot. A klinikai tünetek gyakran nem specifikusak, és más légúti vagy infekciós kórképeket utánozhatnak, ami diagnosztikai kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A gyors felismerés, a differenciáldiagnosztika és a megfelelő kezelés elengedhetetlen a terápia folytatható­sága és a beteg biztonsága szempontjából. A jelen közlemény célja a pulmonális immunkapcsolt mellékhatások részletes ismertetése, klinikai és radiológiai jellemzőinek bemutatása, valamint az aktuális kezelési ajánlások áttekintése.

Magy Onkol 69:509-513, 2025