A szédülés hátterében számos különböző etiológiájú kórfolyamat állhat, ezért differenciáldiagnosztikája összetett. A panaszok sok esetben megszüntethetők, ha a diagnózis helyes és a megfelelő kezelést alkalmazzuk.

Új kutatások szerint a társbetegségekkel szövődő figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) kétszeresére növelik a szkizofrénia kockázatát.

 Az Egyesült Királyságban végzett egyik kutatás szerint az, hogy a figyelem­hiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedők várható élettartama rövidebb, elsősorban a nem megfelelő ellátásuknak tulajdonítható. Koreai kutatások pedig azt mutatták, hogy a társbetegségekkel szövődő ADHD kétszeresére növeli a szkizofrénia kockázatát.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Korábbi nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban a magyar OEPadatbázis
elemzése is a halálozási arány jelentős, 30% körüli növekedését
mutatja a major depressziós zavarban (MDD) szereplő betegek körében.
A halálozási kockázat a férfiaknál magasabb, és az új eredmények szerint
az MDD diagnózisát követően a bipoláris zavar vagy skizofrénia és
skizoaffektív zavar diagnózisba átsorolt betegeknél is magasabb, mint az
általános MDD-populációban.

Az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémia (AASM) nyilatkozatban hangsúlyozza az álmosság kezelésének fontosságát. 

Az AASM új állásfoglalása kiemeli, hogy az álmosság az alvás-ébrenléti zavarok, valamint számos pszichiátriai és neurológiai rendellenesség egyik legfontosabb tünete, és felszólítja a klinikusokat, hogy feltétlenül kezeljék az álmosságot betegeiknél.

A viselhető okoseszközök adataiból a mesterséges intelligencia következtet például az ADHD-ra vagy a szorongásra.

Napjaink egyik leggyakrabban kutatott témája mind a gasztroenterológia, mind egyéb társszakmák területén a mikrobiom és az intesztinális barrier szerepe a szervezet egészséges homeosztázisának fenntartásában. A mikrobiom egyensúlyának megbomlásával, a barrier szerkezeti válto­zásával, sérülésével a bélfal áteresztőképessége, permeabilitása fokozódik, ami az úgynevezett „szivárgó bél szindróma” vagy „áteresztő bél szindróma” („leaky gut” szindróma) kialakulásához vezet. Jelen tudásunk szerint ezen kórállapot – a kellemetlen szubjektív tüneteken túl – számos egyéb beteg­ség kialakulásában is szerepet játszhat. Cikkünkben röviden összefoglaljuk a kórkép patológiai hátterét, következményeit, és áttekintjük a lehetséges kezelési, illetve megelőzési stratégiákat.

A módszer az ioncsatornák zárásán és nyitásán alapul, és más betegségek kezelésében is hasznos lehet.

A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.